„A vadászatot az élmények gazdagsága jellemzi” (2.)

„Hallgatom a csendet meg gyönyörködöm a természetben”

– Mit értünk vadgazdálkodáson?

– A vadászat a vadgazdálkodással kezdődik. Azt jelenti, hogy meg kell teremteni az egyensúlyt a vadlétszám és a kilőhető vadak száma között. Azaz, ami marad, meg az, amit kiveszünk belőle. Minden évben tartunk vadszámlálást, azt leadjuk, és annak alapján engedélyezik a kilőhető vadak számát. Például 250 nyúl 13 000 hektáron.

– Szórakozás, sport vagy hivatás a vadászat?

– A vadászat egy királyi sport. És ennek megfelelően kell művelni! Meg kell adni a tiszteletet a vadnak onnan, hogy lelőtted, addig, míg berakod az autóba és kirakod onnan.  A vadászok 90%-a nem húsvadász. Nem azért lövi le a vadat, mert nincs neki otthon egy tyúkja vagy egy kiló húsa. Azért vadászik, mert ez neki szórakozás. A vadászat varázsa pontosan abban van, hogy azok, akik ezt együtt űzik, barátságot kötnek egymással, respektálják egymást és megtanulják elhagyni a rossz tulajdonságaikat. Minden vadászat azzal ér véget, hogy a résztvevők előveszik a tarisznyájukat – ami nekem egy fonott kosár, amelyet apámtól kaptam a hetvenes években –, abroszt terítünk az autók orrára, és mindenki kirakja azt, amit hozott otthonról.  Mindenki azt eszik, amit kíván. Általában senki sem eszi a sajátját. Mindig a másiké a jobb. Akkor még iszunk egy stampedli pálinkát, evés után egy pohár bort. És megbeszéljük, milyen volt a nap. Ez mind együtt egy szép vadászélményt nyújt.

– Szóval csoportosan jártok vadászni.

– Igen. Két csoportunk van. Az egyik az újaradi, ahova a fiammal együtt tartozom, ez kisvadas terület. Nagyvadas területen, Tauțon vagyunk szintén csoporttagok. Ott vaddisznóra és szarvasra vadászunk. A vaddisznónál van csoportos vadászat hajtással, meg van les-vadászat. A szarvas-vadászatot egyénileg űzik, egy kísérővel. A fiamnak építettünk egy kamerával felszerelt lest, oda hordja a kukoricát, s a kamera követi, hogy éppen hány disznó eszik a közelben. És van a szarvas-vadászat, amelyet egyénileg űzünk. A fiam idén elejtett egy 7,2 kg-os agancsú bikát… A vadászatot az élmények gazdagsága jellemzi. Lehet, hogy nem lövök semmit, de annyi mindent lehet látni az erdőben, amit egy kívülállónak soha sem lesz szerencséje látni. Csend van, nyugalom, senki sem veri a fejemet, a telefonom lehalkítva. Képes vagyok két-három órát ott ülni, várni szent nyugalommal, és hallgatom a csendet meg gyönyörködöm a természetben.

„Kiválasztom a golyóérett vadakat”

– Nem sajnálod elejteni a vadat?

– Nem sajnálom. Úgy gondolom, hogy ha megfelelő a hozzáállásom, és kiválasztom azt a vadat, amelyik golyóérett, akkor minden oké.

– Igaz, hogy Magyarországra is jársz át vadászni?

– Igen. Dámszarvasra.

– Szereted a vadhúsból készült ételeket?

– Nem igazán ugrom értük. Szeretem a fácánlevest, meg a fácán melléből a vadast. A vadhús száraz és inas. Tudni kell elkészíteni. Sokszor készítünk bográcsost őzből, vaddisznóból.

– Tudsz főzni?

– Nemigen szoktam. Mindig volt hóhányóm, bográcsfőzőm meg pincemesterem.

– Kedvenc italaid?

– Házi likőröket szoktam gyártani, például málnából, áfonyából, meggyből meg ribizliből.

– Vadásztál már medvére Székelyföldön?

– Nem vadásztam, és nem is lenne kedvem hozzá. Azért, mert piszok sokba kerül egy rendes medve kilövése.

– Elmennél egyszer egy afrikai szafarira?

– Elmennék, de annyi pénzem nincs.

– Horgászni is szeretsz?

– Nagyon. Van nálunk egy szép tó. De nem igazán jut rá időm.

„Sokat számít a vadászat boldogsága”

– Milyen hatással van az egészségedre a vadászat?

– Nagyon jó hatással. Az ember vérében ősidők óta benne van a vadászösztön. Ha nem járnék vadászni, akkor eltunyulnék. A gyaloglás a friss levegőn feltölti az embert. Meg rettentő sokat számít a vadászat boldogsága.

– Nem tartod túlságosan agresszív tevékenységnek a vadászatot?

– Nem lehet agresszívnek nevezni.

– A vadászat idején nagy a csend. Nem hiányzik a zene, a nótázás?

– Zenekedvelő vagyok. Valamikor hegedültem is. Rettentő sok magyar nótát ismerek.

– Melyik a kedvenc nótád?

– „Ki tanyája ez a nyárfás?” Ezért a farmra ültettem egy 100 nyárfából álló nyárfasort.

– Vannak irigyeid, haragosaid?

– Az az ember, akinek nincsenek irigyei meg haragosai, az nem létezik.

– Elégedett vagy mindazzal, amit elértél az életben?

– Nem igazán. Többet is elérhettem volna, ha bizonyos alkalmakat nem szalasztok el. De jól érzem magam a bőrömben.

– Mit gondolsz: miért érdemes élni?

– Sok mindenért. Az élet igen összetett dolog. És ezért szép. Ha kimaradna valami belőle, már nem lenne annyira vonzó.