Áremelés a szubvenció pótlására

Végkielégítésüket követelő volt bányászok tüntetnek több napja az Országos Kőszénbánya Vállalat (OKV) petrozsényi székhelye előtt. Néhányan közülük éhségsztrájkkal fenyegetőznek, ha nem kapják meg végkielégítésük harmadik részletét, amely december végéről maradt el. 

November és december elején, az első két részletnél hasonló volt a helyzet, akkor Dézsi Attila prefektus közbenjárásának köszönhetően, jogi kiskapun, szociális segély címen az állam kifizette a bányászokat.

A pénzt a bányavállalat kellene folyósítsa szeptemberben távozott egykori alkalmazottainak, csakhogy erre nincs elég anyagi fedezete. Tavaly az OKV ugyanis állami szubvenció nélkül működött, mivel az Európai Bizottság tiltja eme támogatási formát bármely vállalatnál, csupán néhány bánya bezárására engedélyezi az állami segélyezést. Brüsszel azért tiltja, hogy az állam a lakosság adólejeiből kisegítse a bányavállalatot, mivel az ilyen gyakorlat eltorzítja a szabadpiaci versenyt, s előnyben részesít egyes kereskedelmi vállalatokat másokkal szemben.

Állami szubvenció nélkül a bányavállalat nehezen, roppant nehezen vészelte át 2011-et. Ami aligha meglepő, az OKV Románia legnagyobb feneketlen zsákja, a rendszerváltás utáni két évtizedben több mint egymilliárd eurónak megfelelő állami támogatás mellett így is 1,2 milliárd euróra rúgó veszteséget termelt. Ha az állami mankóval sem képes megállni, anélkül nyilván még rosszabb a helyzet.

Constantin Jujan, az OKV vezérigazgatója ezért a kőszén árának emelésében látja a kiutat. Tonnánként olyan 10 dollárral (34 lejjel) kellene emelni a kőszén árát, a jelenlegi 110-ről 120-ra. Csakhogy a kőszén árát az országos energetikai szabályozó ügynökség állapítja meg, amely a lakosságra való tekintettel vonakodik az áremeléstől. A magasabb kőszénár ugyanis a lakossági fűtés- és áramszámlákban tükröződne, s aligha akad ember Romániában, aki örvendene a többletkiadásnak a bányászat megmentése címén. A magasabb kőszénárat az állami tulajdonban lévő parosényi és marosnémeti hőerőművek fizetnék, mivel a Zsil-völgyi bányákban kitermelt kőszenet csak ott használják fel. A szintén anyagi gondokkal szembesülő hőerőművek pedig tovább hárítanák a többletköltséget a lakosságra.

Áremelés nélkül azonban az OKV január végén (legjobb esetben február végén) kénytelen lenne felfüggeszteni tevékenységét, ismertette a helyzetet Jujan. Még a folyószámlákat sem lenne képes kifizetni, a 8300 alkalmazott bérét sem tudná folyósítani, nemhogy az elbocsátott bányászok végkielégítését, vagy a nyugdíjas bányászoknak nyújtott kedvezményeket. A helyzet különösen súlyos a bezárásra szánt petrillai és urikányi bányáknál, ahol 2400 bányász kerülne utcára állami szubvenció nélkül. 2018-ig eme két bányát, illetve a parosényit be kell zárni, amire Brüsszel is engedélyezi az állami támogatást. Erre csupán 2012-ben 238 millió lejt kell fordítani. Noha jelenleg azok is veszteségesek, a maradék 4 bánya (Lónya, Livazény, Vulkán és Lupény) viszont nyereségessé válhatnak.