Az egész magyarság sikere

Dézsi Attila gyorsan felfelé ívelő pályafutása inkább amerikai sikertörténet, mint az erdélyi magyar kisebbségi lét jellemzője. A hátrányos helyzetből indult, hányatott sorsú lupényi bányászgyerek önerőből, kitartással, munkával küzdötte fel magát Románia kormányzásának majdnem legmagasabb szintjére.

Közel két évig, 2010. január elejétől 2011 decemberéig Hunyad megye prefektusa, az első magyar kormánymegbízott e vidéken több mint 100 év után. Most a megye éléről a miniszteri rangú kormányfőtitkári tisztségbe került, Emil Boc kormányfő jobbkezeként. A kormányzás irányítópultjához, ahol több a hatalma, mint két miniszteri tárcának együttvéve. Ezáltal a jogász végzettségű Dézsi Attila ismét úttörő, immár nemcsak a Hunyad megyei szórványmagyarság körében, hanem országos szinten: eddig nemzeti kisebbség képviselője soha nem került kormányfőtitkári pozícióba.

Leköszönő prefektusként és leendő kormányfőtitkárként beszélgettünk a megyeházában lévő irodájában. Pályafutásáról, prefektusi tevékenységéről, leendő kihívásairól és a magyarságról.

– 38 évesen Románia legfiatalabb prefektusa. Nem voltak befolyásos pártfogói, akik egyengették volna karrierjét, noha ez még a magyarság körében is hasznos, a romániai szelekciós szemléletben pedig hatványozottan. Melyek pályafutása fontosabb állomásai? Ha jól tudom, bányában is dolgozott egy ideig.

– Villanyszerelőként dolgoztam a lupényi bányánál 2001-ig, valamiből elő kellett teremtenem az anyagiakat egyetemi tanulmányaimra. Diplomám megszerzése után 2005-ig a lupényi kórház jogásza voltam, majd Dévára kerültem, a prefektúra főtitkári tisztségébe. 2006–2009 között alprefektus voltam, 9 hónapos Kovászna megyei kitérő után – ott kormányzati felügyelőként dolgoztam – 2010 januárjában Hunyad megye prefektusi tisztségébe neveztek ki. 1990-ben a lupényi MADISZ alapító tagja, 1995-től elnöke, 1999 és 2005 között a lupényi RMDSZ elnöke voltam. 2004– 2005-ben, amíg a prefektúrára kerültem, rövid ideig helyi tanácsosként tevékenykedtem Lupényban. 2005 óta Déván élek.

– Most mi lesz: ingázik Déva és Bukarest között, vagy családostul költözik a fővárosba?

– Sajnos, ingázom. Feleségem és kislányom Déván maradnak, legalábbis egyelőre. Zsófia másodikos a Téglás Gábor iskolában, megkérdeztem, szeretne-e a bukaresti Ady Endre iskolába járni, de nem akar a tanév közepén kiszakadni megszokott környezetéből. „Mi lesz, ha ott előrehaladtabbak a tanítással?”, kérdezte könnyes szemmel, itt ráadásul különböző iskolaversenyeken, programokon is részt vesz, a barátai is itt vannak. Túl nagy megrázkódtatás lenne számára. Így hát egyedül megyek a fővárosba, hétvégeken jövök haza. Ha éppen szabad leszek, ha akkor nem lesznek kormányülések. Ezek előkészítése ugyanis kormányfőtitkárként feladatom lesz.

– Bukarestben legalább közel lesz gyermekkori jó barátjához, Széll Lőrinczhez, aki tavaly óta a sport és ifjúsági országos hatóság államtitkára.

– Ennek örvendek, noha kétlem, hogy napi 12–14 (pénteken csak 8) óra munka után sok időm és energiám marad vele találkozni. Arról nem is beszélve, hogy szabadidejét ő is családjára, feleségére és kisfiára szánja, akik vele együtt Bukarestben vannak.

– Bizonyára kemény munka vár Önre. A kormányülések előkészítése, a napirendi pontok összeállítása mellett melyek főbb feladatai kormányfőtitkárként?

– A kormányhatározatok gyakorlatba ültetésének nyomon követése, az okmányok kezelése, többek között a Hivatalos Közlönyhöz való eljuttatása, a kormánypolitika minisztériumok közötti harmonizálása és érvényesítése, valamint az országos közbeszerzések felügyelete. Közvetlenül a kormányfőtitkár kötelékébe tartozik 21 országos ügynökség, többek között az Országos Statisztikai Hivatal, az interetnikai kapcsolatok hivatala, az országos protokoll hivatal (RAPPS), vagy az állami titkos információk hivatala.

– Mindez szinte két miniszteri tárcával felérő hatalmat jelent. A miniszterek Önnél kilincselnek, hogy az ő tervezeteiket tűzze a kormányülés napirendjére, de magas állami méltóságok is protokoll-villákért. Arról nem is beszélve, hogy magyarként az Országos Államtitok-nyilvántartó Hivatal hatáskörébe tartozik. Mindez bizonyára nagy felelősséggel is jár.

– Tudom, hogy nagy felelősséggel jár. Átláthatóságra, szakmaiságra, kiegyensúlyozottságra és csapatmunkára törekszem, a magyarságért is többet tehetek, immár az egész erdélyi magyarságért, nemcsak a Hunyad megyei szórványért.

– Szilágy, Hargita, Kovászna és Vaslui megyékben is magyar a prefektus, az RMDSZ országos vezetősége és Kelemen Hunor mégis Önnek ajánlotta fel a tisztséget rögtön aznap este, amikor megszerezték a PDL-től. Mivel tűnt ki, hogy Bukarestben ilyen nagyra értékelik?

– Valószínűleg elismerés a Hunyad megyei RMDSZ megvalósításaiért, mely a szórványmagyarság kis létszáma ellenére jelentős sikereket ért el. Gondolom prefektusi tevékenységem, Hunyad megyéért és a magyarságért tett szolgálatom is szerepet játszott.

– A számos gazdasági és társadalmi problémával szembesülő Hunyad megye irányítása nem lehetett könnyű dolog. Mi volt prefektusként a legkeményebb kihívás?

– Hunyad a legnehezebben kormányozható megye Erdélyben, olyan értelemben, hogy itt több a probléma, mint bárhol másutt. Sztrájkok, éhségsztrájkok, bányászgondok, fűtésproblémák – számos kihívással szembesültem. A politikai egyensúly megtartása volt azonban a legnagyobb kihívás, ez emésztette fel időm 80%-át. Pontosabban a politikai akarat törvényes útra való terelése, az, hogy mind a 69 önkormányzat és a megyei tanács a törvényes előírásoknak megfelelően járjon el. Néha durván kellett beavatkoznom.

– A dévai tanácsban immár két éve zajló politikai cirkuszba, például, ahol sorozatosan érvénytelenítette a határozatokat?

– Ez talán a legkirívóbb példa, de sajnos, nem az egyetlen. Máshol is voltak gondok.

– Számos olyan problémát is megoldott, ami nem is volt prefektusi feladata. Legutóbb a lupényi és brádi távfűtést, vagy a bányászok végkielégítését.

– Lelkiismereti megfontolásokból tettem, ezt nagyra is becsülték, valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kormányfőtitkári tisztségbe jelöltek. Mindezen problémák megoldása valóban nem a prefektus feladata, de ha nem oldódnak meg, a megye jár rosszul, a kormány megyei helytartójaként tehát nem nézhettem tétlenül.

– Hunyad megye érdekében is sokat lobbizott a kormánynál, sokat járt Bukarestben a fejlesztések előmozdítása céljából, beruházókat keresett, Kínában is járt megoldást keresni a bányászat fejlesztésére. Noha ezek sem kimondottan a prefektus feladatai.

– Az eredmény sem maradt el, az utóbbi két évben lényegesen több kormány- és EU-s pénz érkezett a megyébe, mint az előző években, ami kétségtelenül enyhítette a recesszió hatását. A folyómedrek áradás elleni konszolidációjára például jelentősebb előrelépés történt, mint az előző 5 évben együttvéve, s nemcsak a megyén áthaladó nagy folyók (Maros, Körös, Zsil) medrére gondolok, hanem a mellékfolyókra is. Talán ennél is fontosabb az infrastruktúra-fejlesztés alapvető eleme, a közútfejlesztés. Sikerült rávenni a kormányt a Déva–Szászváros autópálya ügyének felkarolására, idén beindultak a munkálatok, jelenleg is gőzerővel haladnak. Sőt, nemrég elkezdődött a Szászváros–Nagyszeben szakasz építése. Ráadásul a Piski–Petrozsény országút javítása is – több év helyben toporgása után – rohamléptekkel halad, év végére kész lesz, kivéve egy Petrozsény közeli híd konszolidációját, ami csak jövőre készül el. A kormánytól pénzt szereztünk a Déva–Brád–Nagyvárad út korszerűsítésére, a munkálatok jövőre kezdődnek el, akárcsak a Petrozsény és Vâlcea közötti útnál. Az úthálózat korszerűsítése – észak-dél és kelet-nyugat irányban egyaránt – az első számú prioritásom, eredménye látható. A beruházás a versenyképesség hosszú távú növelése mellett munkahelyeket is teremtett, ami fellendítette, fellendíti a gazdaságot.

– Az oktatás számára is komoly kormánypénzeket lobbizott ki.

– Ezen belül a magyar oktatásnak jelentős összeg jutott, szinte valamennyi magyar vagy magyar tagozatú Hunyad megyei iskola jelentős kormánypénzeket kapott az utóbbi két évben. Megoldódott a Téglás Gábor iskola jogi helyzete, nemrég megtörtént az épület telekkönyvezése. De nemcsak a magyar oktatás részesült kiemelt figyelemben, a magyar történelmi egyházak támogatása is fontos megvalósítás, akárcsak a tavaly és idén rendezett magyar napok, melyeknél, számos más szervező mellett, a prefektúra is jelentősen besegített.

– Búcsúzásként november közepén Barcsay Ákos erdélyi fejedelem kétnyelvű emlékművét is felállíttatta Déva központjában, nagyrészt saját költségén, noha magyar történelmi jelentőségű emlékmű köztéri felállítása még a sokkal erősebb magyarsággal rendelkező Kolozsváron, Marosvásárhelyen vagy Szatmáron sem könnyű. Egyes vélemények szerint ezzel nőtt igazán nagyra az országos RMDSZ és Kelemen Hunor szemében, ez emelte a kormányfőtitkári tisztségbe.

– Egyáltalán nem búcsúzásnak gondoltam, de magyar emlékmű köztéri felállítását itt, a szórványban valóban jelentős megvalósításnak tartom. Felavatását az első ízben éppen Déván megszervezett magyar szórvány napon bizonyára díjazta az RMDSZ országos vezetősége, és az Erdély 13 megyéjéből érkezett magyar elöljárók is. Remélhetőleg precedens lesz, s máshol is sor kerül majd köztéri magyar emlékművek felállítására. A fennebb említett megvalósítások nélkül azonban a Barcsay-emlékmű egymagában aligha juttatott volna fel Bukarestbe.

– Szászváros után Vajdahunyadon román–magyar–német háromnyelvű helységnévtáblát helyezetek el, noha a magyarság aránya meg se közelíti a 20%-os küszöböt. Tudtommal ehhez is hozzájárult. A kohászváros csángótelepének hányatott sorsa azonban a magyarság vérző sebe marad.

– Nyilván besegítettem a vajdahunyadi háromnyelvű helységnévtábla felállításába, főleg annak jogi háttere kidolgozásában, noha a főérdem kétségtelenül Babos Arankáé. A csángótelep ügye is megoldódik, nemrég sikerült bevétetnem az ISPA-programba, jövőre ott is elkezdődik a víz-, csatorna- és gázvezetékek kicserélése, korszerűsítése, illetve az utcák leaszfaltozása. Egyúttal a rákosdi út korszerűsítését is beindíttattam, Vajdahunyad önkormányzata kapott rá kormánypénzeket, a munkálatok szintén tavasszal kezdődnek el. A magyarság felkarolását nemcsak kulturális, oktatási vagy egyházi szempontból tartom fontosnak, életkörülményeinek a javítása szintén lényeges.

– Kormányfőtitkárként immár nemcsak a Hunyad megyei szórvány, hanem az egész erdélyi magyarság érdekében felléphet.

– Ez a célom, az egész erdélyi magyarság szolgálatára megyek Bukarestbe. Hunyadi létem mellett családom szilágysági eredetű, feleségem, Laura székely, 2009-ben háromszéki kihelyezésem idején hozzájárultam a Szórvány–Székelyföld összefogás-program kidolgozásához, ezért a kormányfőtitkári tisztséget nemcsak személyes, vagy a Hunyad megyei szórvány sikerének, hanem az egész erdélyi magyarság sikerének tekintem, kormányfőtitkárként az egész romániai magyar közösség érdekeit képviselem.

– Édesapja, akit magyarságáért 1989 előtt üldözött a rendszer, büszke lenne Önre.

– Ott látom a szemem előtt, lélekben mellettem van. Felemelő pillanatokban mindig rá gondolok. Egyszerű bányász volt, a rendszer rengeteget üldözte, mert a magyarság összefogásáért, megmaradásáért és megerősítéséért lépett fel a beolvasztó állampolitika idején. 1977-ben a nagy lupényi bányászsztrájkban való részvétele miatt le is tartóztatták, 89-ig a Securitate állandóan zaklatta családunkat, gyermekkoromban többször tartottak házkutatást nálunk. Apám volt a példaképem, az ő nyomdokain szegődtem a magyarság szolgálatába. Nekem megtisztelteés, hogy büszke lenne rám.

– Sok sikert kívánva a bukaresti kihívásokhoz, köszönöm a beszélgetést.