„Az idő dönti el, ki az igazán hős és ki az igazán vesztes”

A temesvári magyarok október 5-én Klapka György 1848-as honvédtábornok emléktáblájánál emlékeztek meg a tizenhárom aradi vértanú áldozatáról. 

A Klapka György szülőházánál megtartott megemlékezés mintegy ötven résztvevőjét Szász Enikő, a helyi RMDSZ kulturális alelnöke köszöntötte, majd Vicze Júlia, a Bartók Líceum diákja szavalt egy Vörösmarty-verset. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke megemlékező beszéde során az aradi megtorlást levezénylő Haynau osztrák hadvezér barátjának írt levelét felolvasva idézte fel a 162 esztendővel ezelőtti véres eseményeket. „Október 6-án nekünk arra kell gondolni, amire az aradi várbörtönben kivégzésükre váró tisztek gondoltak: egy igaz ügyért harcoltak, amiért érdemes volt az életüket áldozni. Nekünk, magyaroknak legyen erőnk ma is tovább vinni a harcot, ami akkor elkezdődött és ma is folytatódik a jogainkért, hogy érezhessük magunkat jól ott, ahol élni akarunk.” Garay János Őszi dal 1849 című versét Domszky Mercédesz szavalta el. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános megemlékező beszédében így fogalmazott: október 6-a üzenete 162 év távlatából bátorítás arra, hogy egy közösség érdekében őszintén végzett áldozat valamikor megtermi a gyümölcsét. „A véres megtorlás ma már nem értelmetlen a számunkra, meg kell róla emlékezni, sőt akár meg is ünnepelhetjük azt. A véres kudarc ellenére a vértanúk törekvése nem volt hiábavaló, a megtorlóikat ma már senki sem ünnepli hősként. Az idő dönti el, ki az igazán hős és ki az igazán vesztes!” – mondta Szilvágyi Zsolt.

Klapka György emléktáblájára a megemlékezés koszorúit helyezték el az RMDSZ, a Civil Tanács, a Katolikus Egyház, a Gerhardinum és a Bartók Béla Líceum, valamint a Temesvári Magyar Nőszövetség képviselői. A megemlékezés résztvevői befejezésül elénekelték a magyar himnuszt.