Az oregánó – több, mint fűszer

Az oregánót leginkább az olasz konyhából ismerjük, pedig mifelénk is megterem. Nagyanyáink szurokfűként gyűjtögették a havasi legelőkről. Fűszerként kevésbé terjedt el a magyar konyhában, teáját viszont régóta fogyasztják. A népi gyógyászatban az egyik leghatásosabb természetes antibiotikumnak tartják. Karvakrolt,  illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő timolt tartalmaz. Szárított leveleiből, virágzatából készült tea étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő, köhögéscsillapító. Könnyíti az emésztést, javítja az epeműködést. Gombaölő hatása bizonyított, így hatékony kiegészítője lehet a Candida-elleni kúráknak.

Gyógyászati célra levele, virága használható, illetve az ezekből kinyert illóolaj.

Fűszernövényként is megállja a helyét. Enyhén pikáns, erős aromájával előkelő helyet foglal el a közel-keleti, mediterrán és dél-amerikai ízvilágban. Levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is előszeretettel használják. Levele salátákba kívánkozik.

Oregano-pesto

Ha túl nagy csokor oregánót szedtünk a  réten vagy a kertünket lepte el az illatos fűszernövény, akár pestót is készíthetünk belőle, amit nem csupán olaszos tésztáinkhoz keverhetünk hozzá, de a reggeli pirítóson is nagyon finom. Ráadásul egészséges is! Hozzávalók: Jó összmarék frissen szedett, mosott és megszikkasztott oregánó, 1-2 gerezd fokhagyma, 3-4 evőkanál napraforgómag/tökmag (fenyőmag, dió, mandula stb.), 1 dl olívaolaj, bors, csipet só, kb 100 g frissen reszelt parmezán

Elkészítése: a megszikkasztott oregánót egy tálba helyezzük, hozzáadjuk a  magvakat és kevés olívaolajat. Botmixerrel majdnem krémesre (enyhén darabosra) turmixoljuk. Sózzuk, borrsózzuk, majd hozzákeverjük az apróra reszelt sajtot. A végén pedig a megmaradt olajat. Frissen főzött olaszos tésztákhoz keverve az igazi!