Bűrös Magdolna aggódik a postaépületért

Telefonon keresett meg a szerkesztőségben Bűrös Magdolna zimándközi nyugdíjas olvasónk, aki arra kért: keressem meg, mert közérdekű dolgot szeretne megbeszélni velem.

Amint elmondta, 1975-től közel 14 évig postásként dolgozott Zimándközön, de a küldeményekért minden nap el kellett mennie a Zimándújfalun lévő postahivatalba. Az épület már akkor is elég rossz állapotban volt, akkor sem volt kerítése, illetve öten egyetlen helyiségben dolgoztak. Lyukas volt a kémény, mintha füstölőnek akarták volna használni, a fal teljesen szürke volt. Mivel magát a füstös levegőben a rosszullét környékezte, megkérdezte a főnököt: megengedi-e, hogy kimeszelje?

Mivel ingyen munkáról volt szó, a főnök könnyen rábólintott, ezért hozzáfogott és kimeszelte. A munka időtállónak bizonyult, mert szerinte 1975 óta senki nem meszelte újra.

Akkoriban a helybeli postai kirendeltségnek nem volt saját kútja, folyton a katolikus plébániára kellett átmenniük vízért. Éppen ezért, a kollektív gazdaságtól kért egy lovas szekeret vezetővel együtt, akivel Szentannáról hoztak cementgyűrűket, amivel kibélelték az alkalmazottak által fúratott kútnak a belsejét. Mivel a postai kirendeltség tulajdonképpen tanya volt, mert kerítéssel nem rendelkezett, ugyancsak Bűrös Magdolna megkérte a Temesvári Postaigazgatóságnak a Zimándújfalun járt megbízottját, hogy szerezzen kerítésnek való dróthálót, amivel ugyancsak az alkalmazottak bekerítették a kirendeltséget. A kút mellé diófát, a kertbe gyümölcsfákat ültetett, a bekerített udvaron Magdolna asszony virágágyást hozott létre, a parókia felöli kerítéshez orgonabokrot, illetve Szent Antal virágot és a faluból kapott muskátlit ültetett. A postaépület külsejét ugyancsak maga vakolta be a főnökasszony által a vasúti megállótól szerzett mészből, illetve a kollektív gazdaság szekerével szállított homokból kevert malterral. Amikor befejezte, szépen körbemeszelte. Az épületnek a kert felöli részén becsorgott a tető, felment tehát a padlásra megnézni, hol van a baj. Mivel látta, hogy egy léc eltörött, a kollektív gazdaság asztalosától kért lécet, otthonról hozott szeget, kalapácsot és harapófogót, majd a padlásról megjavította a tetőt. Akkoriban a bekerített postahivatal, valamint a kertje olyan szép volt, hogy az emberek csodájára jártak, a milicista parancsnok nem győzött csodálkozni a férfiakat is megszégyenítő ügyességgel vakoló, meszelő, kutat és kerítést készítő, tetőt javító asszonyon.

Azzal együtt, hogy maga minden reggel, télen-nyáron kerékpárral ment a zimándújfalui vasúti megállóhoz átvenni a vonattal érkező postai küldeményeket, soha nem panaszkodott. Ezen soha nem veszekedtek, nézeteltérés nem volt.

Régóta nem járt arrafelé, de úgy hallotta, a helybeli postai kirendeltség épülete dűlőfélben van, ezért aggódik miatta. Éppen ezért megkérte az újságot, hogy vegye pártfogásába az épületet, próbáljunk közbejárni érte a Temesvári Postaigazgatóságon.