Cseberből vederbe

Az alig két éve összekalapált Hunyad Megyei Energetikai Komplexum (CEH) teljes átszervezését javasolta tegnap a gazdasági egység igazgatótanácsának az Energiaipari Dolgozók Szabad és Független Szakszervezete. A javaslat a CEH keretében működő marosnémeti és parosényi hőerőművek részvénytársasággá való alakítását és a Komplexumhoz tartozó négy Zsil-völgyi bánya állami védnökség alá helyezését szorgalmazza.

Az energetikai dolgozók által régóta dédelgetett javaslat azután kerülhetett tárgyalóasztalra, miután hétfőn a  marosnémeti és parosényi hőerőművek 500 alkalmazottja fogott spontán tüntetésbe. Mindkét megmozdulás az erőművek területén indult, ám a marosnémetiek másfél órás tüntetés után kivonultak a 7-es országútra, jó fél óráig masírozva át és vissza az erőmű irányában lévő gyalogátjárón, ellehetetlenítve a közlekedést. A szakszervezeti vezetők pedig éhségsztrájkba kezdtek. – Megengedhetetlen, hogy bennünket, energetikai dolgozókat szinte teljesen kizártak a CEH-alkalmazottakra vonatkozó kollektív munkaszerződést előkészítő tárgyalásokból. A Muntele szakszervezet, amely elvileg az alkalmazottakat képviselte, valójában csak a bányászok jogait tartotta szem előtt. Mi csak akkor láttuk teljességében a kollektív munkaszerződés szövegét, mikor azt már bejegyezték a Hunyad Megyei Munkaügyi Felügyelőségen. Akkor derült ki, hogy a különböző juttatások átcsoportosítása nyomán az energiaipari dolgozók mintegy 500 lejt veszítenek jövedelmükből, a bányászok pedig körülbelül 300 lejt nyernek. Ráadásul a marosnémeti hőerőmű vezetősége, a vállalat gazdaságossá tétele érdekében olyan javaslatot tett a CEH igazgatótanácsának, hogy 4 napra csökkentsék az ötnapos munkahetet. Ez további 20%-os veszteséget jelentene az erőmű alkalmazottainak. Ilyet nem engedhetünk meg – nyilatkozta a sajtónak hétfő délután Ionel Ticula, az Energiaipari Dolgozók Szabad és Független Szakszervezetének vezetője, aki parosényi kollégájával együtt éhségsztrájkba kezdett.

A tüntetők a délután folyamán szétszéledtek, a két szakszervezeti vezető azonban este 8 óráig folytatta az éhségsztrájkot. Ekkor biztosítékot kaptak a CEH igazgatótanácsának részéről, hogy utóbbi nem fogadja el a munkahét csökkentésére vonatkozó menedzseri javaslatot és e hét folyamán megpróbál más megoldást találni a komplexum gazdasági hatékonyságának biztosítására.

Tegnap délelőtt a marosnémeti hőerőmű vezetősége tárgyalóasztalhoz hívta a szakszervezeti képviselőket és valamennyi részlegvezetőt, hogy közösen találjanak kiutat. Az energiaipari dolgozók szerint azonban az egyetlen életképes megoldás az lenne, ha a két erőmű részvénytársasággá alakulna, a lónyai, livazényi , lupényi és vulkáni bányák pedig, melyek jelenleg a komplexum részét képezik, leválnának egy önálló bányavállalat formájában. Ez utóbbi számára a kormány ki kellene dolgozzon egy bányabezárási programot, mely 2025-ig terjedne és így a szénkitermelés újra állami támogatást élvezhetne. – Ily módon a Zsil-völgyi szén ára akár felére csökkenhetne, ami az áramtermelésben is megmutatkozna, s a két erőmű piacképessé válhat – véli Ionel Ticula szakszervezeti vezető. Az általa tett javaslat azonban gyakorlatilag a CEH megalakulása előtti állapot visszaállítását szorgalmazza, ami a Zsil-völgyi szénbányászat biztos halálát jelenti. Tény azonban, hogy a jelenlegi helyzetben a két erőmű is a szakadék szélére sodródott. A CEH megalakításakor ugyanis az állam lenullázta a bányák történelmi adósságát, ám jelenleg az energetikai komplexumnak már újra százmilliós kifizetetlen számlái vannak. A CEH összeroppanása közel 6600 alkalmazottat érintene.