Demográfiai válság az Európai Unióban

Majdnem kétmillió fővel növekedett 2015-ben lakossága, az Európai Unió mégis súlyos demográfiai válsággal szembesül. Az Eurostat adatai szerint 2016. január elsején az EU összlakossága épp, hogy meghaladta az 510 milliót (510,1), míg 2015. január elsején 508,3 millió ember élt az unió 28 tagországában.

Az 1,8 milliós növekedés szinte kizárólag a bevándorlásra vezethető vissza, a természetes szaporulat ugyanis uniós szinten is negatív. Jóllehet ide számítják a már korábban érkezett, azóta részben hónosított bevándorlók átlagnál jóval magasabb szaporulatát is.

 

Növekedés és csökkenés

 

2015-ben az unió 28 tagországa közül 17-ben statisztikailag növekedett a népesség, 11-ben pedig csökkent. Növekedés főleg a bevándorlás által erősen érintett nyugati országokban volt, míg a csökkenés kivétel nélkül a keleti és déli országokban, ahonnan sokan vándoroltak nyugatra a jobb megélhetés reményében. Abszolút számban Németország lakossága nőtt legjobban, 81,20 millióról 82,16-ra, ami 1,18%-os gyarapodást jelent. Aligha meglepő adat, tekintettel arra, hogy a nagy migránsözön első számú célországa volt, csupán tavaly 1,1 millió EU-n kívüli bevándorló érkezett Németországba, az EU-n belüli országokból származókról nem is beszélve. A migránsáradat által szintén jelentősen érintett Ausztria lakossága még nagyobb arányban, 1,44%-kal növekedett, de Svédország (+ 1,06%) esetén is a növekedés meghaladja az 1%-t. Statisztikailag a legnagyobb növekedés mégis a parányi Luxemburgban volt, 2,33%, ami szintén a bevándorlásra vezethető vissza, az alacsony adók nyomán a környező Németországból, Franciaországból, Belgiumból vagy Hollandiából sokan Luxemburgba költöznek. A többi növekvő népességű országban a gyarapodás nem érte el az 1%-t.

Kelet-Európa lakossága viszont aggasztóan csökken, Litvániában például 1,13%-kal! A szomszédos Lettországban (-0,87%) sem sokkal fényesebb a helyzet. A Balkánon is apad a népesség, Bulgáriában például 0,67%-kal, Görögországban 0,6%-kal, Romániában, pedig 0,56%-kal. A déliek sem álnak sokkal jobban, Portugália lakossága 0,32%-kal, Olaszországé 0,21%-kal, Spanyolországé, pedig 0,2%-kal csökkent tavaly. Magyarország (-0,25%), Lengyelország (-0,1%) és Horvátország (-0,82%) lakossága is csökken, Csehországé (+0,15%), Szlovákiáé (+0,09%) és Szlovéniáé (+0,06%) viszont növekedett valamelyest.

 

Tragikus természetes szaporulat

 

Az igazán nagy baj nem is annyira az össznépesség számának alakulása, hiszen azt a bevándorlás és a kivándorlás is befolyásolja, hanem a természetes szaporulat. E téren az uniós átlag is negatív, 2015-ben például 5,091 millió kisbaba született, 40 000-el kevesebb, mint 2014-ben, miközben 5,226 millióan hunytak el, 286 000-el többen, mint az előző évben. Vagyis 135 000-es természetes csökkenés, ami azt jelenti, hogy természetes fogyás nyomán az EU tavaly egy Marosvásárhely nagyságú várost vesztett el. A száz lakosra vetített születési ráta tavaly 1,00 volt, míg az elhalálozási ráta 1,03 derül ki az EU statisztikai hivatalának adataiból.

Akárcsak az összlakosság alakulása terén, itt is jelentős különbségek adódnak a tagországok között, noha a tendencia hasonló: nyugaton kiegyensúlyozottabb a helyzet, míg keleten és délen drasztikusabb a fogyás. Amúgy 14 tagországban regisztráltak természetes szaporulatot és 14-ben csökkenést.

A legalacsonyabb születési rátákat Dél-Európában regisztrálták: Olaszország 0,8%, Portugália 0,83% és Görögország 0,85%. A legmagasabbak, pedig a nyugati országokban voltak: Írország 1,42%, Franciaország 1,2%, Nagy-Britannia 1,19% és Svédország 1,17%. Magyarország (0,94%) és Románia (0,93%) az 1%-os uniós átlag alatt van.

Az elhalálozási ráta viszont Kelet-Európa országaiban a legnagyobb, Bulgáriában 1,53%, Lettországban és Litvániában egyaránt 1,44%, Magyarországon 1,34%, Romániában 1,32%, Horvátországban, pedig 1,29%. A sor másik végén Írország található, 0,64%-kal.

Az uniós tagországok 2015-ös természetes népszaporulatát a következő táblázat szemlélteti, az egymilliónál kisebb lakosságú törpeállamok kivételével. Vastag betűkkel Magyarország, Románia, valamint a legjobb helyzetű Írország, illetve a legrosszabb helyzetű Bulgária.

 

Ország

Abszolút számok (ezer)

Százalékos arány

 

Születések

Halálozások

Egyenleg

Születések

Halálozások

Egyenleg

Belgium

122,3

110,5

11,8

1,09

0,98

+0,11

Hollandia

170,0

147,0

23,0

1,00

0,87

+0,13

Németország

738,0

925,0

-187,0

0,9

1,13

-0,23

Ausztria

84,4

83,1

1,3

0,98

0,96

+0,02

Nagy-Britannia

777,2

602,8

174,4

1,19

0,93

+0,26

Írország

65,9

30,0

35,9

1,42

0,64

+0,78

Franciaország

800,8

600,1

200,7

1,20

0,90

+0,30

Olaszország

485,8

647,6

-161,8

0,80

1,07

-0,27

Spanyolország

417,3

420,0

-2,7

0,90

0,91

-0,01

Portugália

85,5

108,5

-23

0,83

1,05

-0,22

Dánia

58,2

52,6

5,7

1,02

0,92

+0,10

Svédország

114,9

90,9

24,0

1,17

0,93

+0,24

Finnország

55,5

52,5

3,0

1,01

0,96

+0,05

Észtország

13,9

15,2

-1,3

1,06

1,16

-0,10

Lettország

22,0

28,5

-6,5

1,11

1,44

-0,33

Litvánia

31,5

41,8

-10,3

1,08

1,44

-0,34

Lengyelország

369,3

394,9

-25,6

0,97

1,04

-0,07

Szlovákia

55,6

53,8

1,8

1,02

0,99

+0,03

Csehország

110,8

111,2

-0,4

1,05

1,05

0,00

Magyarország

92,1

131,6

-39,4

0,94

1,34

-0,40

Szlovénia

20,6

19,8

0,8

1,00

0,96

+0,04

Horvátország

37,5

54,2

-16,7

0,89

1,29

-0,40

Románia

185,0

260,7

-75,7

0,93

1,32

-0,39

Bulgária

66,0

110,1

-44,1

0,92

1,53

-0,61

Görögország

91,9

120,8

-28,9

0,85

1,12

-0,27

 

Amint a táblázatból is kiderül, a legtöbb tagországban a természetes fogyás aggasztó méreteket ölt. Magyarországon például 92 100 születésre tavaly 131 600 halálozás jutott, vagyis 39 400 fős a veszteség. Románia esetében a csökkenés még jelentősebb, 185 000 születésre ugyanis 260 700 halálozás jutott, vagyis 75 700 fővel apadt az ország lakossága. Arányosan a két ország jóformán azonos szinten áll, 0,40, illetve 0,39%-os csökkenéssel.

Bulgária esete még súlyosabb, ott a természetes fogyás 0,61%-t ért el tavaly, mivel 66 000 születésre 110 100 elhalálozás jutott. Csehország, Szlovákia és Szlovénia jobban állja a sarat, a születések és a halálozások száma szinte egyensúlyban vannak, a balti államokban viszont jelentős a fogyás.

Németország helyzete is aggasztó, hiszen 738 000 születésre 925 000 elhalálozás jutott, vagyis 187 000 fővel csökkent természetes módon az ország lakossága. Sőt, 81 milliós lakosságára kevesebb születés jutott, mint Nagy-Britannia vagy Franciaország jóval kisebb, 65, illetve 66 milliós lakosságára, utóbbiakban 777 200, illetve 800 800 születést regisztráltak tavaly. A brit és a francia – és általában a nyugati országokban – születési rátáihoz jelentősen hozzájárulnak a már bennlévő, gyakran állampolgársággal is rendelkező bevándorlók, de Németországban sem sokkal különb a helyzet. A jelentős eltérés alighanem az őshonos németek jóval alacsonyabb gyermekvállalási kedvére vezethető vissza, akik Európa többi őshonos fehér keresztény nemzeténél is kevesebb gyereket nemzenek. Végül is Németország volt a legelső Európában, ahol – egyszerre az akkori NDK-ban és NSZK-ban – már 1972-ben beindult a természetes fogyás, 9 évvel Magyarország előtt és jó 2-3 évtizeddel Európa többi országa előtt.

0,78%-os természetes gyarapodással Írország viszont utcahosszal Európa népesedési bajnoka. Ráadásul az őshonos fehér katolikus kelta lakosság szaporodásáról van szó, mivel a szigetországban elenyésző a bevándorlók száma. Talán ez az egyetlen EU-s ország, ahol az őshonos népesség természetes gyarapodásáráról beszélhetünk, a többi nyugati ország esetén ugyanis a többlet leginkább a bevándorlóknak tudható be, noha erről nem készült statisztika. Írország esetében amolyan történelmi jóvátételről is beszélhetünk, az 1845–46-os nagy éhínség kárpótlásáról. Akkor a szigetország 8,4 milliós lakosságából kb. másfél millió éhen pusztult, további egymillió pedig kivándorolt az éhínség elől, s a kivándorlás több, mint egy évszázadig megállíthatatlanul folytatódott. 1960-ra, amikor megfordult a folyamat, a Zöld sziget lakossága kevesebb, mint felére, 4 millió körüli szintre csökkent, az ír diaszpóra többszörösen meghaladta az őshaza lakosságát, miközben Európa minden más országában egy évszázad alatt legalább megháromszorozódott a népesség. Mára az ír szigeten összesen olyan 6,4 millió ember él, közülük olyan 4,6 millióan a független Írországban, s kb. 1,8 millió a Nagy-Britanniához tartozó Észak-Írországban.

A történelmileg oly mostoha sorsú írek mutatnának példát, és vezetnék ki Európát a népesedési katasztrófából?