Déva díszpolgárává avatták Szabó Katit

Szerdán Déva díszpolgárává avatták Szabó Katalin többszörös erdélyi olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászt. A zágoni születésű Szabó Kati, ahogyan mindnyájan emlegetjük, 1980-ban került Dévára, az akkor itt működő országos olimpiai központba, és már ez évben, alig 12 évesen négy aranyérmet szerzett Lyonban, az Európai ifjúsági bajnokságon. 1983–1984 között tizenhét alkalommal kapott maximális 10-es pontszámot a tökéletesen végrehajtott gyakorlatokra. Az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokon négy aranyérmet szerzett. Az 1988-as szöuli olimpia előtt egy évvel vonult vissza, ezután a Bukaresti Egyetem Sport és Testnevelés karán szerzett oklevelet, miközben Déván edzősködött. Egyik kedvenc tanítványa volt az 1999-es világbajnok Maria Olaru is. 1991-ben házasodott össze Tamás Krisztiánnal. Férjével és két fiával (Lorenzó és Zénó) a franciaországi Chamalières-ben él, és egy helybéli csapat edzője. Emellett egy idősotthonban, illetve komoly szívproblémákkal küzdő gyermekek számára is segítséget nyújt.

Kiváló tornász-teljesítményét számtalan díjjal méltatták: az év női sportolója Romániában (1984), a Sport Érdemes Mestere (1984), a Torna Hírességek Csarnoka – Hall of Fame tagja (2000), a Nemzeti Érdemrend lovagi fokozata (2000), a Sport Érdemrend parancsnoki fokozata (2008), a Román Országos Sporthivatal Legendás Bajnokok-díja (2008). 2018. április 11-én, a párizsi Magyar Nagykövetségen, átvehette a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is.

Az erdély.ma portálnak tavaly adott interjújában úgy fogalmazott: „Mindenik díj számomra egy külön érték, mindenikért megküzdöttem, megdolgoztam, erre tettem rá az életem. Mégis az Olimpiai érmék különlegesek. Díjaimat, érméimet értékelem, büszke vagyok rájuk”.

Az életfilozófiájáról érdeklődő kérdésre pedig elmondta: „Nem tudnám filozófiának nevezni, inkább komolyságnak, komolyan dolgozni, edzeni, értékelni magad és a többieket is, és tudni azt már zsenge korban, hogy mit akarsz, mi az életcélod. Mindent, amit el akarsz érni, végezd a legmagasabb szinten, és odaadással. Nem megelégedni a félmunkával. Már gyerekként tudtam, hogy mit akarok, meg is dolgoztam érte, megmutattam országnak -világnak, hogy ki vagyok, hogy Zágonból, egy faluból is lehet valaki világelső. Volt akaratom, kitartásom, és sportszerű voltam minden szinten. Ma is az vagyok, így cselekszem, ezt az elvet tartom be. Nemzetemnek jó egészséget, hitet, és kitartást kívánok. Fel a fejjel! A sportoló, és a sportból megélni akaró fiataloknak, hogy minden a személyiségedtől függ, tudnod kell idejében, hogy mit akarsz elérni az életben, kell célod legyen, kell küzdeni érte. „Ember küzdj, és bízva bízzál” –  ahogy Madách Imre mondta. Ezt csináltam én is életemben, és most is ezt csinálom, és így soha semmit nem bántam meg.”

Szabó Katalin élő sportlegenda nevét viseli szülőfaluja, Zágon óvodája és a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok, 2018 áprilisától pedig a franciaországi Lempdes város sportcsarnoka is, ahol most is edz. Déván a vár alatti téren áll mellszobra a román tornászcsillagok és edzőik sorában.

„A szobor nem nagyom hasonlít rám, vagy én rá, de ez egy leírhatatlan élmény, saját életedben eredményeidet szoborral is jutalmazzák, elismerjék, ez fantasztikus” – nyilatkozta a tornász az említett interjúban. Dévai díszpolgárságát szintén örömmel fogadta, hiszen sok esztendei munka, kiváló eredmények  emléke köti e városhoz, amely saját bevallása szerint egy kis Párizs volt számára, „hisz innen nőttem ki magam, és lettem az, aki vagyok”.