„…dolgozni kellene a magyarjaink irányába”

„Nem a frusztráltság beszél belőlem, hanem a keserűség. Dolgoztál, itt hagytál egy konszolidált szervezetet, és ha most partnerként jelentkezel, nincs szükség rád, jó éjszakát.” – idézem a jó 220 oldalas Pályabeosztás. Beszélgetőkönyv Király Andrással c., most megjelent munka elejéről. Az interjúalany – egykori tanár, az aradi pedagógusszövetség és megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselő, a nyugdíjba vonulása előtti jó hét esztendőben a hazai oktatásügyi minisztérium államtitkára – kétségtelenül Arad megye egyik legismertebb politikusa. Rangban feljebb, miniszterként csak néhai Tokay György vitte (akit egyébként többször is említ, idéz) az Arad megyei magyarok közül a legújabb korban. Kétségtelenül tapasztalt, sokat megélt, a legfelsőbb hazai magyar, sőt kormánykörökben is megfordult politikus, véleményére érdemes odafigyelni. És ebben az Irházi János-könyvben alaposan kitálal, rengeteg olyan kulisszák mögött zajló dologról, történésről beszél, amelyről az egyszerű halandóknak (legalábbis döntő többségüknek) nincsenek, nem is lehetnek közelebbi ismeretei, nagyon kategorikusan nyilatkozik a mai állapotokról, egyebek közt az RMDSZ-en belüliekről. S minthogy az egész történet nagy része Aradon zajlik, számos, név szerint is megemlített közismert személy(iség) is szerepel benne, feltételezhetően nagy érdeklődésre számíthat a helyiek körében.

Érdeklődésre feltétlenül, egyöntetű elismerésre aligha, a megyei RMDSZ- szervezet egykori vezetője ugyanis nem húz puha kesztyűt, amikor a mához nyúl, a mostani szervezetről és bizonyos, szintén közismert emberekről, a szervezeten belüli ellentétekről beszél. Ilyeneket mond, például: „Papíron az összes helyi szervezet kiváló, a gyakorlatban azonban semmi látszata”. „Egy esztedeje búcsúztam az államtitkárságtól, tértem vissza Aradra, ám egyetlen szakbizottsági ülést sem tartottunk, pedig az alapszabály előírja. (...) De a kialakult helyzet nem a megyei elnök, a városi elnök hibája. Ez a tagság hibája, hogy eltűri. Vagy megfelel a tagságnak, hogy semmi ne történjék.” Vagy: „Csak idő kérdése, hogy nagyobb botrány ne pattanjon ki Aradon, például arról, hogy milyen jegyzőkönyv születik, kiket delegálunk egy küldöttgyűlésbe. Komolyabban kellene venni...”

Kemény megállapítások, és hasonlókat bőséggel idézhetnénk, ami azt a benyomást kelti bennem, hogy Király András nem csak szomorú. Ugyanakkor néhánymegoldási lehetőséget” is felsorol a javítás érdekében, többek között azt, hogy sokkal szorosabb kapcsolatot kell kialakítani az RMDSZ-tagsággal, választókkal, a mostani formák, rendezvények elégtelenek.

A bemutató oroszlánrészét az interjúalany vállalta, aki szólt az Ilona utcában eltelt gyermekkoráról, családi hátteréről, iskolás és egyetemi éveiről, tanárkodásáról Szapáryligeten, Nagyiratoson, Aradon, a megyei RMPSZ (pedagusszövetség) élén eltöltött tíz esztendőről, az RMDSZ megyei elnökségéről, parlamentti képviselőségéről és államtitkári tevékenységéről, a különböző emberekkel, tisztségviselőkkel fennállt kapcsolatairól, nem titkolva az ellentéteket sem. A könyvben legalább harminc személy neve bukkan fel, kezdve a gyermek- és iskoláskortól (többen jelen voltak, köztük Matúz András képzőművész, a borítólapok grafikájának készítője, Dávidházy Imre, a jeles sportember vagy Hollósi Éva tanár), kollégák a tanári korszakból, mai (vagy volt) tisztségviselők a helyi és országos politikából, a helyiekről többször az is, miként kerültek posztjukra.   

Irházi János bevezetőjében elmondta, hogyan született a könyv – még államtitkársága idején kérte fel beszélgetésre az interjúalanyt azzal, hogy arra a posztról való távozása után kerül sor. A több mint 24 órás magnófelvétel nyomán állt össze a könyv, amelyet a Qult-Ar Egyesület Arad adott ki 2018-ban. Utolsó mondata így hangzik: „Szerintem dolgozni kellene a magyarjaink irányába, de nem kampányszerűen, hanem visszatérve az egy tábor több zászló elvhez, megmozgatni a szakbizottságokat, civil szervezeteket, hogy érezzék, szükség van a munkájukra.

Nyitni kék, nyitni kék, éneklik a gyerekek, hát ideje volna nyitni, amíg lehet”.