Egész napos, tartalmas program Kisperegen

Amint azt a pénteki lapszámunkban leközöltük, a reformáció 500. évfordulója alkalmából Kisperegen nagyszabású ünnepséget szerveztek, ahova meghívták az Aradi Református Egyházmegye lelkészeit, illetve híveit is.

Az egész napos ünnepség 10 órakor a templomkertben épült Reformációi emlékmű ünnepélyes leleplezésével indult.

Az egybegyűlt lelkipásztorokat és az egyházmegyéből érkezett híveket, köztük Kovács Imre nagyperegi polgármestert nt. Tóbiás Tibor-György házigazda lelkipásztor köszöntötte, majd indítványára együtt szólaltatták meg Luther Márton Erős várunk nékünk az Isten című 254. b versének első szakaszát.

Utána nt. Módi József esperes köszöntötte az egyházmegye és a gyülekezet ünnepére egybegyűlteket, majd a 84. zsoltár verseiből olvasott fel.

Ezt követően nt. Tóbiás Tibor-György lelkipásztor felkérte az esperest és Lehoczky Ferenc mérnököt, hogy az emlékmű nagy emléktábláját leplezzék le, miközben maga felolvasta a táblára vésett 90. zsoltár I. versét:  „Uram, Te voltál nekünk nemzedékről nemzedékre, 1517–2017”.

Utána felkérte az egyházközség gondnokát, Faragó Istvánt, a kisebbik emléktábla leleplezésére, amelyen azon kisperegi lelkészek nevei szerepelnek, akik a legzordabb időkben voltak a gyülekezet lelkipásztorai. Még akkor, amikor Egyeken, az elüldözés idejében szolgált Kevi András akkor is, amikor 11 évig Árok mellett letelepedtek, utána Szentiványi Sámuel, akinek a vezetésével jöttek és érkeztek 1787. október 21-én Kisperegre. Ugyancsak az emléktáblán olvasható Szondy Lajos neve, akinek a vezetésével épült a templom, Szondy Imréé, akinek a vezetése mellett épült a gyülekezet négy egyházi iskolája és Szondy Gézáé, aki az I. és a II. világháború idején szolgálta a gyülekezetet, valamint Kiss Gézáé, aki a kommunizmus kezdeteitől szolgált haláláig, miközben védte mindazt, amit az Úr rábízott.

A továbbiakban megkérte Brittich Erzsébet képzőművészt, hogy Lehoczky Ferenc mérnökkel együtt leplezzék le az emlékmű ékességét, a tölgyfából faragott, fiókáit a begyéből etető pelikánt. Miután az egész emlékmű le volt leplezve, felolvasott a 102. zsoltár 7. verséből, majd magyarázattal szolgált a pusztai pelikánnal kapcsolatban: a kicsinyeit vérével tápláló pelikán a XII. század óta a legkedveltebb Krisztus-szimbólumok egyike, az áldozatkészséget, az isteni szeretetet fejezi ki. Augustinus Krisztus szenvedésének a jelképeként írt róla. Misztótfalusi Kis Miklós 1650-ben készült úrasztal-terítőjén ez olvasható: „Az Úrjézus Krisztus az igazi pelikán, aki megeleveníti a mi lelkünket az örök életre”. A pelikán gyakran szerepel az egyházi heraldikában, láthattuk kelyheken, úrasztali kannákon. A magyar reformátusok igen korán sajátjuknak tekintették a pelikánt, ami a keresztyén kultúrában az önfeláldozás szimbólumaként ismert. A pelikánfiókák az anyjuk begyének a bőrzacskójából veszik és eszik a táplálékot. A pelikán begyét pirosra is festik, mintha a szíve vérével táplálná a fiókáit. A keresztyén kultúra pelikánja a legenda szerint a csőrével hasítja fel saját mellét, hogy hulló vérével táplálja fiókáit. Ennek a tudományos alapot nélkülöző feltételezésnek az alapján vált a pelikán a szülői szeretet, illetve Krisztus önfeláldozásának a szimbólumává. Főként magyar területen van elterjedve a pelikánjelkép, Nagy-Magyarország egész területén találkozhatunk vele. Több egyházkerület címében is szerepel. 2009-ben, amikor a Kárpát-medence református egyházkerületei egyesültek, az Egyesült Református Magyar Keresztyén Egyház jelképe és címerében a pelikán szerepel. Így került a pelikán szimbólumként a Reformációi emlékmű központi helyére is – magyarázta nt. Tóbiás Tibor-György lelkipásztor, aki felkérte Brittich Erzsébet képzőművészt, az általa kifaragott pelikánnak az ismertetésére.

Az emlékmű adjon tartást és kitartást!

Amint Brittich Erzsébet kifejtette, a kisperegi pelikán egyetlen tölgyfarönkből van kifaragva. A tölgyfa már csemetekorában tudta, hogy valamikor ide kerül, mert egyetlen görcs sem volt benne, noha a legtöbb tölgyfarönkben van görcs, sőt olyan is van, hogy ujjnyi, korhadt részek is találhatók benne. Ez akkor következik be, ha fiatalkorában a fának letörik egy ága, ami elkezd korhadni. Egy rönkből csak azt lehet kifaragni, amit a fa megenged. Az időjárás viszontagságainak egyedül a tölgyfa tud ellenállni, ezért külső térre csak ebből lehet domborművet készíteni. A faragást úgy kell végezni, hogy az eső mindenhonnan lecsorogjon róla. Ő igyekezett legjobb tudása szerint kifaragni a három fiókáját a begyéből etető pelikánt. Megköszönte szépen az elkészítés lehetőségét és a bizalmat.

A továbbiakban a házigazda lelkipásztor Lehoczky Ferenc mérnök-mecénást kérte fel a Reformációi emlékmű elkészítése részleteinek az ismertetésére. Lehoczky Ferenc ugyanis nemcsak anyagilag támogatta, hanem kevés segítséggel, az alapoktól kezdve, tavaly óta egyedül dolgozott az elkészítésén is.  Amint Lehoczky Ferenc elmondta, a kisperegiek ősei a vallásukhoz való ragaszkodásuk miatt lettek földönfutók, hosszas, viszontagságos vándorlás után leltek itt új hazát. A falu felépítésében, az új élet megszervezésében a lelkészeink révén döntő szerepe volt a református egyháznak. Azt kívánta, hogy az emlékmű a kisperegieket emlékeztesse az ősök hősies kitartására, a hitben, a nemzetben való megmaradásra. Zárszavában azt kívánta, hogy az emlékmű adjon kellő tartást és kitartást a magyar azonosságtudat megőrzésében, de ahhoz is, hogy házainkat és földjeinket ne adjuk idegenek kezére. A továbbiakban nt. Módi József esperes vezetésével imádkoztak, énekeltek, a kinti ünnepség a 25. zsoltár I. szakaszának az eléneklésével zárult, majd bevonultak a kívül-belül szépen felújított templomba.

A 10.30 órakor kezdődött ünnepi istentiszteleten igét hirdetett nt. Módi József esperes Pál apostolnak a korinthusbeleikhez írt 2. levelének a 4–6. részéből, valamint a Timóteushoz írott 2. levél 14. verséből kiindulva hirdetett igét. Az 500. évforduló alkalmából nt. Tóbiás Tibor-György lelkipásztor, missziói előadó közreműködésével a jelenlévők megerősítették a konfirmációi fogadalmat, mindannyian úrvacsorához járultak. A lélekemelő istentisztelet nemzeti imánk közös megszólaltatásával zárult. 12 órától ugyancsak a templomban, az úrasztala előtt elhelyezkedett Continuo zenekar 4 tagja középkori zenével és énekekkel fennkölt, korhű hangulatot idézett. 12.45 órától Ódry Mária képzőművész méltatta Brittich Erzsébetnek az egyházmegye templomairól készült linómetszeteit, amelyekből tárlat nyílt a templomban.

13.30 órától mindannyian megebédeltek a helybeli iskolaépületben, a 15 órakor kezdődött ünnepi istentiszteleten ft. Csűry István püspök hirdetett igét, majd vetítőképes beszámolót nézhettek meg a kisperegi templom hároméves felújítási munkálatairól. Ünnepi köszöntések hangzottak el, a gyermekek énekei gazdagították a programot, az istentisztelet a püspök és a lelkipásztorok áldáskérésével zárult. Ezt követően kivonultak a temetőbe, ahol a néhai lelkipásztorok sírjainál, illetve a lapidáriumnál koszorúkat helyeztek el. Az egész napos program 18 órakor szeretetvendégséggel zárult.