Egy szál piros rózsa az ünnepelteknek

Szombaton kora délután még tartani lehetett tőle, hogy egy hirtelen zápor, zivatar megzavarhatja a későbbre tervezett Anna-napi rendezvényt, de nem lett baj: amikor a kitűzött időben Farkas Viktória, a megyei RMDSZ szociális alelnöke, mellesleg a rendezvény ötletgazdája üdvözölte a szép számban megjelenteket – voltak legalább százan –, már hét ágra sütött a nap, s aki tehette, árnyékba húzódott a megyei RMDSZ székházának udvarán felállított asztalok mentén.

S mindjárt kezdődött is a kulturális műsor a nagyiratosi, Nagy Melinda vezette Forray asszonykórus felléptével, majd az aradi, nemrég hamvaiból feltámadt, Hegyi Vilmos irányította Viola tánccsoport produkciójával a Gazdag testvérek uralta saját zenekar kíséretében. A „hivatalos” megnyitón Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő rövid beszéd után egy-egy szál piros rózsával (meg egy puszival) köszöntötte az ünnepelt Annákat, akik immáron nyolcadik esztendeje emlékezhetnek meg – folyamatosan, mert elszórt alkalmak előtte is voltak – közösségben névnapjukról.

A jó hangulatról a továbbiakban az újzimándi Hullám zenekar gondoskodott, s rögtön az első melódiára („Mindenkinek van egy álma”) jó néhány pár táncra kerekedett. Minthogy azonban a rendezvényen sokkal több volt a hölgy, mint az úr, a párokat nem feltétlenül a hagyományos férfi–nő felállásban kell elképzelni. Mindenesetre öröm volt látni, hogy a hetvenen túliak is bátran kimerészkedtek a nem erősen alkalmas talajú táncparkettre.

Hogy fergeteges lett volna a buli, nem állítanám – de hogy jó hangulatú, a beszélgetésekre (már ahogy társalogni lehet a hangos zene közben), találkozásokra, „szocializálódásra” kiválóan alkalmas, azt feltétlenül. És ott voltak, persze, a máltaiak, palacsintával, főtt kukoricával, tombolával.

Jó, hogy van ilyesmi, akár Anna-napnak, akár nótaestnek (kettő is volt belőle múlt pénteken), akár majálisnak vagy másnak hívnák.

Ilyenkor biztosan érezzük, hogy magyarok vagyunk, s meg is akarunk annak maradni!