Egy tucatnyi szeretet

Ígéretükhöz híven, percre pontosan robogtak be a motorosok szombat délben a dévai Szent Ferenc Alapítvány udvarára. A gyermekek nagy izgalommal várták, s fürkészték az Isten hozott feliratú kapu alatt beguruló motorosokat, hátha ismerőst fedeznek fel köztük.

A Kárpát-medence minden csücskéből verbuválódott motoros csapat ugyanis idén tizenkettedik alkalommal érkezett a Szent Ferenc Alapítványhoz. – 11 évvel ezelőtt Bujdosó Janó adott fel hirdetést egy motorosújságban, melyben felkért minden nemzeti érzelmű motorost, hogy egy bocsánatkérés erejéig keressük fel a határon túli testvéreinket. Úti célként pedig Böjte Csaba gyermekvédelmi alapítványát jelölte meg. A hirdetés 2005 tavaszán jelent meg és az év szeptember 17-én, pontban 11 évvel ezelőtt, körülbelül ugyanennyi motoros sorakozott a határnál. Azóta minden évben jövünk, immár nemcsak Magyarországról, hanem Székelyföldről, Délvidékről, Felvidékről is. Csaba testvér ötlete alapján felkerestük már a torockói, nagyszalontai, székelyhídi otthonokat is. Idén ismét Dévára jöttünk, mintegy lezárásaként ennek a 11 esztendőnek – mondja elcsukló hangon Machovits László, a Hunyadi Rend kapitánya, utalva barátjának, Bujdosó Janónak idei halálára.

A dévai motoros zarándoklatot kezdeményező Bujdosó Janót idén júliusban nehéz betegség után szólította magához a teremtő, alig 42 évesen. Emlékére társai fekete szalagot tűztek motorjaikra. – Hét társammal együtt Délvidéken voltunk, amikor Janó halálhírét kaptuk. Akkor javasolta valaki, hogy hordjunk fekete szalagot az emlékére. Én is a motoromra akasztottam a gyász jelképét, melyet most elhoztam Dévára és felkötöttük a templomban pislákoló örökmécsesre, Janó emlékére – mutatott a gyászszalagra Mahovits László, alias Macho, aki barátja egészségi állapotának súlyosbodása óta vezeti a dévai zarándoklatot. Bujdosó Janóról a motoros társak is megemlékeztek, illetve az alapítvány munkatársai és gyermekei, egy perces néma csenddel adóztak emlékének. Vasárnap délelőtt pedig a túra résztvevőinek szálláshelyet biztosító marosnémeti Tholdy kastélyban tartott misét emlékére Böjte Csaba atya.

A Szent Ferenc Alapítvány házai felé irányuló motorostúráknak azonban lesz folytatása – ígéri Macho. Lehet kicsit más formában szervezzük majd, hiszen nagyon jó tapasztalat volt a Csaba testvér által meghirdetett Boldogasszony rali, amikor megnyitotta a motorosok előtt az alapítvány házait, egyik háztól a másikig lehetett utazni, s mindenhol alkalom nyílt megmotoroztatni a gyermekeket. Lehet, hogy ilyenfajta jelleget is adunk a továbbiakban e túráknak, hogy ne legyen egyszerre ennyi motoros az utakon. Idén errefelé jövet volt egy kis csúszásos balesetünk, három motor borult fel, de szerencsére senki sem sérült meg komolyabban. Tény, azonban, hogy 120 motorral nem tudunk eléggé egymásra figyelni.– magyarázza a Hunyadi Rend kapitánya.

A Szent Ferenc Alapítvány gyermekei, munkatársai mintha megérezték volna, hogy idén fokozott védelemre lesz szükségük a motorosoknak, Szent Kolumbán keresztjével ellátott pólókkal ajándékoztak meg a zarándoklat résztvevőit. – Számunkra óriási segítséget jelent a motorosok adománya, mely hozzájárul ahhoz, hogy gyermekeinknek legyen hol aludni, legyen mit enni és megfelelő környezetben, szeretetben nevelkedhessenek – fogalmazott Palkó Cecília, alapítványi igazgató, köszönetet mondva, hogy a motorosoknak, akik évről évre vállalják a több száz kilométert csak azért, hogy mosolyt csaljanak a gyermekek arcára. Majd ismertetve a motorosok védőszentjének, Szent Kolumbánnak életét, átnyújtotta az ajándékpólókat és egy zászlót. Utóbbit az alapítvány egyik növendéke festette és az idei találkozó alkalmával árverésre is bocsátották a zászlóval való bevonulási jogot. – Az árverés szintén hagyománnyá vált a motoros túrákon. Eredetileg egy tank benzin árát ajánlotta fel mindenki a túrán való részvétel fejében. Ez mai napig így van. A tizedik túránkra készült egy nagyon szép kézműves láda, azóta abba gyűjtjük össze az adományt. Idén ezt szeretnénk a Bujdosó Janó emlékére mondott misén letenni az oltár elé, felajánlásként. De az utóbbi években a ládába kerül az árveréseken begyűlt összeg is. Idén is jómagam vezetem le az árverést, a táncházmuzsikát játszó délvidéki Fokos zenekar koncertjének szünetében. Nagyon várom ezt a momentumot, mert ilyenkor mindig kettős az öröm: a megajándékozott gyermekek öröme sokszorosan gyümölcsözik az adományozók lelkében. Nagyon be szoktak lelkesülni a társaim és tényleg egy különleges pillanat ez az ittlétünknek – meséli Macho.

A zarándoklat fénypontja azonban a gyermekek és motorosok által egyaránt türelmetlenül várt közös motorozás. Idén is közel két órán keresztül búgtak a motorok, gurultak ki és be az alapítvány rögtönzött díszes kapuján. A száguldáskor biztonságot kereső kicsi gyermekkarok ölelése, a kíváncsi szemek gyorsan utat találtak maguknak a csattos bőrszerkók alatt dobogó szívekhez. Ezek a pillanatok azok, amiért több száz kilométert is érdemes megtenni – mondogatják a motorosok. És következő évben valóban újra eljönnek, tovább táplálni az immár tucatnyi (12 esztendőnyi) szeretetet.