Életünk célja, értelme kapcsolatainkban rejlik

A várva várt májusi eső helyszíncserét hozott az idei Szövetség napján – a tágas marosillyei kert helyett a dévai ferences templomban gyűltek össze a Szent Ferenc Alapítvány dél-erdélyi házainak gyermekei, munkatársai, helybeli és messziről érkezett vendégek, támogatók. A tarka esőkabátok, a lezúduló záporok azonban mit sem csorbítottak a találkozás, a szövetségmegújítás örömén. „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek... Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!” – tolmácsolta a napi evangéliumot, Jézus nagycsütörtöki búcsúbeszédét Böjte Csaba atya, arra buzdítva mindenkit, hogy merjen Istenhez fordulni kéréseivel. – „Ha egyetlenegy dolgot kérhetnék, akkor a szövetségkötésre való készséget kérném a világunknak! Igen, mindaz, mi igazán érték bennem és körülöttem, a párbeszéd, az összefogás, a közösségből jött létre! Maga a létem két parányi sejt találkozásából, egy szétválaszthatatlan szövetségkötésből született! De nem tanulhattam volna meg beszélni, járni, ha gyöngéd szeretettel nem hajoltak volna le hozzám az én szeretteim!” – mondta Csaba testvér, rámutatva: mindaz, ami életünkben szomorúság, fájdalom, keserűség, abból adódik, hogy elengedjük egymás kezét, hátat fordítunk egymásnak, eltaszítjuk a felénk nyújtott kezet. Az alapítványhoz befogadott mintegy 6000 gyermek életében is ez hozott törést.  És a szövetség hiánya, megtagadása okozza a fájdalmat, pusztulást hozó háborút. – „Akárcsak a tüdőgyulladásra kiírt penicillint, a szövetségkötésre való hajlamot is gyógyszerként kellene felírni a világnak. Óriás kiszerelésben!” – fogalmazott Csaba testvér, Jézus életpéldáját állítva hallgatósága elé. Jézus Betlehemtől a Golgotáig, élete minden pillanatában a szövetséget, a közösséget erősítette. Lehajolt, felemelt, gyógyított, összekötött, bátorított. Isten bennünk is elültette a közösség megélésének vágyát. Szükségünk van egymásra. Életünk értelme, gazdagsága társainkkal való kapcsolatainkban rejlik. Teréz anya fogalmazta meg: a 21 század leprája az elmagányosodás. A szeretet, az egymásra figyelés azonban képes meggyógyítani a sebeket. Csaba testvér hálával fordult a dévai közösség felé, munkatársai és támogatói felé, akik mind-mind szövetségre léptek azért, hogy szebbé, jobbá tegyék a világot, a sok ezer gyermek életét. És közben maguk is barátokkal gazdagodtak, megerősödtek hitben, szeretetben. „Fogjuk meg egymás kezét, törekedjünk tudatosan Istennel és embertársainkkal való szövetségre, szereteten alapuló kapcsolatépítésre, -ápolásra családjainkban, közösségeinkben, tágabb környezetünkben” – biztatott az idei Szövetség napján Böjte Csaba atya. A szentmisét a hagyományos ünnepi műsor, önfeledt, vidám együttlét követte, tánccal, dallal, gulyásozással és fánksütéssel. Pogocsán Ferdinánd dévai alpolgármester babgulyásának ezúttal is nagy volt a keletje, és Berekméri Dalma sem maradt magára a fánksütésben (és persze az evésben sem!). Aki ott volt az idei Szövetség napján, megtapasztalhatta: örömöt szerezni, összefogni, segíteni, szövetségben élni jó dolog!