Ötvenéves osztálytalálkozó Tornyán

Éltetni az iskolában megélt nemzetiségi harmóniát

2018. június 19. 09:36 (kedd) /
Tornyán vasárnap a helybeli római katolikus templomban 10 órakor kezdődött szentmisével indult a valamikori általános iskolában 1968-ban végzettek 50 éves találkozója.Ünnepi szentbeszédében ft. és ns. Király Árpád plébános, marosi főesperes az újratalálkozás kegyelmét, boldogságát járta körbe, mélyen meghatva az alkalomra érkezett pedagógusokat, illetve a már nyugdíjas- korú helybeli, nagy- és kisvarjasi, valamint szederháti születésű véndiákokat. Ugyanakkor kegyelettel emlékezett meg az elhunyt pedagógusokról, osztálytársakról is. A bensőséges szertartást követően az új iskolaépületnél gyülekeztek, ahol rövid méltatás után megkoszorúzták a bejáratnál elhelyezett iskolaépítő igazgató, Péter Antal emléktábláját. Utána az egyik nagyobb osztályterembe vonultak, ahol a véndiákok és hozzátartozóik helyet foglaltak az U alakban elhelyezett asztaloknál, a velük szemben felállított hosszabb asztalnál ültek pedagógusaik.Közülük Szarvashegyi Rozália osztályfőnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd egyperces néma felállással adóztak az elhunyt osztálytársak és pedagógusok emlékének. Az osztályfőnök egy érdekes, amolyan „aranyfüzetet” vett elő, amelyben több mint 50 évvel ezelőtt minden diákról külön értékelőt készített. Ebben nemcsak a tanulmányi előmenetelét, testi és szellemi adottságait, viselkedését, hanem a családi hátterét is kiértékelte. Amikor távol maradt diákhoz érkezett, arról a kollégák elmondták mindazt, amit tudtak. Ennek során kiderült, hogy a 29 diák közül 7 távol- maradt, 11 elhunyt. Ugyancsak a diákokra és a pedagóguskollégákra, valamint az iskolai élet nevezetes eseményeire emlékeztek Ungureanu Delia, Belkó Erzsébet, Piroska Mária, Ujj Ágnes és férje, János, valamint a már említett osztályfőnök, Szarvashegyi Rozália.
A kellemes hangulatú, baráti beszélgetések a közösen elköltött finom ebéd közben is folytatódtak, a társasághoz csatlakozott ft. és ns. Király Árpád plébános, marosi főesperes is Mesteşan Gábor kántorral, majd megvágták, felszeletelték az alkalomra készült jókora tortát is. Az estefeléig eltartott bensőséges találkozó résztvevői köszönetet mondtak a szervezőknek, majd azzal váltak el, hogy 5 év múlva, ha élnek, újra találkoznak. Mert nem csak emlékeikben, hanem a tetteikben is éltetni kell azt a régóta letűnt, de időtálló értékeket teremtett, sajátos tornyai anyanyelvű oktatást, amely egy-egy osztályteremben – mindenki az anyanyelvén tanulva – képes volt a nemzetiségek csodálatos harmóniáját megteremteni, a másságot nemcsak megtűrni, hanem elfogadni, sőt megkedvelni is. A mai szemmel meseszerűnek tűnő, de valós, ráadásul eredményes oktatás hanyatlása, majd a teljes leépülése az 1968-as adminisztratív átszervezéssel kezdődött és destruktív hatása nemcsak az oktatást és a kultúrát tette tönkre, hanem Tornyát is felemésztheti…
(szederháti)

Hozzászólások