Emlékezni szép

Egy hatvanéves érettségi találkozó nem mindennapi esemény és egészségben – viszonylagos egészségben – megérni sem adatik meg mindenkinek. 

Bizonyára ezért is annyira értékes azok számára, akik megérték ezt a jeles évfordulót, ezért tartják nagyon fontosnak, hogy jelen legyenek a megemlékező ünnepségen. Felidézzék a régi kedves emlékeket, történeteket, élményeket, közös csínytevéseket. Emlékezzenek azokra is, akik már nem lehetnek közöttük.

Ilyen bensőséges, meghitt hangulatú ünnepség színhelye volt szombaton délelőtt a Csiky Gergely Iskolacsoport egyik földszinti osztályterme. Itt tartották meg a rendhagyó osztályfőnöki órát a patinás aradi iskola 1951-ben érettségizett diákjai. Az osztálynak 46 diákja volt, 23-an már eltávoztak az élők sorából. A hajdani kitűnő tanári kar tagjai (Calvasina Károly, Ficzay Dénes, Szántó György, Gnandt János, Schön István, Fábián György és a többiek) közül sem lehetett jelen senki. Az életben maradottak azonban igen szép számban gyűltek össze a felejthetetlen eseményre. A főszervező, Gerebenicsné Gábor Júlia (tiszteletbeli osztályfelelős) lelkes, jó néhány hónappal ezelőtt beindított mozgósító, szervező munkájának nyomán szép eredmény született. A 60 éves érettségi találkozóra 15-en érkeztek innen Aradról, szomszédos városokból, Magyarországról, de Németországból is. Mert az élet, az azóta eltelt, búval és örömmel teli hatvan év igencsak szétszórta őket öreg kontinensünkön.

Június 25-én, szombaton újra találkoztak. A belvárosi római katolikus templom előtt gyűltek össze, onnan indult a csoport a Szabadság szoborhoz, majd az iskolába. És közben folyt a beszélgetés, hisz annyi mondanivalójuk volt egymásnak…

Az épület bejárati ajtaja előtt elkészült a hagyományos csoportkép, s aztán mindenki elfoglalta helyét az osztályteremben. Az iskola hajdani diákjait Juhász Béla igazgató kedves szavakkal köszöntötte, majd kezdetét vette az „osztályfőnöki óra”. Amelyen mindenki szót kapott, beszámolhatott a vele történt eseményekről s azokról a hajdani osztálytársakról is, akik nem tudtak eljönni, főként egészségi okok miatt. Idős emberekről lévén szó többnyire a nyugdíjas évekről, a családról, az unokákról és persze az egészségi állapotról esett szó. De tanúsíthatom, hogy nem vitték túlzásba a panaszkodást, inkább a jó dolgokat, a kedves emlékeket, csínytevéseket elevenítették fel. Mert csínytevés is akadt bőven, amint azt nem is tagadták: – Nem voltunk egy mintaosztály… Szerettünk bolondozni, ugratni nemcsak egymást, de még kedves tanárainkat is… Egy azonban biztos: mindig egy nagy család tagjainak tartottuk magunkat, családnak, amelyre bármikor számíthattunk…

Dr. Behm Béla nyugalmazott szemész főorvos (aki még most is rendel) beszámolója eltért a szokványostól, az esemény üdítő színfoltjává vált. Nagyon kedves meglepetést szerzett az egybegyűlteknek. Olyan emlékeket ébresztett fel, amelyek bizony már jócskán a feledés homályába vesztek.

– Ki emlékszik a Marcipán hercegnő vagy a Harangszó című színdarabokra? – Kérdésére néma csend volt a válasz.

– Nem emlékeztek az 1945 júniusában a minorita kultúrházban tartott előadásra? A római katolikus leánygimnázium növendékei tartották… – jöttek az újabb kérdések. Erre már innen is, onnan is érkezett egy-egy bátortalan talán… igen… mintha…

A doktor megkopott, de olvasható kis műsorlapot halászott elő a táskájából és olvasni kezdte a szereposztást: – Mazsola királykisasszony Kelly Éva, Jégcukor királyfi Galló Margit, Ibolya Kocsik Mária, udvarhölgy Czakó Margit, intézeti növendék Gábor Jolán…

A felsorolt nevek „gazdái” ott ültek a padokban. Hálás, meghatott kacagás csattant fel. Percekig ez volt a beszélgetés témája. A sokszorosított műsorlapból mindenki kapott, ugyanúgy a találkozóra kinyomtatott emléklapból is, melynek borítóját az iskoláról készült rajz díszíti.

A beszélgetés, az emlékek felidézése a közeli Jelen Ház nyári kerthelységében elfogyasztott ízletes és bőséges ebéd közben is folytatódott…

Valamennyien egyetértettek abban, hogy a találkozó remekül sikerült, és bizony nagyon jó volna gyakrabban összejönni…

Hadd álljon itt annak a 15 vén diáknak a neve, aki részt vett a hatvanéves érettségi találkozón: Almási Kálmán, Baranyi József, Behm Béla, Cséfai Stefánia, Czakó Margit, Galló Margit, Gábor Jolán, Kelly Éva, Kocsik Mária, Morócz Tibor, Puskel Zoltán, Ridzi Ernő, Rossi Gyula, Schweitzer Aranka, Wolf József.

Jó egészséget, még sok örömet kívánunk valamennyiüknek.