Évtizedes munka árán létrehozott turistautak veszélyben?

Reménykedve, ugyanakkor aggodalommal figyelik a nagy múltra visszatekintő turista/természetjáró egyesületek a turistautakkal kapcsolatos megyei elképzeléseket. Január 31-én ebben a témában szerveztek „munkamegbeszélést” az Arad Megyei Tanács székházában a megye vezetői az önkormányzat által finanszírozott Salvamont-Salvaspeo (Barlangi- és Hegyimentő) Közszolgálat és a turistaegyesületek képviselőinek részvételével. (Február 3-i lapszámunkban olvashattak erről rövid beszámolót.)

Most ültek először egy asztalhoz ilyen felállásban, nem véletlenül, hiszen a megyei önkormányzat jelenleg Arad megye turizmusfejlesztési stratégiáján dolgozik, az utóbbi időben több tárgyalást, kerekasztal-beszélgetést is tartottak ezzel kapcsolatban.

A turistaút-hálózattal kapcsolatos megbeszélésen szó esett az Arad megyei turistautak felújításáról, új útvonalak kijelöléséről és festéséről, 2017–2018-as tervekről, felmerült ugyanakkor több út felszámolásának, megszűntetésének a gondolata is. Olyan turistautak „eltörlését” rebesgetik, melyeket 40, 50 sőt 70-80 évvel ezelőtt fedeztek fel, tapostak ki, és láttak el jelzésekkel lelkes természetjárók azért, hogy a mai turisták is élvezhessék a túrázást ezeken.

Nagy Árpádot, a Zaránd Barangolói Egyesület (Asociaţia Hoinarii Zărandului) elnökét kérdeztük hétfőn, mivel a fent említett megbeszélésen ő is jelen volt. Az egyesület vezetője szerint a megyei Salvamont-Salvaspeo Közszolgálat tizenöt olyan, mindenki által ismert turistaútvonal bezárásának a gondolatát vetette fel, melyen szerintük „már senki se jár”. Hogy ezt mi alapján állapították meg, nem tudni, Árpád szerint azonban ez rossz döntés lenne. „Ezeket a turistautakat a mostani 50-es, 60-as, 70-es generáció kezdte el festeni. Szerintem azok, akik már nincsenek közöttünk, forgolódnak a sírjukban, hogy a mostani generáció egy tollvonással eltörölné azt, amit ők verejtékes munkával megépítettek. Mi elismerjük a hegyimentők munkáját, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a turistautak karbantartását (ami most az ő feladatuk) négy ember képtelen elvégezni egy-két-három év alatt” – mondta az egyesület vezetője, aki szerint évekkel ezelőtt az egyesületek kirándulások során beosztották egymás között a területek karbantartását, festését, takarítását. „Mi úgy szoktuk mondani, hogy aki festi, az saját magának festi. Aki arra jár, az ismeri a területet és az is festi le. Fontos tudni, hogy ehhez (festékre, pemzlire, kiszállásra stb.) külső pénzügyi támogatást sosem kaptunk. Örültünk is annak, amikor a hegyimentők megjelentek, mert tudtuk, hogy ez majd az ő feladatukhoz is fog tartozni” – tette hozzá Árpád, aki úgy érzi, ez a munka jelenleg nincs megyei szinten koordinálva. Az Arad megyei egyesületek – melyeket gyakran hívják a környékbeli megyékbe turistautak karbantartására – készek ebben közreműködni, amennyiben valaki igényt tart a segítségükre, tapasztalatukra. „Örömmel vettük a meghívást a megyei tanácshoz, a megbeszélésről azonban keserű szájízzel távoztunk” – hangsúlyozta Árpád, aki nem szeretné, hogy csak azért szüntessenek meg bizonyos, egyébként sokak számára szentimentális értékkel bíró útvonalakat, mert ezeket a megye képtelen önerőből karbantartani.  

Persze még egyáltalán nem biztos, hogy ezek valóban meg fognak szűnni, az egyesület elnöke azonban úgy érzi, most kell kongatni a vészharangot, amíg nem késő.