Fellebbezés a Minority SafePack ügyében az EU-s bíróság döntése ellen

Fellebbezést nyújtott be a Minority SafePack Polgári Kezdeményező Bizottsága hétfőn az EU Bíróságán, miután novemberben alapfokon elutasították az Európai Bizottság (EB) döntése elleni keresetét. Az Európai Bizottság korábban úgy döntött, hogy nem tesz lépéseket új uniós jogszabályalkotásra a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme érdekében.

Az ügyről Vincze Loránt RMDSZ-es európai parlamenti képviselővel, a Minority SafePack kezdeményezést elindító Európai Nemzetiségek Föderatív Unió (FUEN) elnökével beszélgettünk.

– Elnök úr, a fellebbezésben azt kifogásolják, hogy az EU-s bíróság tavaly novemberi döntése szembe megy korábbi ítéleteivel.

– Megítélésünk szerint a döntésnek több eljárási és tartalmi hiányossága van. Ezeket ügyvédünk, Thomas Hieber huszonöt oldalas beadványban sorjázta. Korábban a bíróság helyt adott az Európai Polgári Kezdeményezéseket érintő érveknek. Emlékezzünk csak vissza, hogy eleinte az EB nem volt hajlandó bejegyezni az aláírásgyűjtést a Minority SafePack érdekében. Azt a döntést is megtámadtuk, Románia és Szlovákia az EB mellett csatlakozott a perhez, Magyarország pedig a FUEN oldalán. Akkor a bíróság a kisebbségi kezdeményezés mellett döntött az EB ellen, azon ítélet nyomán indult el 2017-ben Kolozsvárról az aláírásgyűjtés. Szintén azon ítélet mondta ki, hogy az EB-nek igenis van jogköre a kisebbségi jogok bővítése és kiterjesztése, az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak szabályozása nem a tagállamok kizárólagos hatásköre.

– 2020-ban az Európai Parlament több mint háromnegyedes többséggel támogatta a Minority SafePack, vagyis az EU-s kisebbségi minimumot, egy olyan jogszabálycsomag elfogadását, amely uniós szinten garantálná a kisebbségi jogokat. Az EB mégis elutasította a jogalkotást, s tagállami hatáskörbe helyezte az ügyet.

–  Az EB-nek egyértelműen van hatásköre a kisebbségi jogok törvénybe foglalására, de hiányzik a politikai akarat. Az Európai Parlamentnek nincs ilyen joga, a szavazás jelzés, felszólítás volt a bizottság irányába, hogy hozzon konkrét határozatokat ez ügyben. Az EB mégis elutasította, azt állítván, hogy már mindent megtett a kisebbségi nyelvek és kultúrák védelmében. Az EU-s bíróság novemberi döntésében mérlegelés nélkül az EB álláspontját ismételte meg, pedig az több pontjában is tényszerűen nem igaz. A törvényszéki indoklásban nem kaptunk kielégítő választ minden felvetésünkre és érvünkre, az állítás, hogy az EB által a regionális vagy kisebbségi nyelvek fontosságának hangsúlyozása és a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása érdekében már megtett intézkedések elegendőek a kezdeményezés célkitűzéseinek eléréséhez jogilag nem támasztható alá. Inkább a részrehajlás példája, az EB képviselői hét alkalommal találkoztak az állatok fogva-tartását betiltani szándékozó polgári kezdeményezés képviselőivel, de csupán a szabályzat előírta egyetlen alkalommal a Minority SafePack kezdeményezés képviselőivel!

– Az őshonos nemzeti kisebbségek ügye „forró gesztenye” Brüsszel számára, óriási megosztó és konfliktusteremtő potenciálja révén. Aligha meglepő az EB struccpolitikája, főleg amikor számos más válsággal is szembesül, mint az EU-n belüli gazdasági és politikai széthúzások áthidalása, az ukrajnai háború, a migráció kérdése, vagy az energiakrízis.

– Egyes tagállamok nem akarják elfogadni, hogy az EB jogszabályokat alkosson az őshonos nemzeti kisebbségek ügyében. Spanyolország, Románia, Szlovákia, Görögország és Franciaország komolyan lobbiztak Brüsszelben a Minority SafePack ellen. Spanyolország például széleskörű jogokat biztosít nemzeti kisebbségeinek, beleértve autonómiát, vagyis sokkal többet, mint amennyire számíthatnak a Kelet-Európában élő kisebbségek. A 2017-es katalán függetlenségi krízis óta azonban megváltozott a szemlélet, inkább veszélyforrásnak tartják a kisebbségi jogok kiterjesztését, a katalán elszakadási törekvések elősegítőjét.

– A legszélsőségesebb kisebbségüldöző azonban toronymagasan Franciaország, az erőszakos beolvasztás 1789 óta állampolitika. Kelet-Európa kisebbségei még a legsötétebb rémálmaikban sem vetődhet fel olyan méretű elnyomás, mint Franciaországban, hogy például még anyanyelvű oktatásuk se lehessen a kisebbségeknek!

– Az utóbbi években ott is történt némi előrelépés az oktatásban és a többnyelvűség terén, Franciaország azonban továbbra sem ismeri el a nemzeti kisebbség fogalmát, mert szembe menne az alkotmányban rögzített szemlélettel, miszerint az ország valamennyi állampolgára francia.

– Ennyire eltérő helyzeteket nehéz lenne közös nevezőre hozni Brüsszelben EU-s szintű kisebbségi-minimum kidolgozásával. Arról nem is beszélve, hogy azt el kellene fogadtatni mind a 27 tagországgal.

– Nyilván nem lenne könnyű, de az EB nem is próbálkozott, egyből mosta a kezeit. S ezzel nemcsak annak a több, mint 50 millió EU-s polgárnak fordított hátat, akik valamilyen őshonos nemzeti kisebbséghez tartoznak, hanem a demokráciának is rossz üzenetet küldött, sokadszorra vette semmibe az alulról jövő polgári kezdeményezést, a több mint hét tagországból összegyűjtött, egymilliónál több aláírást.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm!