Ha rendelkezésre állnak az eszközök, akkor az emberek elkezdik használni azokat

Májusban akormány elfogadta a sportminisztérium kezdeményezte új országos sportstratégiát, amely a következő évtized fejlesztési elképzeléseit és irányait határozza meg. Mindezekről magát a stratégia elkészítőjét, Novák Eduárd Károly sport- és ifjúsági minisztert kérdeztük.

– A romániai élsport válságba sodródott az utóbbi években-évtizedekben. Csökkent (mondhatni drasztikusan) a hagyományos sportokban elért sikerek száma a nagy nemzetközi versenyeken. Déváról nézve a női torna mélyrepülése a legszembetűnőbb, de más sportoknál is hasonló a helyzet. Hogyan lehetne megállítani, esetleg visszafordítani a tendenciát a minap elfogadott sportstratégia tükrében?

– Így igaz. Az elmúlt évtizedekben nagyot hanyatlott a romániai sport, és míg 2000-ben Románia 24 érmet nyert az olimpiai játékokon, 2020-ban mindössze négyet szerzett, ami 84 százalékos visszaesést jelent. Éppen ezért van szükség az országos sportstratégiára, hiszen az ágazat stabilitását hivatott biztosítani hosszútávon. A stratégia három fő irányt céloz: tömegsport, iskolai sport és teljesítménysport, amelyek azonban kapcsolatban állnak egymással, és kerek egészként kell kezelni őket. Ezen belül fontos kiemelni azt, hogy ha van infrastruktúra, van tevékenység is. Garantált, hogy ha sikerül az infrastrukturális projektet kivitelezni párhuzamosan a szövetségek megerősítésével, akkor 10–15 év múlva Románia ismét képes lesz 20–30 érmet szerezni az olimpián.

– Románia nyilván nem lehet az elsők között minden sportban, de néhány, hagyományosan sikereset nyilván érdemes előtérbe helyezni, és kiemelten felkarolni. Melyek lennének azok?

– Az országban mintegy 70 sportszövetség működik, és lehetetlen ennyi sportágat egyszerre fejleszteni. Éppen ezért három kategóriába soroltuk a sportokat, és prioritásként azt a mintegy 18-19 sportágat tekintjük – legyen az egyéni vagy csapatsport – amelyek jó eséllyel 2032-ben olimpiai érmeket hozhatnak az országnak. Ezekben cél az igazolt sportolók számának megsokszorozása, a szakszövetségek hosszú távú stratégián alapuló finanszírozása, a szükséges infrastruktúra kiépítése országos szinten, nem utolsósorban edzői programok kidolgozása, hiszen sok sportágban kiöregedtek a hazai szakemberek, és megfelelő képzés, felkészítés híján sok esetben külföldi edzőkkel lehet csak pótolni őket. Az országos sportstratégia a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda, a rögbi, a röplabda, a vízilabda, és a jégkorong mellett az evezést, a cselgáncsot, az asztaliteniszt, a birkózást, az úszást, a vívást, a kerékpározást, az ökölvívást, a kajak-kenut, az atlétikát és a tornát sorolta a kiemelt sportágak közé.

– A korszerű infrastruktúra és felkészülési bázis fontos tényező, de az emberi munka is feltétlenül szükséges. Van-e még elég szakképzett edző különböző sportágakban, esetleg ezek kiképzése is kiemelt szempont?

– Edzők tekintetében nagyon rosszul állunk, feltétlenül szükség van az edzői képzés megreformálására. A trénereink 50%-a 50 év feletti, akik ezelőtt több mint 20 évvel végezték el az utolsó képzést, így normális, hogy már nem tudják ugyanazt a teljesítményt nyújtani. Az egészségügyhöz és a tanügyhöz hasonlóan szabályozni kellene, hogy minden edző milyen kategóriába tartozik, ez jelzi, hogy kiket tud edzeni, milyen időközönként kell továbbképzésre járnia. Ha ezt a rendszert ki tudnánk építeni, akkor 8 év múlva olyan edzői gárda állna a rendelkezésünkre, amely kompetens lenne. A sportstratégiában az edzői szakképzés rendszerének kidolgozása a sporttörvény keretében lesz szabályozva. A stratégia kitér arra is, hogy a visszavonult sikeres sportolók előnyt élvezzenek, ha vissza akarnak térni a sportéletbe.

– Tömegsport nélkül nyilván nem lehet élsport sem, nem lenne honnan válogatni. Tudom, hogy közhelynek tűnik, de az ifjúság keveset sportol manapság, jóval kevesebbet, mint 20, 30, vagy 40 évvel korábban. Hogyan lehetne a fiatalokat átcsábítani az online-világból a sportpályákra? Nem a leendő élsportolókra gondolok, hanem a gyakran túlsúllyal küszködő gyerekekre, akik még a szünetben sem rúgják a labdát az iskolai sportpályákon, hanem telefonjaikat nyomogatják. Elegendő az iskolai testnevelési órák számának növelése?

– Célcsoportokban kell gondolkodni, és az iskolai testnevelési órák mellett lehetőséget biztosítani arra, hogy a gyermekek szabadidejükben is vonzóbbnak találjanak egy csapatjátékot a szabadban, mint az online-világ sportpályáit. Ebben a folyamatban mindenki részt kell hogy vegyen, felelősséget kell vállaljon. Mindaz mellett, hogy a megfelelő infrastruktúrát megteremtjük a sportolásra, a testnevelési órákon olyan sporttevékenységeket végzünk, amelyek révén felkeltjük az érdeklődésüket. Ugyanakkor felelősséget kell vállalniuk a szülőknek abban, hogy a tevékenységek közti egyensúlyt megtalálják, és gyermekeik számára megfelelően kialakítsák. Meg kell győznünk a szülőket, hogy adják sportolni gyermekeiket, hiszen a sport társadalomra gyakorolt hatása épp oly fontos, mint az eredményesség, és meg kell teremteni a hivatásos sportolói és a civil életpálya-modellt, segíteni kell az egyéneket az átállásban. Sok gyereket, fiatal sportolót nyolcadikos korában átirányítanak a tanulmányok felé, elméleti képzést kapnak, vagy szakmát tanulnak. A sportstratégia arról szól, hogy lényegében megreformáljuk a tömegsportot, és ez hatással lesz a családra is.

– A tömegsportot illetően meglehetősen ellentmondásos társadalmi összkép alakult ki. Az utóbbi években jelentős korszerűsítés zajlott az országban a sportlétesítményeket terén, rengeteg sportterem, magán tenisz- vagy focipálya épült meg, az iskolai sportpályákról nem is beszélve. Ezeket inkább a középkorúak (főleg a 40 évesek) használják kikapcsolódásra, mozgásra, vagy szocializálásra (úgynevezett sörfoci), sokkal nagyobb mértékben, mint például szüleik nemzedéke hasonló korban a rendszerváltás körüli években. Az sem ritka, hogy a hobbisportos szülők még saját gyermekeiket sem tudják rávenni a hobbisportra. Hogyan tudna változtatni ezen a minap elfogadott stratégia?

– A lakosság 62%-a nem végez semmilyen sporttevékenységet. Mindennek több oka van: közel felének nincs rá ideje, van, akiket nem motivál a sport, és van, aki betegség miatt nem sportol. Majdnem minden tizedik személy naponta több mint nyolc és fél órát ül, mi több, a romániai lakosok 13%-a még 10 percet sem sétál egy héten. Tudjuk azt is, hogy a 15 és 24 év közöttiek sportolnak a legnagyobb arányban, és ez az arány az életkor előrehaladtával csökken. Jelen pillanatban az oktatási intézmények nem rendelkeznek megfelelő sportinfrastruktúrával, nincs minden iskolának sportolásra alkalmas tere. Három évvel ezelőtt 7001 iskolából csupán 5571 rendelkezett saját sportpályával, míg 4851 oktatási intézménynek volt tornaterme. Az iskolai heti 1-2 tornaóra kiegészítésére meg kell teremteni a lehetőséget a diákoknak, hogy tanórákon kívül is sportolhassanak. A másik módja annak, hogy az egészséges életmódra ösztönözzük a lakosságot, az infrastruktúra kiépítése. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha rendelkezésre állnak az eszközök, akkor az emberek el is kezdik azokat használni. Mondok egy-két példát: ki kell építeni a kisvárosok, falvak közötti bicikliút-hálózatot. A települések parkjaiban fel kell szerelni testedzésre alkalmas sportszereket. Legyenek focipályák, kosárlabdapályák, mert ha a lehetőség adott, akkor az emberek használni is fogják őket.

– Az eredmény-orientáltság nyilván alapvető szempont az élsportban. Tömegsportnál is hasznos? Vagy inkább arra kellene fektetni a hangsúlyt, hogy a gyerekek mozogjanak, s az eredmény másodlagos?

– Az eredmény-orientáltság az egyik legfontosabb szempont az élsportban, de a gyermekek esetében a sport iránti érdeklődésre kell elsősorban fektetni a hangsúlyt. Ez azért fontos, hiszen őket már nem vonzza a sport az iskolában, és ahelyett, hogy megszerettetnénk velük azt, inkább eltávolítjuk őket tőle. Az iskolai sport nem fejlődik, a gyerekek nem mozognak, és hajlamosak az elhízásra. Azt szeretnénk elérni, hogy tíz év múlva heti 3-4 testnevelés órájuk legyen, és emellett két iskolán kívüli sporttevékenységre is járjanak. Ezek után beszélhetünk az eredmény-orientáltság fontosságáról.

– Köszönöm szépen!

– Én is köszönöm!