Halála után végleg visszatérne

Az önkormányzat augusztus 3-ai ünnepi ülésén a város díszpolgárává avatták a temesvári származású, Németországban élő Ingo Glass szobrászművészt. 

Laudációt mondott Marcel Tolcea, a temesvári Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki arra hívta fel az ünnepi ülés résztvevőinek figyelmét: Ingo Glass a konkrét művészet egyik legjelesebb képviselője, aki az egész világon öregbíti Temesvár hírnevét.

Ingo Glass 1941. április 9-én született Temesváron, gyermekkorát Lugoson töltötte és 1967-ben szerzett diplomát a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Részt vett a galaci Kortárs Művészeti Múzeum létrehozásában, majd a fővárosban élt és dolgozott egészen 1979-ig, amikor a Financial Times-nak adott interjú miatt (Ceauşescu – ahol eltűnik a hús) arra kényszerítették, hogy hagyja el az országot. Ingo Glass három alkotását adta szülővárosának: Nyitás című műve (1991) a temesvári forradalom idején a Megyei Kórházból eltűntetett és a fővárosi krematóriumban elégetett forradalmároknak állít emléket. Kapu Szerbia felé című monumentális alkotása a Michelangelo útkereszteződésben áll, Hommage a Vasarely című műve pedig a Jecza-ház előtt létesített szoborparkban kapott helyet.

A tolókocsival közlekedő Ingo Glass személyesen vette át a díszpolgári oklevelet Nicolae Robu polgármestertől. A világhírű művész, akit annak idején valósággal száműztek Romániából, elismerte: nem fűzik szép emlékek szülővárosához, ahol annak idején apját bebörtönözték, neki magának is számos nehézséggel kellett megküzdenie. “Annál nagyobb elégtétel a számomra, hogy ezt a napot megérhettem” – mondta Ingo Glass, aki érdekes javaslattal állt elő: amennyiben a város kialakítana egy védett, gondozott sírkertet a nagy személyiségei számára, ő is élne a lehetőséggel és halála után végleg visszatérne szülővárosába. “A Montparnasse-i temető mintájára Temesváron is örökös nyugvóhelyet lehetne biztosítani a város nagy szülöttjei számára és meggyőződésem, hogy más temesvári származású hírességek is élnének ezzel a lehetőséggel” – mondta Ingo Glass.