Hőseink tisztelete felemel és kötelez

Vallási felekezettől függetlenül – évről évre váltakozó helyszínen –, a lupényi magyarság idén is együtt emlékezett meg a szabadságharc hőseire. Ezúttal a református templomban, ahol nemcsak a helyi és környékbeli települések magyarjai gyűltek össze, hanem dévai és székelyföldi vendégek is eljöttek. 1848. március 15-én a magyarság lerázta az igát, elszakította a rabság láncait legyőzhetetlen szabadságvágyát követve. A szabadság Isteni rendeltetésünk betöltése, szabadság nélkül sem az ember, sem a közösség nem egészséges, hangsúlyozta ünnepi az ünnepség házigazdájaként igehirdetésében Kovács-Szabadi Tünde református lelkész.

Gyerő Attila unitárius lelkipásztor imája után Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Március 15. a mérlegelés napja a magyarság számára: a forradalom történelmi jelentősége ugyanaz Budapesten, Székelyföldön vagy a Hunyad megyei szórványban, de megőrzésének nemzedékről nemzedékre átszálló küzdelme viszont már nem egyforma, a szórványban sokkal erősebb összefogás, sokkal verejtékesebb munka szükséges nemzeti örökségünk továbbviteléhez, anyanyelvünk és kultúránk megőrzéséhez, mint például Székelyföldön, Magyarországról nem is beszélve, hangsúlyozta az EP-képviselő.

Széll Lőrincz, a megyei ifjúsági igazgatóság ügyvezető igazgatója rövid, de felemelő beszédben az 1848-as márciusi ifjak szabadság iránti lelkesedését említette fel, amivel Európa elismerését váltották ki.

Benedekfi Dávid, a helyi RMDSZ elnöke az évről évre összefogó Zsil-völgyi magyarság iránti büszkeségét fejezte ki, magyar jövőt ugyanis csakis összefogással lehet felépíteni, ami nyilván komoly felelősséggel jár. Akárcsak a márciusi ifjak előtt, előttünk is forradalmi kihívás áll: most azonban nem fegyverrel a kézben kell kivívni a szabadságot, a harc jelképes, kitartó munkával kell átörökítenünk a következő nemzedékeknek nyelvünket, kultúránkat, történelmi örökségünket és a hazaszeretetet. A hazaszeretet ott kezdődik, ahol az összes ott élő nép szereti közös szülőföldjét.

Bodó József történelemtanár a modern magyar nemzet születését eredményező 1848–49-es forradalom és szabadságharc Hunyad megyei vetületét ismertette, a híres piski csatától, Petőfi Hunyad megyei útján keresztül egészen a szabadságharc támogatásáért komoly árat fizető Maderspach nemesi család történetéig.

Amíg vannak kincseink, addig beszélhetünk élő magyar közösségről Lupényban, s kincseink igenis vannak, hangzott el a helyi magyarság fontos eseményeit tartalmazó nagykönyv átadási ünnepségén. Mint minden évben, a március 15-i megemlékezés alkalmával kerül sor a nagykönyv átadására, most a házigazda református közösség vette át a tavalyi szervező baptistáktól.

Miután Marthy Attila plébános megáldotta az egybegyűlteket, a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám művelődési központ kórusa felemelően szép dalos előadása következett, majd a magyar és a székely himnusz eléneklése. A népes székely küldöttség nem érkezett üres kézzel, székely zászlókkal ajándékozta meg a Hunyad megyei magyarság képviselőit, illetve a székely zászló színeiben készített kokárdákkal. Végül az ünneplő közösség átment a római katolikus templomkertbe, ahol újabb gyönyörűséges székely dalok kíséretében megkoszorúzta a 2010-ben felállított székely kopjafát: a gyökereket szimbolizáló kopjafa ugyanis a lupényi magyarság másik nemzeti ereklyéje a nagykönyv mellett, hangsúlyozta Antal Amália, a helyi nőszervezet elnöke.