Szeptember 22–24. között részt vett az olaszországi Anconában a X. Felnőtt és Junior Sportaerobik Európa-bajnokságon MÉSZÁR ZSÓFIA ALEXANDRA, a Csiky Gergely Főgimnázium tanulója. Két gyönyörű érem – egy arany és egy ezüst – csillog a nyakán.
A temesvári repülőtéren kedd este szállt le a gép, amelyik hazahozta. Másnap reggel iskolába ment. Délután pedig edzésre. Közben elcsevegtünk.
– Ezen az Eb-n, a junior csoport kategóriában másodmagaddal az Aradi UAV SC-t képviselted. Hány junior vett részt az ország válogatottjában ezen a nagyszabású versenyen?– Kilenc. Hét lány és két fiú. Az Európa-bajnokságon többféle versenyszámban szerepelnek a sportolók: női, illetve férfi egyéni, vegyes páros, trió, csoport (5 tagú). A felnőtteknél ezenkívül nevezni lehet az aerostep, illetve az aerodance kategóriában is. – Az aranyérmet a csapat szerezte?– Nem, az 5 tagú csoport, amelyben ketten szerepeltünk Aradról klubtársammal, Morar Francescával.– Milyen viszonyban vagy vele?
– Mindig sokat segítünk egymásnak.
***– Hányadik osztályba jársz?– Betöltöttem tizenhetedik évemet, tizenkettedikes vagyok.– Milyen szakon?– Természettudományok.– Ki az osztályfőnököd?– Drasztyl Andrea tanárnő.– Az este érkeztél, s ma már mentél iskolába. Nem voltál fáradt?– Május közepe óta nem léptem be az iskolába. Egy kicsit szokatlan volt beülni a padba, de hamar beilleszkedtem újra. A harmadik órán majdnem elaludtam, de ez nem jelentett problémát.– Hogyan sikerült lezárnod a tanévet?– Május 15. előtt megírtam a félévi dolgozatokat, az ellenőrző teszteket, kértem, hogy tanáraim hamarabb feleltessenek.– Milyen eredménnyel végezted a XI. osztályt?
– Év végi átlagom 9,50 lett.
***– Mióta űzöd a sportaerobikot?– Négyéves korom óta… Amikor kicsi voltam, csak szórakozásból vittek szüleim, a mozgás kedvéért. Hétéves korom óta versenyszerűen sportolok. Akkor voltam az első külföldi versenyen, Ausztriában. Tíz évvel ezelőtt.– Sokat kell edzeni ahhoz, hogy jó eredményeket érjél el?– Itthon, a vasárnapot kivéve, mindennap van edzésünk. Három óra. Verseny előtt akár több is. – Az az érzésem, hogy átedzed az ifjúságodat.– Általában háromig vagyok iskolában, rohanok haza ebédelni, és fél négytől ott vagyok az edzőteremben. Fél hét körül befejezzük. Aztán haza, és tanulás.– Sokat tanulsz otthon, vagy inkább jobban odafigyelsz az iskolában?– Ha nem figyelnék az iskolában, otthon nagyon nehéz lenne; kevés az időm. – Melyikek a kedvenc tantárgyaid?– Szeretem a biológiát és az angolt, meg a kémiát.– Az iskola büszke a teljesítményedre, vagy iskolai szinten nem is tudnak róla?
– Az osztálytársaim, barátaim nagyon büszkék rám, nagyon örülnek a sikereimnek. A tanárok közül néhányan gratuláltak, de biztosan vannak olyanok, akik nem hallottak eredményeimről.
***– Mennyi időt voltál távol, a válogatottban?– Május 15-től mostanáig.– Jó volt ott neked? Gondolom, szakmailag biztosan. És emberileg?– Megtanultam egyedül élni. Én mostam a ruháimat, magam tartottam a rendet, minden elintéznivalót egyedül végeztem. Amit itthon a tata oldott meg vagy a mama, azt ott egyedül kellett megcsinálnom… Voltak pillanatok, amikor már túl nehezek voltak az edzések, elfáradtam, haza akartam jönni, de nem lehetett. Rájöttem, hogy igazából sokkal erősebb vagyok, mint gondoltam. Többet tűrtem, mint amennyit elképzeltem magamról. Az idén nem is volt nyári vakációm…– Amikor magad alá kerültél, ki nyújtott lelki támaszt?– Olyankor hazatelefonáltam; szinte naponta beszéltem az otthoniakkal. Akkor ők biztattak, lelket öntöttek belém. Húgom, Anna is, mint mindig. És az itthoni edzőm is segített telefonon keresztül. – Őt hogy hívják?– Haidu Ramona, azaz Moni.– Ki volt az edződ a válogatottban?– Cristiana Spânu. Ő foglalkozott velünk egész nyáron. – Bukaresti?– Nem. Konstancai. Ugyanis az első hónapokban Konstancára hívták össze a válogatottat. Csak szeptember elsején mentünk át Bukarestbe. Ott már több edzőnk volt. Kilenctagú csapatunkkal 5 edző foglalkozott. – Az edzőtáborban több edzésetek volt, mint itthon?– Igen. Naponta kétszer három óra. – Vasárnap szünnap?
– Bukarestben, a verseny előtt vasárnap is behívtak az edzőterembe.
***– Május közepétől mostanáig nem jártál itthon?– Sajnos június közepén lesérült a bokám. Ott nem tudtak rendesen kezelni. A csapat úgyis elment egy kisebb versenyre, nem volt értelme ott maradnom. Akkor hazajöttem két hétre, hogy rendbe tegyék a bokámat. Amikor ők visszatértek a versenyről, én is csatlakoztam hozzájuk. Nem volt könnyű visszanyernem a helyem a csoportban. Tudtam, hogy a csoport éremesélyes, nagyon fontos volt visszakerülnöm. Végül meg is nyertük az aranyérmet. A csapat pedig összetettben második lett, ezüstérmes. Nagy ellenfeleink az oroszok, az olaszok és a törökök voltak. Az oroszok lettek az elsők, az olaszok pedig a harmadikok. – Hogy szokták rendbe tenni egy sportoló bokáját?– Először is visszatettek néhány izomszalagot.– Műtéttel?
– Nem. Kézzel. Nagy Zsolt. Nem ismered? Nagyon jó kinetoterapeuta. Az UTÁ-nál is dolgozik. Ő mindig helyre hoz. Holnap is megyek hozzá, mert teljesen helyre kell hogy tegyen. Egész nyáron egy csomó fájdalmas húzódásom, ütésem volt. Ebben a sportban kemény a talaj, parkett. Fentről ugrunk, leesünk, tele vagyunk zúzódásokkal, az emelésektől meghúzódik a hátunk, meg ilyenek. Nekem, például, teniszkönyököm lett... Utána vettek tőlem vért, kicentrifugázták, és a vérplazmát visszatették a bokámba. Ez egy nagyon klassz, új gyógymód. Két-három nap után tudtam járni, és nem fájt a bokám. Ezenkívül alkalmaztak ózonterápiát, lézeres és ultrahangos kezelést. Ezek után következett a gyógytorna.
***– Tudom, hogy húgod, Anna is űzi ezt a sportot. Szerinted ki a jobb közületek?– Amikor én annyi idős voltam, mint most ő, nem csináltam meg azokat a dolgokat, amelyeket megcsinál ő. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor ő a jobb, ha viszont azt, hogy ki nyert fontosabb versenyeken, akkor én vagyok a jobb. Anna tényleg nagyon jó, de túl magas. És Romániában, a válogatott edzői szerint, aki magas, nincs mit keresnie a legjobbak között.– Hány éves korodig illesz bele ebbe a junior korosztályba?– Ez volt az utolsó év. Jövőre beválogathatnak a felnőttek közé.– Akarod?– Igen. Csak nem tudom, mi lesz az érettségivel. Május végén lesz a világbajnokság, és előtte egy több hónapos edzőtábor. – Hol lesz a vb?– Portugáliában.– Az Eb előtt milyen fontosabb eredményeid voltak?– Szoktunk nyílt versenyekre, úgynevezett openekre járni Csehországba és Szlovákiába. Ezeken alkalmunk van kipróbálni magunkat, felmérjük, milyen szinten vagyunk. Idén Csehországban két aranyérmet és egy ezüstöt nyertem, Szlovákiából két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet hoztam haza. A legfontosabb versenyek az országos bajnokságok. Tavaly az országoson két ezüstérmet és egy bronzérmet szereztem. – A sok sport nem megy a tanulás rovására?– Nem. Nem hiszem, hogy többet tanulnék, ha nem sportolnék. Többet tévéznék és unatkoznék. Viszont több időm jutna olvasásra. Nagyon szeretek olvasni. – Van kedvenc szerződ?– Most benne vagyok az Üvegtrón-sorozatban. – Ki írta?– Sarah J. Maas. Leírom, ha nem ismered.– Látom, balos vagy! Ez a boksznál vagy a tenisznél számít. A sportaerobikban van jelentősége?
– Vannak nehézségi elemek, forgások, amelyeket nagyon sokan jobb felé végeznek. Én mindent, amit csak lehet, bal felé csinálok. Így sokkal jobban sikerülnek. De emiatt nem akad gond.
***– Mint sportoló szigorú étrendet kell betartanod?– A válogatott edzőtáborában nem annyira, itthon viszont tartom magam bizonyos étrendhez. Nemigen eszem krumplit, rizset, tésztaféléket, édességet sem nagyon. Viszont sok húst, zöldséget és gyümölcsöt. A válogatottban ehettem mindenfélét, hogy legyen energiám a napi hatórás edzésekhez.– Pizzát is?– Ritkán. Viszont Anconában, a verseny után megettem egy hatalmas sonkás pizzát s utána egy óriás adag olasz fagyit. Nagyon jólesett!– Anconából, a városból láttál valamit?– A verseny után még maradtunk egy napot, és szüleimmel meg Annával körülnéztünk. Különleges ebben a kicsi és régi városban, hogy van egy pontja a tenger partján, ahonnan mind a napfelkelte, mind pedig a naplemente látható. – Tetszik az aranyérem, amit nyertél?– Nagyon tetszik.– Hol fogod őrizni?– Egyelőre az íróasztalomon, hogy naponta lássam, és több önbizalmat adjon, hogy segítsen. Hogy gondoljak arra: mindent, amit akarok, meg lehet valósítani. – Felnőtt kategóriában is akarod folytatni?
– Igen! Ha már eljutottam idáig...
***– Mikor van szabadidőd?– Vasárnap.– Akkor mit teszel?– Olvasok, sorozatokat nézek. Jólesik érezni, hogy végre pihenhetek. Néha festeni szoktam, akvarellt, főleg tájképeket. – Hogy viszonyul családod ehhez az egészhez?– Támogatnak. Teljes mértékben. Mindig azt mondták, hogy tegyem azt, amit szeretek. Amikor látják, hogy szükséges, akkor biztatnak. – Szereted csinálni, ugye?– Nagyon szeretem. Ha nem szeretném, akkor már rég abba- hagytam volna. – Hogy érzed, miért érdemes ennyi időt és energiát áldozni rá?– Az igazság az, hogy ezzel a sporttal nagyon sokat nem lehet keresni. Kicsi korom óta tetszik. Mindig az volt a célom, hogy kijussak az Európa-bajnokságra, ott legyek a kontinens legjobbjai között. Nagyon jó érzés, ha sikerül elérni valamit, amiért sokat dolgoztam.
Hozzászólások