Kampányakciók

Még le se írtam jóformán az első, eszembe jutott címet, máris egyik kedvenc színdarabom hősének mondása futott át rajtam: „Mondhatta volna szebben, kis lovag”. Aztán belegondoltam: szebben bizonyára igen, de hűebben is?

Merthogy kétségtelenül kampányról, s ennek keretében akcióról van szó. A kifejezéseket idegenektől tanultuk, bár nincs kétségem affelől, hogy a jelenség, megnevezésétől függetlenül, mondhatni ősidők óta létezik. Legalábbis akkortól, amikortól emberek, valamelyes demokratikus látszatból akármilyen funkciókra meg akarták magukat vagy jelöltjeiket (nyilván a maguk érdekeit is szem előtt tartva) választatni.

Most, 2019 májusában éppen európai parlamenti képviselőknek.

Az elmúlt hét végén egymást érték Románia-szerte a kampányakciók, hiszen mindössze két hetecske maradt a május 26-i választásokig, gyorsítani kell a kívánt eredmény elérése érdekében.

A kívánt eredmény pedig az, hogy egy-egy párt, politikai alakulat minél több képviselőt juttasson be az európai népek bölcs gyülekezetébe, ahol reprezentánsai a maga ideológiáját, álláspontját képviseljék. Egyrészt. Másrészt – és tartok tőle, főleg – azért, mert az, hogy hány képviselőt képes állítani, amolyan hitelességi, szavahihetőségi bizonyítvány: a több képviselő belülre (az országon belül) és kívülre (esetünkben az Európai Unió felé) erősségüket, elfogadottságukat népszerűségüket igazolja, ami kamatoztató tőle lenne a továbbiakra nézve.

Minden hazai (meg természetesen más országokbeli párt, poltikai alakulat) arra törekszik hát, hogy minél több képviselője legyen a mostmár nem egészen két hét múlva (május 26-án, vasárnap) sorra kerülő európai parlamenti választásokon.

Megtesz mindenki tehát mindent azért, hogy ilyen-amolyan rendezvényeken – a csúcsot a (hatalmas méretűnek tervezett és remélt) népgyűlések jelentik – a maga jelöltjeit népszerűsítve bizonygassa, hogy az övéi a legjobbak, legrátermettebbek, s az egyedül alkalmasak az ellenfél jelöltjeivel szemben.

Ez nem is igazi meglepetés, így kell lennie: minden lókupecnek a maga lovát kell dicsérnie, még akkor is, ha az sánta, kehes stb. Csakhogy a kupae, meg a ló is erősen sántíthat. Az európai parlamentben az elmúlt évtized során (amióta Románia EU-tag) volt jónéhány hazánkbeli tag, aki ugyan értett valamit, nem is keveset, saját ügyei intézéséhez, a köz dolgaihoz azonban mondhatni semmi (esetleg csak nagyon érintőleges) köze nem volt.

Szóval: zajlik az európai parlamenti választásokat megelőző kampány.

Egy megjegyzés erejéig: a szó a francia campagne(kampány, mozgalom, hadjárat, nyílt vidék) kifejezésből származik, amely viszont a latin campania (síkság, termőföld), campus (térség) származéka. Újabb időkbeli jelentés szerint „nagyon lelkes munka, amely idővel alábbhagy és ellaposodik”. (Wikipédia)

Országszerte felvonulás

Egy kampány, kell-e bizonygatnunk, keveset ér, ha szűk, a lakosságnak csak csekély részét érintő területre összpontosít, ezért a „tehetős” pártok arra törekednek, hogy minél nagyobb területeket, minél szélesebb tömegeket próbáljanak meghódítani, a maguk oldalára állítani azokat is, akik a múltbeli tapasztalatok szerint, legalábbis többnyire a másik, fő ellenfélnek tartott pártra szavaztak.

A választási győzelemre (a szóban forgók szerint) esélyes pártok tehát járják az országot, járták a hét végén is, abban bízva, hogy főembereik jelenlétével és (a természetesen ilyenkor elhangzó, az eddigi megvalósításokról, és a jövő ígéretekről szóló) beszédeikkel a maguk oldalára állíthatják a jónépet.

Már akkor, ha az adott pillanatnyi helyzetben van esélyük elmondani (bizonyára előkészített) okos beszédüket. Ha nem, a kísérlet (lásd a cikk címét: Kampányakciók) eleve kudarcba fulladt.

A miniszterelnök-asszony sokaknak meglepetésszerű hétvégi aradi, nem egészen négy órás látogatása az ő és pártja számára nem éppen dicsőségesen zárult: a prefektúrára a hátsó ajtón vonult be, a Városháza előtt összegyűlt (nyilván ellenzéki) tömeg élénk tiltakozásának közepette.

Ezt rögzítette a semleges (vagy ellenzéki?) sajtó, amely tudni véli, hogy az Arad megyei Lippán a helybeli líceum diákjai egy PSD-ellenes demonstráción tiltakoztak a miniszterelnök (több kormánytag jelenlétében történt) jelenléte, látogatása ellen.

A megyei tanfelügyelőség eseményen jelen lévő vezetője vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére (forrás: aradon.ro), ki a hibás a diákok részvételének ügyében; maguktól jöttek-e (az érvényben lévő iskolai szabályzatot nyilván felrúgva), vagy sem.

Az első változatot – némi, talán nem csekély tapasztalat birtokában – elvetem. Marad a második variáns: a diákokat – meg mindanyiunkat – manipulálj(t)ák.

Hogy megpróbálják, az bizonyos. Egyéntől, politikai tájékozottságától, befolyásolhatóságától függ, hogy mennyire lehet.

Ami egyértelmű: minden párt mindenkit a maga oldalára szeretne csábítani.

Aki csábul, csábul, aki nem, nem. A végén derül ki, ki lesz a hunyó.