„Kamu az ingyenes oktatás Romániában”

Csak elméletileg ingyenes az oktatás Romániában. A gyakorlatban a helyzet másképp néz ki, az oktatási költségek tetemes részét a szülők zsebéből fedezik, derül ki a Salvați Copiii România (Mentsétek meg a gyermekeket) gyermekvédő szervezet legújabb, szeptember 5-én közzétett tanulmányából. Az elmúlt nyolc év alatt megduplázódtak a szülők iskolai kiadásai. A szervezet számadatokkal igyekszik megcáfolni azokat az állításokat, melyek szerint a közoktatásért nem kell fizetni, az állam mindent megtérít.

Az az összeg (átlagérték), amit egy szülő évente kénytelen kifizetni gyermeke iskoláztatásáért (állami közoktatás!) 1490 lejről (2010) 3093 lejre (2018) nőtt. Egyetlen hazai jogszabály, rendelkezés sem írja elő ezeket a költségeket, a kiadásokról pedig hivatalos elszámolást sosem kap (bár kérhetne) a szülő.  

Ez az a bizonyos „ingyenes oktatás”, melyet már hosszú évek óta szajkóz a mindenkori kormány.

A Salvați Copiii szociológusai szerint az oktatás alulfinanszírozottsága tovább mélyíti a szakadékot a különböző társadalmi rétegek között és diszkriminálja a nehéz helyzetben lévő családokat. Míg a szülők egy része, olykor nagy erőfeszítések árán, valahogy kinyögi az iskolákban elkért összegeket, a hátrányos szociális helyzetű diákok családjában ez már komoly problémának számít. 

A „nagy gyerek, nagy gond” frázis nem túlzás, ha az iskolai költségekről beszélünk. A szülők az („ingyenes”) elemi oktatásért évente átlagosan 2545 lejt, az általános iskolai oktatásért 3083 lejt, líceumi diák esetében pedig már 3647 lejt kénytelenek kifizetni.

S, hogy mire kérik a leggyakrabban a pénzt a szülőktől a tanítók, tanárok? Arra amit egyébként, civilizált országokhoz hasonlóan, az államnak kellene biztosítania. Tankönyvekre, tanszerekre, fogyóeszközökre, bútorokra, padokra, öltözőszekrényekre és más felszerelésre. Szinte mindenre. Mintha nem lenne elég a szülőnek az iskolakezdés előtti bevásárlás (új ruha, cipő, táska, tolltartó stb.), olyanokra is pénzt kell adnia – például takarítónő havi fizetése, tetőjavítás, ablakcsere, parkettázás stb. –, ami egyébként nem a szülő felelőssége/feladata.

(Egy Arad környékén lévő sportlíceumban például – nem hivatalos forrás – öltözőszekrényeket vásároltak mintegy 500 diák részére, a szülők pénzéből, mindezt az igazgatóság jóváhagyásával.)

És ebből kimaradtak a nagyobb osztályokban már természetesnek tartott magánórák díjai.

A magánóráknál maradva, a Salvați Copiii jelentése szerint 2010-hez képest 24%-ról 40%-ra nőtt a korrepetálásokért fizetők száma. De, az infláció eredményeként, 1350 lejről (2010), több mint 1850 lejre (2018) emelkedett a magánórákra évente kifizetett díjak összértéke.

„Azokat diszkriminálják, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre”

Még mindig hagyomány (bevett szokás) a hazai oktatásban az ún. osztálypénz, iskolapénz feketén történő gyűjtése, ami már csak azért sem korrekt a szülőkre és a diákokra nézve, mert az ország Alkotmánya is kimondja: „A közoktatás ingyenes Romániában”. Tehát nem a szülő feladata (kötelessége) finanszírozni az iskola működtetését.

A gyermekvédelmi szervezet statisztikái szerint a szülők mintegy 56%-a fizeti rendszeresen az osztálypénzt, valamivel kevesebben mint 2010-ben (72%). Tíz szülőből ketten gondolják, hogy az osztálypénz kötelező hozzájárulás, a legtöbbjüket mégsem világosítják fel kellőképpen arról, hogy mire is megy el a pénzük.

Talán az egyetlen pozitívum (ha lehet ezt annak minősíteni), hogy az elmúlt nyolc évben jelentősen kevesebb szülő sérelmezte, hogy pénzt kértek tőlük beiratkozáskor, vizsgaeredmények elbírálásánál, minősítéseknél, olvasható a jelentésben.

Az utóbbi években viszont új kiadások is megjelentek. Az „after-school” típusú délutáni foglalkozások például újabb anyagi terheket róttak a szülők nyakába. Aggasztó, hogy a szülők mintegy 90%-a kénytelen a program teljes költségeit állni, függetlenül attól, hogy állami vagy privát oktatási intézményekről van szó. Nagyon sok szülő van abban a helyzetben, hogy délután nincs kire hagynia gyermekét, ezért a délutáni program valós segítség lehetne számukra. Az állam azonban erre sem nyújt támogatást.

Gabriela Alexandrescu, a Salvați Copiii ügyvezető elnöke szerint a jelenlegi román oktatási rendszer éppen azokat a diákokat diszkriminálja, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre. Az anyagi megkötések csak rontják a gyermekek oktatásban való esélyegyenlőségét, ami később komoly társadalmi problémákhoz vezethet. 

S miközben egyre nagyobb anyagi terhek szakadnak a szülők nyakába és sok iskolában még napjainkban is fagyos osztálytermekben „foglalkoznak” a diákokkal, a Dăncilă-kormány egy új, „digitális oktatásfejlesztési” tervvel próbálja forradalmasítani a hazai tanintézmények működését.

Egy uniós pályázat keretén belül 4500 középiskola teljes wi-fi hálózatát kívánja kiépíteni. Az erre vonatkozó határozatot („Platformă naţională integrată - Wireless Campus”) 2018. szeptember 27-én fogadta el a kormány. A GfK piackutató intézet legfrisebb tanulmánya arra enged következtetni, hogy nem az internet hiánya okoz gondot a romániai iskolákban, hanem, hogy még most is kevés az a pedagógus, aki szakszerűen, megfelelő hozzáértéssel alkalmazná az internetet a leckék leadásánál.

Az Edupedu.ro online oktatási portál forrásai szerint a 209 millió lej értékű szerződésre már fenik a fogukat a kormánypárt holdudvarából származó IT-vállalatok. 

Cs. E.