Karantén-történetek

A sok rémhír között szeretnénk egyfajta oázist nyújtani olvasóinknak, és közismert embereket kérünk arra, hogy engedjenek betekinteni házi karanténjukba, hétköznapjaikba, osszák meg velünk érzéseiket, gondolataikat, esetleg ötleteiket, jó tanácsaikat, melyekkel talán egymás segítségére lehetünk ebben a nehéz, megterhelő időszakban.

Amikor ezen is túl leszünk, mindenki másképp fogja látni a dolgokat

Spier Tünde – matematikatanár, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója

Március 10. előtt el sem tudtuk volna képzelni ezt a helyzetet, amiben most vagyunk. Aznap volt az utolsó tanítási nap, amikor a diákok még az iskola falai között voltak. Azóta minden teljesen megváltozott. Azelőtt még azokra az iskolai hetekre koncentráltunk, ami előttünk volt: a mindennapi tanítási program mellett igyekeztünk maximálisan segítő kezet nyújtani a vizsgák előtt álló diákoknak, a XII. és VIII. osztály vizsgaszimulálását terveztük, az Iskola másként hetére tervezett programokat szerveztük. És akkor minden megváltozott.

Egyik napról a másikra kellett átállni az online oktatásra. És nem csak nekünk, pedagógusoknak, hanem a diákoknak és persze a szülőknek is. Akkor a pedagógusok (tekintettel arra, hogy elsőre csak egy rövid időperiódusról volt szó), úgy boldogultak, ahogy tudtak. Messengeren, WhatsApp-on, e-mailben tartották a diákokkal a kapcsolatot. Ez a kapcsolattartás teljesen nem volt idegen egyik fél számára sem, mert eddig is használtuk a szemtől szemben való iskolai oktatás kiegészítésére. De most csak erre alapozhatunk. Azóta egymást segítve kerestünk és találtunk különböző platformokat, amelyek segítségével rendszerezettebb, átláthatóbb lett a pedagógusi munka. De nagyon sok függ attól, hogy a diákok mennyire lelkiismeretesen dolgoznak. Mindig lesz olyan diák, aki a kényszerhelyzet miatt otthon van, van ideje segíteni, de lehet, már nem tud. Igyekszünk olyan tempóban haladni, ami a diák számára elfogadható. A kicsiknél nagyobb mértékben van szükség a szülők segítségére, a nagyobbak már önállóan is boldogulnak. Közös megegyezés alapján csak akkor térünk rá új anyagra, ha az a diák számára ilyen formában is „emészthető”. Máskülönben ismétlés, elmélyítés, gyakorlás az, ami előtérbe került. Nekem csak egy XI. osztályban van órám, de ez az online oktatás a tanár részéről sokkal több munkát igényel. A személyes tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az a diák, aki az iskola falai között komolyan vette a tanulást, az most is így tesz.

A tanári teendőim mellett eleinte bejártam az iskolába adminisztratív dolgok miatt, a titkárságon és a könyvelőségen dolgozó munkatársainkkal együtt. De egy idő után már ezt a típusú munkát is otthonról végezzük. Csak szükség esetén megyünk be, amikor elkerülhetetlen. A többit távmunkával oldjuk meg. De az adminisztratív személyzettel és a pedagógusokkal is állandó kapcsolatban vagyunk. A tanárokkal a Zoom applikáción keresztül, például, tegnap egy kétórás megbeszélésünk volt, ahol nemcsak arról volt szó, hogy ki hogyan boldogul ezzel az új helyzettel mint pedagógus, hanem mint magánember is.

Nekem két lányom van itthon. Már elég nagyok, hogy a tanulást önállóan oldják meg. Az egyik a kolozsvári Babeș–Bolyai kurzusait követi itthonról, a másik lányom a Csiky tizedikes diákja. Az ő feladatai alapján belelátok egy osztály diákjainak mostani munkájába.

Feladatkörömből adódóan hozzászoktam ahhoz, hogy a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Egy tapasztalt nyugdíjas kolléganőm egyszer azt mondta, hogy: „Mindent meg lehet oldani”. Hát a világjárvány dolgát most nem fogjuk tudni megoldani, de igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik: maximális segítséget nyújtani diáknak, szülőknek ebben a periódusban. Személyesen pedig van egy kis időm olyan dolgokra, amelyek az utóbbi időben háttérbe szorultak: olvasás, kézimunka, főzés.

És mi hiányzik a legjobban? Az iskolai nyüzsgés, a diákok, a kollégák és a természet. Meggyőződésem, hogy amikor ezen is túl leszünk, mindenki másképp fogja látni a dolgokat. Elsősorban az emberi kapcsolatainkra, valamint a magunkra és a családra szánt időre gondolok.