A múltkor keveselltem a nézők számát a Temesvári Színház aradi előadásán. Most sem voltak sokan. Sőt, amikor jöttünk kifele az előadás után, egy asszony, aki nem is tudom, akaratlagososan vagy véletlen került mellém, azt mondta: ,,Ezek a temesváriak”.... Csóválta a fejét, és ment is tovább.
Hát igen, egyre több olyan darab került mostanában előadásra itt Aradon – a Kamaraszínház 3 újrajátszott legjobbja, most pedig ez a temesvári –, ami egy klasszikus téma nem megszokott feldolgozása, egy klasszikus fesztivál keretén belül.
Mit is írjak röviden, hogy azok is megértsék, akik nem voltak az előadáson. A 66. szonett 12 sorból áll, és mindegyik sorára, eljátszottak, eltáncoltak, többnyire egyetlen szó nélkül egy-egy jelentet. Minden jelenet előtt kiírták a sort, ami csak utal egy-egy témára: szerelem, halál, pénz, hatalom stb., s bizony jól oda kellett figyelni, hogy az ember meg is értse, miről is szól az a jelenet. A legkönnyebben a bankjelenetet értettem meg, amikor is a bankos, miután ,,megfojtotta” klienseit, vég nélkül törölgette, mosta kezeit, de hiába.
Nagyon megható volt az a jelnet is, amelyik a menekültekről szólt, ahol a rácsokon belüli felnőttek adogatták volna ki legalább a kisgyermekeiket (babákat), akiket azután szét is osztottak a nézők között. (Jött, hogy odakiabáljak nekik: maradjatok otthon, majd építünk nektek házakat és gyárakat, a szétlőttek helyére).
A koreográfia kitűnő, szinte balettelőadás az egész, ami meg is látszott a színészeken (a harmadik sorban ültem), nem volt könnyű feladatuk, fizikailag sem. Minden jelentben az előadók feje fölött lógtak akasztófahurokra kötött kötelek, és volt olyan is, amikor két szerelmes négy ilyen kötélbe kapaszkodva igyekezett egymáshoz közel kerülni (kb. 10 percig próbálták, és látszott rajtuk hogy nem könnyű, mert a 4-5 m magasra függesztett kötelek bizony nagyon kilengtek), és amikor nagy nehezen sikerült nekik, leestek a mélybe.
A társulat majdnem minden tagja szerepelt a darabban, közel 30-an, s valamennyien, szinte transzban, önkívületi állapotban játszottak végig. Magával ragadó előadás volt! Nem hiszem, hogy volt olyan néző, aki akárcsak egy pillanatra is szabadulhatott az előadás hatása akol.
U. i.
Az asszony, aki mellém sodródott a kimenetelkor, még azt is mondta: ,,Miért kellett ez a meztelenkedés?!”. A színészek többnyire testszínű trikókban játszottak, és egyszer feltűnt, hogy az egyik férfi szereplő anyaszült meztelen kóborog ott hátul, később előbbre is jött, végül pedig, a széksorok között, a nézők között szaladt el. Akárhogy is gondolkodom, sehogyan sem jövök rá, mit is akartak ezzel kifejezni. Talán segít valaki ebben a kérdésben.
Jankó András
Hozzászólások