Kommunizmus, forradalmi karácsony – diákszájból

Több mint két évtizede, 23 évvel ezelőtt Romániában megmozdult valami. Lehullt a vasfüggöny, pontot tettek a 42 évnyi kommunizmus végére. Az 1989-es romániai forradalmat a legvéresebb kelet-európai rendszerváltások között emlegetik.

Megdőlt egy kormányzati rendszer, megnyíltak a határok, kiszélesedett a látókör, alakultak a pártok, lehetett beszélni, külföldre menni, meggazdagodni vagy éppen élni egyik napról a másikra: beköszöntött a demokrácia.

Mit tudnak a demokrácia előtti életről, milyen volt a kommunizmusban élni, milyen volt a forradalom? – végzős diákok véleményére voltunk kíváncsiak.

A Csiky Gergely Főgimnázium XII. C osztályába, Lehoczky Attila történelemtanár órájára látogattunk, ahol fiatalokat kérdeztünk, akik az 1989. előtti életet csak hallomásból ismerik, a forradalomról is az iskolában (tananyagban nem elég hangsúlyosan, tanár úrnak köszönhetően bővebben szóba kerül) vagy szüleiktől hallottak.

Harczman Renáta

„Mint ismert, Romániában a kommunizmus 1947-től 1989-ig tartott, amikor egy forradalom kitörésével eltörölték. Véleményem szerint volt jó oldala a kommunizmusnak, mert nem volt nagy szegénység, mindenkinek volt munkahelye, nem úgy, mint napjainkban. Nagyobb volt a fegyelem, de kevesebb hangsúlyt fektettek a szellemi munkára. A kommunizmus eltörlésével megjelentek a magánvállalatok, és így nincs akkora hatalma a vezetésnek. Abban az időben a boltokban nem volt nagy termékskála, így nem lehetett válogatni, mint most. Egy árufajtából egy volt az egész országban, és mindenhol ugyanannyi volt az ára. Szinte minden iskolai osztályban volt egy besúgó, aki „leadta a drótot”, minden osztályban meg kellett jelenjen Ceauşescuról egy fénykép, és tudomásom szerint mindennap el kellett énekelni a román himnuszt.

Szerintem a kommunizmusnak volt rengeteg jó és rossz oldala is, amelyet a forradalom kitörölt és megváltoztatott. Mi, fiatalok, nem tudjuk elképzelni teljesen, hogy milyen lehetett abban az időben élni, csak a hallottakból ítélkezhetünk.

A forradalom aradi eseményeiről annyit tudok, hogy a munkások december 22-én a Victoria óragyártól indulva tüntetni kezdtek, később csatlakoztak hozzájuk a vagongyárból és az esztergapadgyárból, aztán az állomáson át egészen az újaradi hídig tüntettek. Lövések dördültek Újaradon és az aradi várnál, de nem volt sok haláleset. Amikor elvitték Ceauşescut, akkor az emberek maguktól szétszéledtek, és örültek a demokráciának.”

Kovács Olivér

„Édesanyám mesélte: még visszaemlékezni is rossz arra az időre, amely tele volt tiltásokkal és hiányokkal. Az akkori kormány nem tiltotta meg a vallás gyakorlását, csak korlátozta. A titkosrendőrség (securitate) lehallgatta a telefonokat, az emberek nem tudták, kiben bízhatnak meg, a besúgó lehetett éppen a szomszéd vagy a legjobb barát is. Az alapélelmiszereket jegyre adták. Sorba álltunk a büdös olajért, a fél kenyérért, 1 liter tejért. Azért, hogy az állam vissza tudja fizetni a kölcsönt, amit külföldről vett fel, az áramellátás és a fűtés sokszor hiányzott. Esténként gyertyafénynél kártyáztunk, vagy römiztünk. Sokan, akik panelházban laktak, kályhát vettek, azzal fűtöttek, a tüzelőt az erkélyen tartották. Az ipar el volt látva elegendő munkaerővel, mert sok vidéken élő családot betelepítettek a városba. Külföldre csak akkor mehetett valaki, ha rokona volt kint, akkor is két évben csak egyszer. Minden fiatalnak, aki elvégezte az iskolát, volt biztos munkahelye, és ha mindkét családtag dolgozott, egy fizetést meg lehetett spórolni. Mivel a TV-adók programja szűk volt, sokan hallgatták a Szabad Európa Rádió adását. Persze még lehetne beszélni a cenzúráról, a 23-ai nemzeti ünnepről stb.

Édesapám mesélt egy történetet a kommunizmus idejéből. Ő egy akkori bevásárló központban volt, amikor valaki hűtőszekrényt akart vásárolni. Az illető azt mondta, hogy ez a hűtőszekrény olyan nagy, hogy még Ceauşescu is belefér. Azon nyomban megjelentek a titkosszolgálat emberei, és elhurcolták.”

Durkó Edina

„Véleményem szerint a kommunizmus nem volt teljesen jó ötlet, igaz, hogy akkoriban több pénze volt mindenkinek és egyenlőség volt, de ha nem lett volna kommunizmus, akkor vajon most hol tartanánk? Lehet, olyan fejlettek lennénk, mint Németország vagy a skandináv államok. Szerintem a kommunizmusban az egyenlőség fogalma nem volt jó ötlet, mert mindenkinek ugyanolyan szinten kellett élnie; ha valaki jobban akar élni, az küzdjön is meg érte. Ugyanakkor nem volt szólásszabadság, az emberek féltek kifejezni a véleményüket, még a saját családodban sem tudtál teljesen megbízni, hiszen nem tudhattad, ki a besúgó és ki nem.

Az 1989-es romániai forradalom volt a legvéresebb rendszerváltás Kelet-Európában. Az események azért indultak el, mert az 1980-as években a kommunizmus létminimumon tartotta a lakosságot, szinte mindenből hiány volt. Már nem a régi kommunizmus élt, mikor pénz és egyenlőség volt. A heteken át tartó forradalom azért volt, hogy az ország áttérjen a demokráciára. Az egész forradalom december 16-án kezdődött Temesváron, de a felkelés híre hamar eljutott Aradra is. December 23-án elfogták az országból menekülő Ceauşescut, de a forradalom nem ért véget, a titkosrendőrség és a hadsereg csapatai között januárig tartott a lövöldözés. A forradalom idején az emberek féltek kimenni az utcákra, a tömbházak elé mindig egy ott lakót állítottak ki őrködni, nehogy bemenjen a házba idegen személy. Ahogy Kolozsváron vagy Temesváron, úgy itt, Aradon is a forradalom során sok ártatlan ember halt meg. Szerencsémre, akkor én még nem éltem.

A forradalom után lett demokrácia, igaz, most kevesebb pénz van, de legalább van szólásszabadság, és ez szerintem fontos a mai ember számára, hogy kifejezheti, elmondhatja véleményét. Szerintem egyetlen egy jó dolog volt a kommunizmusban: az, hogy mindenkinek volt pénze, nem úgy, mint manapság.”

***

Az 1989. december 22-i romániai események nem kapnak túl nagy hangsúlyt a tananyagban, hangsúlyozottabban csak a humán osztályokban van lehetőség beszélni a forradalomról, hiszen ott nagyobb óraszám áll rendelkezésre, mint más profilokon.