Komoly pályaorientációs kampányt kellene indítani!

Kallós Zoltán tanügyi államtitkár kedden Hunyad megyébe látogatott, ahol felkereste a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumot, a megyei tanfelügyelőséget, a Prefektúrát, illetve a Sznet Ferenc Alapítványt, és megbeszélést folytatott a helyi magyar közösség képviselőivel.  Az államtitkár hangsúlyozta: mind az oktatás, mind a politikai képviselet vonatkozásában nagyon fontos odafigyelni a tudatos közösségépítésre, a megfelelő vezetők hatékony kiválasztására, támogatására, a közös munka felvállalására. A megyei RMDSZ-székházban tartott rövid megbeszélést követően az idei vizsgaeredmények kapcsán kérdeztük az államtitkárt a hazai tanügy néhány aktuális problémájáról.

– Túl vagyunk az idei képességvizsgán, érettségin. Hogyan értékeli az eredményeket?

– Ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a teljes társadalomnak és ezen belül az oktatásnak is az elmúlt időszakban, akkor azt mondhatom, hogy az eredmények elég jók. Összehasonlítva a 2018-as, 2019-es eredményekkel, most jobb eredmények születtek, annak ellenére, hogy a múlt tanév második fele online oktatással folyt, és a most zárult tanévben is több volt az online, illetve hibrid oktatás, mint a tantermi jelenlét. Pedagógust, diákot, szülőt egyaránt megviselt ez a kialakult helyzet, és mindezek mellett sikerült ezt az eredményt elérni, úgyhogy én bizakodó vagyok a jövőre nézve, bár természetesen van bőven mit javítani.

– Az idei képességvizsga tételsorai már az új tanterv szerint épültek fel. És a magyar nyelvű oktatásban részesülő diákok sajátos tételt kaptak román nyelv és irodalomból. Milyen mértékben javított ez a váltás az eredményeken?

– A magyar diákok azért kaptak sajátos tételt, mert kilenc éven keresztül sajátos tanterv szerint tanulhatták a román nyelvet. Ennek fényében nagyon sokan sokkal jobb eredményekre számítottak, mint amik lettek, de azért szem előtt kell tartani az előbb már említett általános körülményeket, amik azért hatással voltak a vizsgaeredményekre is.  Mégis a 2018-as, 2019-es eredményekhez viszonyítva 3, illetve 4 százalékos javulás észlelhető. Ami természetesen nem elégséges. Nem erre számítottunk, amikor ezt az új tantervet megalkottuk. Ebből kifolyólag arra a következtetésre jutottunk, hogy bár a tanterv nagyrészt jó, mégis korrigálásokra szorul, illetve olyan jellegű fejlesztésre is szükség van, amely a humán erőforrást, illetve a különböző alkalmazási módszereket érinti. Nagyon sok esetben ugyanis azok a pedagógusok, akik bármilyen szinten román nyelvet tanítottak magyar tagozaton, nem feltétlenül alkalmazták helyesen ezt az új tantervet, vagy valószínűsíthetően volt olyan eset is, amikor nem is alkalmazták. Ez minden bizonnyal azért fordult elő, mert az új tantervhez nem párosult egy szakmai továbbképzés is.

– Egy korábbi interjúban említette, hogy a nyelvtanároknak mindenképp továbbképzésre lenne szükségük. Most megerősítette ezt a románnyelv-tanárokra vonatkozóan. Mi a helyzet az idegen nyelv terén? Manapság a diákok többsége megtanul bizonyos szinten angolul, de nem feltétlenül az iskolai oktatás eredményeképp. A nyelvtanulásban fontos szerep jut a számítógépes játékoknak és egyáltalán a digitális eszközöknek.

– Úgy gondolom, hogy az angol nyelvtudás mégiscsak jelentős mértékben köszönhető az iskolai oktatásnak is. És pont azokat a dolgokat szeretnénk átültetni az idegennyelv-oktatásból a román nyelv oktatásába, amik jól működnek. Át kellene képezni azokat a pedagógusokat, akik bármilyen szinten román nyelvet tanítanak. Gondolok itt már az óvónőkre, akiknek van heti egy vagy két foglalkozásuk, amit románul tartanak meg az óvodai csoportban. Gondolok a tanítónőkre, akik előkészítő osztályban heti három órában tanítanak román nyelven kommunikációs készségeket, illetve első osztálytól negyedikig heti négy órában. És utána természetesen a tanárok, akik román nyelvet és irodalmat tanítanak. A jó példát át kellene venni az idegen nyelv oktatásából. Épp ezért szeretnénk egy pályázat keretén belül, amellett, hogy a pedagógusokat átképezzük, olyan kiegészítőket vagy segédanyagokat előállítani, amelyek hatékonyabbá teszik a román nyelv tanulását. Hogy azok a gyermekek, akik otthoni környezetben nem találkoznak a román nyelvvel, mert teljesen magyar családból származnak, vagy vegyes családból, de inkább a magyar nyelvet használják otthon, a nyolcadik, illetve a tizenkettedik osztály végén olyan szinten ismerjék a román nyelvet, hogy egy jó iskolában tudjanak továbbtanulni, vagy akár a munkaerőpiacon egy jó állást szerezni. Akkor, amikor segédanyagokra gondolok, példát vehetnénk azokról a hanganyagokról vagy akár videójátékokról is, amelyeknek segítségével a gyermeknek akár a tudatalattijába is beépülnek a kifejezések. Itt elsősorban az angol nyelvre gondolunk, de miért ne lehetne ezeket a jó példákat átültetni a román nyelv oktatásába is?!

– Az érettségi eredmények ugyan javultak valamelyest idén, de az utóbbi években folyton arra mutatnak rá, hogy az elméleti oktatás mértéke eltúlzott Romániában. A szakoktatás háttérbe szorul. A diákok belekényszerülnek egy olyan rendszerbe, ahol nem tudnak helytállni. Van-e valami konkrét terve a minisztériumnak arra, hogy ez a helyzet oldódjon? Hogy a szakoktatás aránya nőjön a román oktatási rendszerben?

– Én nem mondanám, hogy a diákság belekényszerül az elméleti oktatásba. Inkább azt mondhatom, hogy elsősorban erre van kereslet. S amikor ezt mondom, arra gondolok, hogy a szülők, illetve a diákok nagy többsége szeretné azt, hogyha a gyermekek elméleti oktatásban tanulnának tovább. Jelenleg Európai Uniós cél, hogy középiskolai szinten 40 százalékban legyen elméleti oktatás és 60 százalékban legyen szaklíceum, illetve szakiskola. Ezeket a beiskolázási terveket megyei szinten hagyják jóvá. A megyei tanfelügyelőségek különböző felmérések és tanulmányok után összeállítják a megyei szintű beiskolázási tervet, és gyakorlatilag nekik követniük kellene ezt a 40-60 százalékos arányt. Most ez a legjobb esetben sem haladja meg a 44-56-os arányt. A minisztérium szintjéről mi mindenféleképpen támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami a szakoktatás népszerűsítéséről szól, de elsősorban ezeket a dolgokat megyei szinten kell megoldani. A tanfelügyelőségek vezető tanácsainak fel kell vállalniuk bizonyos döntéseket. Nagyon sok esetben szülői nyomásra, szakszervezeti nyomásra az iskolák elméleti osztályokat szeretnének indítani. Viszont ezeket az elméleti osztályokat aztán olyan gyermekekkel töltik fel, akiknek sajnos a felvételi átlaga nem éri el az ötöst sem. Ezekkel a gyermekekkel nagyon nehéz tizenkettedik végére, amikor érettségizni kell, elérni a hatost. Úgyhogy helyi szinten kell dönteni, és vállalni a felelősséget. Ezek nagyon sok esetben nehéz döntések, mivel nagyon sok szülő az elméleti oktatást preferálja. Én el szoktam mondani, hogy csak az válasszon elméleti iskolát a gyermekének, aki azt szeretné, hogy utána egyetemen tanuljon tovább. Ellenkező esetben nincsen semmi értelme. Szerintem vissza kellene adni a szakmának a becsületét. Egy nagyon komoly pályaorientációs kampányt kellene elindítani, hogy ráébredjen végre a román társadalom arra, hogy a munka nem szégyen, és egy jól fizető szakma sokkal többet ér annál, mint hogyha valaki líceumok padjait koptatja négy éven keresztül, anélkül, hogy aztán le tudna érettségizni.

– Kire hárul e pályaorientációs program elindítása? Hogyan lehetne ezt megvalósítani?

– Jelenleg is léteznek az iskolákban nevelési tanácsadók, akiket a köznyelvben iskolapszichológusként emlegetünk. Nekik azonban igen széleskörű feladatuk van. Ők azok, akik akár egyéni beszélgetések során, akár szülők bevonásával segíthetnek a diákoknak a pályaválasztásban. Jelenleg azonban egy ilyen szakemberre 800 diák jut átlagosan. Ha reálisan belegondolunk, akkor egy tanév leforgása alatt nem is jut sorra az összes diák, hogy legalább egy félóra erejéig beszélgessen vele, nem hogy alkalom legyen a mélyebb megismerésükre, amire alapozni lehet akár a pályaválasztási tanácsadást. Jelenleg a minisztérium szeretné legalább 500-ra csökkenteni az egy nevelési tanácsadóra jutó diáklétszámot. Ez azonban a pénzügyi vonatkozáson kívül emberi erőforrást is feltételez. Ide jól felkészült szakembereket kellene alkalmazni, akik valóban el tudják látni az egyre nagyobb mértékben igényelt tanácsadói szerepet. Nem vagyok biztos abban, hogy Románia pillanatnyilag rendelkezik megfelelő számú szakemberrel, aki ezt a munkakört betölthetné.

– Az utóbbi időszakban igen sok hirtelen változással szembesült a teljes társadalom, de a tanügy talán még inkább. Itt tartunk a nagyvakáció közepén, lehet-e biztosan tudni, hogy mikor ülhetnek vissza a diákok az iskolapadokba?

– Igen, természetesen ezt lehet tudni. Arra reagálva, hogy a miniszter úr kijelentette, hogy a nagyvakációt meg kellene rövidíteni, mert az európai országok sorában Romániában van a legkevesebb iskolai oktatással töltött hét, elmondhatom, hogy a vakáció szűkítésére legkorábban a 2022–2023-as tanévben kerülhet sor. Idén már megszületett a minisztériumi rendelet, amely szabályozza az ősszel induló tanév struktúráját. Ennek értelmében szeptember 13-án kezdjük az iskolát, úgy ahogyan már annyi éve megszokhattuk.