Köszönet Istennek az aradi tizenháromért

Ma, a zsúfolásig megtelt aradi minorita templomban, a vértanúk emlékére megtartott 162. megemlékező szentmisén msgr. Potyó Ferenc pápai káplán, az Erdélyi Katolikus Főegyházmegye általános helynöke, p. Kalna Zsolt minorita tartományfőnök és ft. Király Árpád marosi főesperes társaságában az Arad-kerületi papság, a református, valamint evangélikus-lutheránus lelkipásztorokkal együtt 21 pap és egyházi méltóság működött közre. Msgr. Potyó Ferenc szentbeszédében a közmondásból indult ki, miszerint a történelem az élet tanítómestere. Ami valóban érvényes a megemlékezésre, aminek azonban csak akkor van értelme, ha átérezzük, mekkora áldozatot hoztak a vértanúk. 161 évvel a gyászos kivégzések után újra Aradon gyújthatjuk meg az emlékezés gyertyáit, elhelyezhetjük a kegyelet koszorúit. Sütő Andrást idézve, felszólította hallgatóságát: gyújtsunk gyertyát, hogy az megvilágítsa az arcunkat és az elménket, hogy megvilágosodjon előttünk a hősök vértanúságának az értelme, a nagysága. Akik, Jézus kijelentéséhez híven, miszerint “Nincs nagyobb szeretet annál, amikor valaki az életét áldozza a barátaiért”, valóban a barátaikért, a családjukért, az utódjaikért, értünk is vállalták a vértanúságot, nyilvánították ki irántunk a legnagyobb szeretetet. Köszönjük Istennek, amiért a nemzetünknek adta az aradi tizenhármat, hogy Őbenne bízva, a halhatatlanná vált hőseink példamutatásából erőt merítve, összefogva megtarthassuk a hitünket és a kultúránkat. A szentmise végén Matekovits Mihály a szervezők nevében köszönetet mondott a vikáriusnak, a tartományfőnöknek, a paptestvéreknek, ugyanakkor köszöntötte a templomot megtöltő híveket, kiemelve Markó Béla RMDSZ-szövetségi elnököt, Hende Csaba magyarországi honvédelmi minisztert, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt, Füzes Oszkár bukaresti nagykövetet, valamint Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzult. A 162. megemlékező szentmise a pápai himnusz, valamint nemzeti imánk közös eléneklésével zárult.