Közügyekről és tabutémákról, magyarul

Idén januárban Nyelv és a kultúra címmel indított beszélgetés-sorozatot Magyari Sára nyelvész, a temesvári START iroda elnöke. A temesvári szerkesztőségünkben havi gyakorisággal megszervezett beszélgetések céljáról és tematikájáról a rendezvénysorozat kezdeményezője nyilatkozott a Nyugati Jelennek.

-        Ez a beszélgetéssorzat valójában arról szól, hogy a kisebbségi helyezetnek vannak olyan problémái a mindennapokban, amelyekről nem szoktunk beszélni. Ilyen például a vegyes házasság vagy az, hogy a tolmácsnak, a fordítónak milyen helyzetekkel, konfliktusokkal kell szembenézni a mindennapi munkája során.

Ugyanakkor az is célom, hogy egy kicsit a magyar nyelvnek a szakszerűségét valamilyen módon a közbeszéd tárgyává tegyem, hiszen itt elsősorban olyan témákat dolgozunk fel, amelyek egyrészt a mai antropológiai nyelvészetnek, alkalmazott nyelvészetnek a kutatási területeit fedik le, a másik oldalról pedig valóságos élethelyzeteket mutatnak be. Harmadik célom, hogy asztaltársaságként kialakuljon egy olyan 8-10-12 emberből álló kisebb csapat, akik szívesen beszélgetnek Temesváron magyarul közügyekről, amelyek a mindennapi életünk meghatározói.

-        Melyek voltak az eddigi beszélgetések témái?

-        Első alkalommal a nyelv és a kultúra kapcsolatát vizsgáltuk olyan személyek  részvételével, akiknek a kenyere a nyelv: lelkipásztorok, tanárok, színészek, illetve újságírók. A februári beszélgetésen fordítók és a tolmácsok vettek részt, ez is egy olyan téma, amelyik a tudományos világban jelen van, folyamatosan beszélünk róla és tanítjuk, viszont a közember keveset tud arról, hogy ennek a foglalkozásnak melyek a buktatói, előnyei, nehézségei főleg a szórványban, ahol magyarként akár három-négy nyelvre kell tolmácsolnunk vagy fordítanunk. Márciusban elsősorban olyan fiatalokat hívtam meg, akik még egyetemisták vagy éppen most végezték el az egyetemet és nyelv szakosok voltak: román-magyar, magyar-angol, német-angol szakos hallgatók, akik arról vallottak, hogyan ítélik meg egyáltalán a bölcsészeket, hogyan gondolkodnak általában az egyetemisták vagy az idősebb emberek arról, hogy milyen ma nyelvet tanulni, milyen a viszony az íráshoz és az olvasáshoz.

-        Izgalmas témája volt a legutóbbi, áprilisi beszélgetésnek, amelyre vegyes házasságban élő nőket és férfiakat hívott meg.

- Romániában a magyar férfiak 12,5%-a, illetve a magyar nők 13,4%-a él vegyes házasságban. A szórványban ez az arány jóval magasabb, a helybéli férfiaknak és nőknek 15-20%-a vegyes házasságban él. Szó esett a vegyes házasságok előnyeiről és hátrányairól, a házasságon belüli nyelvhasználatról, illetve az utódok nyelvhasználatáról és identitásáról. A vegyes házasságokkal sokat foglalkozik a tudomány, a statisztikák, szociológusok kutatják, akik elsősorban a negatívumokat hangsúlyozzák, ugyanakkor elfelejtjük, hogy itt élő emberekről beszélünk. A vegyes házasságokban hús-vér emberek élnek, férfiak és nők, akiknek a szerelméről, a mindennapi életéről, a boldogságkeresésükről van szó. De addig, amig a párválasztás magánügy, addig azt is tudatosítani kell, hogy a gyermekvállalás estében a gyermek nyelve és hovatartozása már a közösség ügye is. Ez akkor is így működik, ha homogén családról van szó, hiszen a gyermekekben van a közösség jövője. A valóság az, hogy a vegyes házasságok gyakran elősegítik az asszimilációt vagy egyszerűen a gyors beolvadás tégelyévé válnak.

- Hogyan folytatódik a Nyelv és kultúra sorozat?

- Ez egy hosszú távú projekt az én fejemben. Az első félévben folytatódik a beszélgetéssorozat, majd a nyári szünet után inkább előadásokat fogunk meghallgatni és majd azok kapcsán fogunk beszélgetni. Igazából arról van szó, hogy magyar nyelven beszélhessünk olyan mindennapi problémákról, amelyekről a tudomány vagy nagyon objektíven, vagy nagyon negatív módon gondolkodik. Valójában ezek a kutatások nagyon gyakran arra is rájátszanak, hogy negatív jóslásokat fogalmaznak meg a mi kisebbségi létünkről vagy a szórványlétünkkel kapcsolatban, miközben azt látjuk, hogy értékes emberek vannak és olyan élethelyzetek, amelyek bizonyos helyzetben modellértékűek is lehetnének más közösségek számára.