Legyünk készek másokért élni!

Kiss Márton, éradonyi plébános, nagyváradi kórházlelkész celebrálta az ünnepi szentmisét szeptember 11-én, Csernakeresztúron, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Az ezüstmisés ünnepi szónok együttgondolkodásra biztatta a híveket, a gyermeki egyszerűséggel feltett kérdés megválaszolásában: Mi az életünk értelme? Mi végre vagyunk a világon? A válaszkeresésben felvillantak a náci koncentrációs tábort túlélő Viktor Frankl osztrák neurológus és pszichiáter gondolatai, a napi evangéliumban szereplő elveszett drachma, bárány és tékozló fiú történetének tanulsága és Kiss Márton atya papi mottójában szereplő krisztusi tanítás is: Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. E gondolatmenet vezetett el az aranyevangéliumhoz – Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen –  és egyben a prédikációt indító kérdés megválaszolásához: életünk csak úgy nyer értelmet, ha képesek vagyunk szétosztani mindazt a jót, amivel Isten megajándékozott, ha oda merjük adni magunkat a szeretet szolgálatában.

Kiss Márton plébános maga is ezen az úton indult el 25 évvel ezelőtt, emlékezett vissza Tóth János csernakeresztúri plébános, aki hajdanán, Lupényban hittanosaként segítette lelki fejlődésében az immár ezüstmisés paptestvérét. És nem csupán őt, hiszen az idei csernakeresztúri búcsúünnepen ott ült a szentélyben Korom Imre, vajdahunyadi plébános is, aki szintén Jani atya lupényi hittanosaként indult el a szolgálat útján. Vasárnap, ifj. Szász János, pusztakaláni plébánossal és a Déván szolgáló ferences testvérekkel közösen adtak hálát hivatásukért és kérték Isten további gazdag áldását a csernakeresztúri közösségre. Kiss Márton atya ezüstmisés áldásban részesítette a híveket. Tóth János atya a paptestvéreinek mondott köszönet mellett hálával fordult a helyi hívekhez, kórustagokhoz, akik szolgálatukkal szebbé, gazdagabbá tették az ünnepet.

(Nisztor Dalma fotói)