Lendületben a marosillyei református templom őrei is

Adventi levélíró délutánt szerveztek a napokban a marosillyei református templom őrei. A gyermekeket, szülőket, pedagógusokat egybegyűjtő hangulatos adventi rendezvényen az Örökségünk Őrei programba benevezett dévai kilencedikesek csapatával beszélgettünk: Borsai Irisz Júliával, Lengyel Ágnessel, Sebestyén Arianával, Dobos Erikával, Kós Kingával és Both Ginával, valamint Szombati Gabriella osztályfőnökkel. „Nekem már a bátyám is részt vett évekkel ezelőtt az örökségőrző programban, úgyhogy, amikor az oszi kihirdette az osztályban a lehetőséget, egy percig sem volt kérdés számomra, hogy benevezek-e. És igazából az sem, hogy kiből álljon a csapat. Ott ülünk egymás mellett az osztályban, mi hatan, úgyhogy csak épp összenéztünk, s már mondtuk is, mi leszünk az idei őrök” – meséli barátnői cinkos mosolya közepette Borsai Irisz. A műemlék kiválasztása sem volt túlságosan nehéz. „Nemrégiben újították fel a marosillyei templomot, a szüleimmel ott voltunk a hálaadó istentiszteleten. Már akkor megtetszett a templom. Úgyhogy, mikor ötletelni kezdtünk, hogy mi is legyen a védencünk, egyből erre gondoltunk” – mondja Irisz. A templom történetéről a Hunyad Megyei Magyar értéktár frissen megjelent kötetéből tájékozódtak az ifjú örökségőrzők. Innen tudták meg, hogy a marosillyei református gyülekezet a Bethlen család idejében a település középkori templomát használta, majd a római katolikus vallású Bornemisza család felemelkedése és illyei birtokszerzése nyomán a református gyülekezet kiszorul a középkori templomból. 1797-re építik fel új templomukat az erdélyi és tiszántúli gyülekezetek támogatásával. Erről tanúskodik a templomtorony alatti felirat, illetve az időközben Dévára került gyülekezeti láda is. A templom különleges ékessége a barokk szószékkorona, melynek helyreállításakor a 19. században itt szolgált lelkipásztornak a lányához intézett levelei kerültek elő – meséli egymást kiegészítve Ágnes, Gina, Erika Kinga és Ariána. Irisz a csapat tevékenységéről számol be. Az épülettel való ismerkedést követően a csapattagok szüleiket is kicsalogatták egy nagy közös templomkert-takarításra. „Igazából nem kellett nagyon győzködni a szülőket, mert mindenben mellettünk állnak, támogatnak. Jó volt közösen dolgozni” – mondja Irisz. Az adventi levélíró délutánról sem hiányoztak a szülők. Szombati Gabriella osztályfőnökkel együtt kenegették a zsíros kenyeret, kínálták az illatos teát, narancsot. Volt is keletje, hiszen a marosillyei templom őrei mellett ott volt a Téglás Gábor Elméleti Líceum másik örökségőrző csapata is, a marosnémeti templomot örökbefogadó hatodikosok, illetve jó néhány kisebb diák, akik számára vonzónak bizonyult a levélíró adventi foglalkozás. A dévai református parókia tanácstermében több tucatnyi levél íródott e délután. Többségük az angyalnak, Mikulásnak, de volt, aki társának vagy épp szüleinek címezte a levelet. „Egy kicsit szerettük volna feleleveníteni a levélírás hagyományát. Rátoni Csaba tiszteletes úr ajánlotta, hogy építsük örökségőrző munkánkat az illyei templom szószékkoronájában megtalált múlt századi levelek köré. Úgyhogy szeretnénk a csapattal ezeket feldolgozni, kiállítani” – mesél a tervekről Szombati Gabriella osztályfőnök. A levélíró délután tulajdonképpen Marosillyén kezdődött, ahol a dévai lelkipásztor rövid adventi áhítatot tartott a csapattagoknak és családjaiknak. Ekkor döntötték el azt is, hogy az ünnepeket követően a templomkertben álló tágas parókia épületét is kitakarítják a diákok.  Persze közben zajlik a templom népszerűsítése, hetente kerülnek fel újabb posztok a csapat Facebook-oldalára. És nap mind nap erősödik a csapatszellem.

Hajrá, örökségőrzők!

Fotók: a marosillyei református templom Facebook-oldala