Magyarok, németek, románok egy emberként fogtak össze, hogy a templomot és környékét megszépítsék

Május 13-án, szombaton 11 órakor kezdődött a Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt világosi római katolikus templomnak a 270. búcsúünnepsége. Az esemény tiszteletére a maroknyi világosi katolikus, magyarok, németek, románok is egy emberként fogtak össze, hogy a templomot és környékét megszépítsék, és a temetőben a Bohus család temetkezési kápolnájáról sem feledkeztek meg.

Szombaton újra jó érzés volt magyarnak lenni

Német szokás szerint a jelképes rozmaringkoszorú felvezetésével, a német népviseletbe öltözött 20 pár helybeli és környékbeli fiatal, zenekísérettel vonult a templomban megtartott búcsúi szentmisére. A templom előtti téren  zenekísérettel keringőztek, majd bevonultak, és középen, páronként állva vettek részt a szentmisén. Világos polgármestere, Bot Valentin és felesége is az első padsorban foglaltak helyet. A szentmise alatt az orgonán újra a néhai világosi háziorvos, dr. Orbán Katalin játszott, aki elhivatottságból szokott Nagylakon is orgonálni. Az evangéliumból magyarul ft. Lunici Daniel katolikus plébános, románul Pavel Orb görögkatolikus plébános olvasott fel.

Ünnepi prédikációjában ft. Andreas Reinholz máriaradnai plébános, temesi főesperes – ft. Lunici Daniel gyoroki és világosi plébános, illetve Pavel Orb görögkatolikus plébános társaságában – románul, magyarul és németül elmondott prédikációjában örömének adott hangot, amiért – bár folyamatosan csökken a hívek száma – ilyen sokan megtisztelték az ünnepi szentmisét. „Ez egyben azt is jelenti, hogy erős a hitünk és azért születtünk, hogy ahol élünk, erősítsük a közösségeinket Isten dicsőségére. Legfontosabb: amit az őseinktől örököltünk, mindazt adjuk át az utánunk jövő nemzedékeknek is, hiszen mi is örökösei vagyunk azoknak, akik 270 évvel ezelőtt, jelentős anyagi áldozatokkal építették a templomot. Az említetteket abban a tudatban tegyük, hogy Isten továbbra is vigyáz reánk. Ápoljuk a hagyományainkat, a szokásainkat, keressük fel a beteg vagy elesett ismerőseinket, mindazokat, akik segítségre szorulnak. A templom védőszentje, Nepomuki Szent János életét áldozta a segítségre szorulókért, amihez hasonló áldozatot manapság Isten nem vár el tőlünk. Annyit azonban mindenképp elvár, hogy odafigyeljünk a magányos idősekre, a betegekre, illetve a támogatásra szorulókra.” Az előtte német népviseletben, rozmaring koszorúval álló fiatalokhoz fordulva megjegyezte: „Ti vagytok a jövő reménységei, ezért bizakodva ünnepeljük a templom felszentelésének a 270. évfordulóját. Abban reménykedünk, hogy ti éltetitek tovább a hitet, a reményt és a szeretetet.” Minden résztvevőnek áldásokban gazdag búcsúünnepséget kívánt, amihez társuljon mindnyájukban a tudat: csak együtt, szeretettel és odafigyeléssel tudjuk a világot szebbé és jobbá tenni, Isten dicsőségére.

Érdemoklevél a katolikusoknak

A prédikáció után Valentin Bot polgármester járult a mikrofonhoz, ahol köszöntötte az egyház képviselőit és a híveket, majd kifejtette: „Ma ünnepi alkalomra gyűltünk össze és mivel a helybeli római katolikus közösség megfogyatkozott, az ortodox hívek is nagy szeretettel jöttek együtt ünnepelni, hiszen egy nagy család tagjai vagyunk mindannyian. Ez érvényes az Istenben való hitre, de a világosi közösségre is.” Gyermekkorában izgatottan várták, a katolikusokkal együtt vettek részt e Kerveieken, vagyis a templombúcsún, ami akkor is minden világosinak az ünnepe volt. Gyermekkorában szinte minden világosi a maga borát itta, kínálgatta vele nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül a szomszédjait, az ismerőseit is. Akkor sokan vettek részt a hagyományos tombolán, amelyen bárányt vagy feldíszített májusfát lehetett nyerni. Azt kívánta, hogy e szép népszokásokat közösen vigyék tovább teljes egyetértésben nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül. A templombúcsú alkalmával a helybeli katolikus plébánosnak át kívánt adni egy, a közösen megélt 270 év jegyében készült oklevelet, munkájának az elismerése, illetve a hitbeli és közösségbeli egység jeleként. Zárszavaiban azt kívánta, hogy Szűz Mária közvetítésével, Isten áldja, tartsa meg továbbra is a világosi katolikus közösséget. A kitüntetésen túlmenően Világos Község Tanácsa és Polgármesteri Hivatala 10 ezer lejjel is támogatta a szombati programot, ugyanakkor a Benghia család szervezésében a helybeli hívek is adakoztak, illetve segítettek a Bohus-kápolna és a templom kitakarításában, valamint a közös ebéd elkészítésében és a vendéglátásban. Minden támogatónak és munkálkodónak köszönet jár érte. 

Ünnepélyes felvonulás, közös ebéd

A szertartás végén ft. Andreas Reinholz megszentelte a rozmaringkoszorút, amellyel a népviseletbe öltözött fiatalok megkerülték az oltárt, majd orgonakísérettel kivonultak a templomból. A templom előtt a fúvószenekar rigmusaira a gyepen keringőztek, a táncba bekapcsolódott Valentin Bot polgármester is, aki előbb a feleségét, utána azonban más, jelen lévő hölgyeket is megtáncoltatott. Ezt követően ugyancsak a rozmaring koszorú nyomában, a polgármesterrel az élen kivonultak a főutcára, ahol a rendőrség irányította a forgalmat. Menet közben többször megálltak és valcereztek, elvonultak a Bohus-kastélynak az előterében létesült nyári színházba, ahol a fiatalok a polgármesterrel együtt táncoltak. Végül bevonultak a Bohus-kastély hátsó részén lévő felújított udvarba, ahol ugyancsak valcereztek, majd mintegy 180-an, közösen megebédeltek, estébe nyúló beszélgetésen, barátságos együttléten vettek részt. Szombaton, Világoson jó érzés volt katolikusnak és magyarnak lenni, mert ünneplés közben jeles elődeinkre emlékezhettünk.