Mária-búcsú Nagyágon

Környékbeli településekről érkező zarándokok, szászsebesi ferences testvérek és a dévai cserkészcsapat tagjai gyarapították a maroknyi nagyági római katolikus közösséget a vasárnap megtartott Mária-búcsú alkalmával.

Nagyágon 1777-ben építették fel a római katolikus templomot az Ausztriából Cseh-, Olasz- és Németországból idesereglő bányászcsaládok számára. Az Aranynégyszög egyik szegleteként ismert településen 1747 áprilisában nyitotta meg az első aranybányát Born Ignác édesapja, Ludwig von Born, aki a Maria-Empfängniss Stollen  „Mária fogantatása”-tárnában kezdte el a kitermelést. Az időközben megépülő templomnak szintén Szűz Mária lett a védőszentje, és közel 250 esztendeje évről évre az ő tiszteletére gyűlnek össze a helyi és környékbeli hívek szeptember 8-án, a szeplőtelen fogantatás ünnepén.

A 19. században még több mint ezer római katolikus hívő élt a településen, ma már kevesebb, mint tíz tagot számlál a gyülekezet. Az 1900-as évek elején még virágzó bányásztelep teljes lakossága kevesebb, mint egy tizedére csökkent az utóbbi században. A maroknyi közösség azonban így is ragaszkodik templomához, búcsúünnepéhez.

Nagyág, egyházi vonatkozásban is fontos településnek számított a 19. században, hiszen itt született Lönhárt Ferenc erdélyi püspök, akinek nevéhez számos iskola-alapítás, templomépítés fűződik. – Lönhart püspök kiemelt küldetést kapott a jó Istentől, hogy vezesse az erdélyi püspökséget. De Isten mindannyiunknak  fontos feladatot szánt, melyet csak úgy tudunk teljesíteni, ha Szűz Máriához hasonlóan készek vagyunk bármikor igent mondani az Úr hívó szavára – fogalmazott beszédében Hugo ferences testvér, szászsebesi diakonus. Az ünnepi szentmisén a dévai fiatalok mutattak jó példát a készséges szolgálatra, majd a helybeli hívek hagyományos szeretetvendégségen köszöntötték a közeli településekről érkezőket.