Emlékek – provinciális értékek (IV.)

Mert kellett egy csapat…

2018. május 21. 18:13 (hétfő) /

Barátaimtól egy különös „statisztika-lapot” kaptam. Beilleszthettem magamat az emberiség különböző rétegeibe – elgondolkodhattam helyzetemről, elégedettségem vagy elégedetlenségem szemüvegén át vizsgálva azt.

Ez a statisztika, arra nem nyújtott lehetőséget, hogy az emlékvilág gazdagsága szerinti megoszlásban pozícionáljam magamat. Ha lenne ilyen lehetőség – önteltség nélkül állítom – a Gauss-(harang) görbe ama része vonatkozna rám, amely a szerencsés keveseket érinti.

Emlékekben a gazdagok között a helyem. Szerencsés ember vagyok.

Első könyvem címe Tartós örömök, múló csalódások volt.

                                                      *

Fényképek… sárgulók… töredezettek…

Magyar Vegyes–Faipari szakiskola 2:1 (November 7 kupa, 1954 ősze, Újarad)

A 3-as és 4-es magyar középiskola – besegítettek az utolsó évét élő magyar kereskedelmi tanárai – csapatának tagjai világos mezben domborítanak. Nyitrai Ágoston, a kapusunk már felöltözött, a feje látszik. Endreffy Lajos is „megbúvik” a hátsó sorban – akik emlékeznek rá, a feje után is felismerik. Szántó György tanár úr felöltőben, kalappal a kezében, a csoport szélén. Ő volt az „intéző”. Nem intézett ugyan semmit, de szerette, elkísérte a csapatot, „megelőzte” Minarik Edét.

Ez egy békés „sörmeccs” volt a NOVEMBER 7 KUPÁÉRT. (A sörözés csak a fotózás után következett.) Ez volt az elődöntő. Megnyertük a döntőt is, a CFR iskolát vertük meg 1:0-ra. Vajon mi lett a kupa sorsa?

Álló sor: Steinhübel Lajos, Kovách Géza, Endreffy Lajos, Sielbereis Béla, Czédly Károly, Nyitrai Ágoston, Lukács László.

Guggolnak: Réhon József, Horváth László, Mózer István, Petroiu Deliu, Bíró Imre.

Ekkor még nem volt tagja a csapatnak a két „sztárjátékos”, Piros Dénes és Vadász Ernő.

Egy év múlva jött haza a román fővárosból „a” tornatanár, Vadász Ernő. Ő legalább annyira felkavarta az amúgy sem poshadó iskolai sportélet „állóvízét”, mint Juhász Gyula 1908-ban Nagyváradon az irodalmi életet A HOLNAP megteremtésével.

1958 júniusában még csak a Kálvin utcai iskola udvarán rendeztük meg az év végi sportünnepséget.

Folytatni akartuk a hagyományt.

„Az intézet az AAC sporttelepén 1920. május 23-án pünkösdi tornaünnepélyt, 1920. június 12-én tornavizsgálatot tartott. A mindkét esetben szép számban megjelent közönség nagy tetszéssel fogadta a…” (Az Aradi R. K. Főgimnázium Értesítője)

1959 júniusában már CFR (egykori AAC) pályán 3000 néző előtt parádéztak az iskola sportolói. Vadász Ernőt Vass Boriska, Weinert Géza és Sielbereis Béla segítették; a bemutató zárásaként 100, hidrogénnel töltött színes luftballon szállt a magasba.

Az 1954-es „Csapat” diákokkal erősített, az aradi öregfiúkkal mérkőzött, 7:7 volt az eredmény.

Pecsowszky József a szülői bizottság elnökeként szervezte és irányította a nagy neveket felvonultató „old boys” együttest. Az iskola csapatában a két fia is szerepelt, Jóska és Laci.

A mérkőzés baráti sörözéssel zárult.

Csala ekkor 38 éves volt.

Az 1954-es kupagyőztes „Csapat” tovább szárnyalt. „Tanítók Napján” a vidéki pedagógusok csapatát győzte le három számjegyű közönség előtt. Aradra került Oroszhegyi Károly, Bencsik Péter és Tusz Ferenc is bekapcsolódott. A téli felkészülés a Kálvin utcai iskola tortantermében folyt heti rendszerességgel.

Erre a csapatra épült az aradi tanár-válogatott, amely valamikor az 1960-as évek elején 4:1-re diadalmaskodott a kolozsvári „Doktorok” (egykori U játékosok) csapata fölött.

Álló sor: Mózer István, Greffner Ottó, Putin Romeo, Siboteanu Pompiliu, Sonnenschein Elieser, Horváth László.

Guggolnak: Bucur Daian, Gavrilovici Dusan, Piros Dénes, Oroszhegyi Károly, Vadász Ernő, Șerb Aurel, Réhon József.

A mérkőzés délelőttjén, Ficzay Dénes, meglehetősen „fárasztó” városnéző sétára vitte vendégeinket. Kolozsváron, ezzel a fárasztó sétával magyarázták a veretlenségi sorozatukban beálló váratlan törést.

 

***

A harmadik fotó is „történelem”: az aradi 3-as számú középiskola kosárlabdacsapata (1959).

Állnak: Zielinszky Péter(†), Znorovszky Attila(†), Kenderesi Attila, Fritz Péter, Ujj János, Feier Antal, Pócsay László(†), Lehoczky Ferenc.

Guggolnak: Endreffy Lajos, Raicu Jenő, Kormányos Géza, Endreffy Gábor.

Nézzük figyelmesen a fényképet. Érték!

A csapat szétszéledt, néhányan már „nincsenek”.

Az emlékek?

Azokra vigyázni kell!

Érdemes.

Hozzászólások