„Nem engedhetünk abból, ami a miénk: a saját igazunkból és a saját érdekeinkből”

Az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét. Ugyanezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos államférfit, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. Magyarország kormánya 2001 novemberében nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át.

Magyarok gyűlnek össze évente ilyenkor Aradon, Zala György monumentális Szabadság-szobránál, hogy a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának szimbólumává vált napon együtt emlékezzenek a hősökről.

Pénteken este a Megbékélési parkban tiszteletét tette többek között Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Lázár János építészi és közlekedési miniszter, Magyarország kormányának képviseletében, excellenciás ft. Horváth Zoltán István, protonotárius kanonok, Zákonyi Botond Magyarország bukaresti nagykövete, Grezsa Csaba főkonzul, Sándor Mátyás ezredes, védelmi attasé, Tóth Csaba, Arad megye prefektusa, Faragó Péter parlamenti képviselő, az Arad megyei RMDSZ elnöke, Gheorghe Falcă európai parlamenti képviselő, Călin Bibarţ, Arad polgármestere, Iustin Cionca, Arad Megye Tanácsának elnöke.

Az ünnepség kezdetén ft. Horváth Zoltán István tolmácsolta Erdő Péter bíboros üdvözletét, és imádkozott a vértanúkért.

A helyi, megyei önkormányzati képviselők, történelmi egyházaink és civil szervezetek képviselői, valamint az ünneplő tömeg előtt beszédet mondott 

Călin Bibarţ, Kelemen Hunor, Lázár János és Faragó Péter.

Az RMDSZ szövetségi elnöke a szabadság megőrzésének fontosságát, az ezzel járó bizalmat és tiszteletet emelte ki az ünneplőkhöz szóló beszédében.

„A szabadság lényegénél fogva mindenkié, ha valakit kirekesztenek belőle, az már nem szabadság. Ha a szabadság mindenkié, akkor az érte vívott küzdelem is az. (…) A szabadság inkább hasonlít egy göcsörtös fához, egy erődítményhez, melyet időnként tatarozni kell, de alapjai mindig szilárdan állnak. Egy fát, mint amilyen a szabadság fája, minden évben gondozni kell, foglalkozni kell vele, mert elpusztul, ha hosszabb ideig nem figyelünk rá” – hangzottak Kelemen Hunor szavai.

Az aradi vértanúkat nemzeti jelképként emlegető Lázár János a magyarokat ért történelmi igazságtalanságról, de a Romániát ért igazságtalanságról is szót ejtett ünnepi beszédében, de az alapgondolat mégis csak az aradi vértanúk kulcsfontossága volt.

„Az aradi vértanúk katonaként éltek, de nemzeti jelképként haltak meg. Sőt, bizonyos értelemben nemzetek feletti jelképként. Nem a harc és a győzelem megszokott jelképeként, hanem a szabadságba vetett hit és az eszményekhez való makacs ragaszkodás jelképeként” – mondta a miniszter.

Faragó Péter az emlékezést, a visszatekintést, a számvetést helyezte gondolatainak központjába.

„Arra kérem Önöket, hogy miközben ma azokról emlékezünk, akik Aradot nemzetünk golgotájává tették, és akiknek emléke mély gyökereket vert nemzetünk tudatában, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az új idők új viharaiban a vértanúk halálának csupán az adhat értelmet, ha belőle új hajtás sarjad, amely képes a legsúlyosabb megpróbáltatások után is erős gyökeret ereszteni, megújulni, megerősödni, megmaradni, és ezáltal tovább formálni nemzetünk sorsát. Ez csupán úgy történhet, ha a mai problémák és kihívások tüzében is, a vértanúinkhoz hasonlóan, kezünkbe vesszük saját sorsunk és a magyar nemzet sorsának alakítását. Ehhez pedig nekünk kell a sor elejére állnunk! Isten minket úgy segéljen!”

A 174 évvel ezelőtti eseményekre emlékező ünnepség fáklyás felvonulással ért véget.