Nem olyan fekete...

Bár a 2014–15-ös tanév kerettantervei még nem jelentek meg hivatalosan, az utóbbi napokban a hazai médiában egymást érik a (rém)hírek, miszerint a tanügyminiszter már a másodikos kisdiákokat fizikai, biológiai, földrajzi fogalmakkal akarja terhelni, sőt a szorzótáblát is meg kell tanulniuk. A még szintén megjelenés előtt álló tankönyveket pedig digitális formában is használniuk kell majd a gyermekeknek. Az ehhez fűződő sajtóbeli kommentárokban a szülők általában negatívan reagálják le a tantervi változásokat, arra hivatkozva, hogy ezek tovább terhelik a gyermekeket. Lengyel Izabella tanítónő, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum sokéves tapasztalattal rendelkező pedagógusa azonban egészen más véleményen van.

– Elsősorban szögezzük le: a tanterv még nem jelent meg hivatalosan. De a minisztérium honlapjára feltett tervezet alapján már tudni lehet nagyjából, hogy mire kell számítanunk. Nekem második osztályom lesz, tehát alaposan átböngésztem a ránk váró változásokat. Számomra azonban semmi meglepő nem volt. Ugyanis mindazon kollégákkal, akik két évvel ezelőtt előkészítő osztályt kezdtünk, annak idején részt vettünk egy nagyon alapos felkészítőn, amikor nem csupán az előkészítőre vonatkozó módszertant ismertették velünk, hanem az előadások során világossá vált, hogy a teljes oktatási rendszer új alapokra helyeződik, ahol az elemi osztályoknak az lesz a feladata, hogy minden téren megteremtse az alapot a további ismeretanyag elsajátításához. Ez azt jelenti, hogy igenis földrajzi, biológiai, fizikai fogalmakkal is meg fogunk ismerkedni. Gyakorlatilag eddig is ezt tettük a természetismeret órákon, a változás csupán az, hogy az új irányzat szerint ezt integrált formában tesszük, a matematika-természettudomány órák keretében – magyarázza a tanító. Mint mondja, az utóbbi két évben rendkívül pozitív tapasztalata alakult ki az integrált oktatás terén. – A gyermekek kétségtelenül sokkal jobban élvezik, ha például az összeadást nem puszta számokkal, vagy pálcikákkal végezzük, hanem olyanformán, hogy mondjuk tanulunk a medvékről, elbeszélgetünk, hogy hol is laknak, mit esznek, hogyan dörmögnek, miért hibernálnak, s közben kiszámoljuk, hogy a barlangba hány bocs jött be, hányan lettek összesen, hány marad ha ketten kimennek játszani stb. Eközben természetismereti fogalmakkal is megismerkednek a gyermekek (évszakokkal, domborzati formákkal, tápláléklánccal stb.) De ugyanolyan hasznos, ha például a matematikát a mindennapi életük részét képező vásárlások világába helyezzük. A gyermekek rendkívül fogékonyak. A világhálón rengeteg információt szereznek és az integrált oktatásnak az a lényege, hogy ezt a sok szanaszét-adatot helyére tegyük a gyermek fejében – állítja a pedagógus.

Úgyszintén pozitívan vélekedik a szorzótábla második osztályban való tanításáról. – A mi időnkben is másodikban tanultuk a szorzótáblát és igencsak ritka volt az a diák, aki negyedik végére nem fújta azt. Az utóbbi időben azonban sokszor szembesülünk azzal, hogy a késleltetett szorzótábla-tanulás nyomán a gyermekek még nyolcadikban is gondolkodnak szorzatokon. Mi már első osztályban is beszéltünk arról, hogy ha valaki kétszer vesz cukorkát a tálból, akkor hány cukorkája lesz összesen. És a játékok során a gyermekek már megismerkedtek a kommutativitás fogalmával is. Hiszen látták: mindegy, hogy a két almát adjuk az egyhez, vagy az egyet a kettőhöz, mindenképp három lesz. De az nem mindegy, hogy kettőből veszünk el egyet vagy fordítva. Egyszóval idénre csupán a már megértett fogalmak pontos meghatározására kell koncentrálnunk – magyarázza Lengyel Izabella.

Ami pedig a digitális oktatás bevezetését illeti, a pedagógus úgy véli: ez egy olyan szükségszerű folyamat, amit a világ általános fejlődése hoz magával. Az iskolának lépést kell tartania a technikai fejlődéssel, hiszen különben elavulttá, haszontalanná válik. – Sajnos, a hazai gazdasági helyzet nem engedi meg azt, hogy minden gyermek saját digitális eszközén tanulmányozza az új formában is kiadott tankönyveket. De én például már két évvel ezelőtt megvásároltam az ehhez szükséges felszerelést, többek közt néhány didaktikai DVD-t és fantasztikus sikere volt a gyermekek körében. A betűtanulásnál például olyan felimerős feladatok voltak, ahol a jó válasz esetén integetett a mackó, rossz válasznál pedig dörmögött. Már mindenki messziről ismerte a betűket, de azért néha tudatosan tévedtek, hogy az egész osztály örömére dörmögjön egyet a mackó. Egyszóval nagyon vidám és hasznos órákat lehet tartani a digitális eszközök bevetésével, és véleményem szerint nem kell fennakadni azon, hogy nem minden gyermeknek van egyformán performáns felszerelése, hiszen az órákon egyetlen vetítővel és távirányítós egérrel meg lehet oldani az ilyenfajta oktatást – véli az oktató.

A tantervváltozás kapcsán alkotott véleményét összesítve pedig úgy fogalmazott: – Fontos lenne, hogy szülők és pedagógusok egyaránt nyitottak legyünk az új felé és bízzunk a gyermekekben. Utóbbiak ugyanis óriási információmennyiséggel rendelkeznek, és az új, amúgy Európa-szerte alkalmazott oktatási irányzat nem arra koncentrál, hogy új adatokkal „terhelje” a gyermekeket, hanem hogy a számos forrásból beszerzett ismeretanyagot valahogy helyre tegye, megtanítson integrálni, szelektálni. E cél eléréséhez persze a pedagógusok részéről is nagyfokú nyitottságra és állandó tanulási készségre van szükség. A szülőknek pedig bízniuk kell a gyermekeikben – mondja Lengyel Izabella tanítónő.