Nosztalgiavonattal érkezett Kőműves Kelemen

Régen nem szállt le a dévai állomáson egyszerre kétszáz utas. S főleg nem magyar és nem ennyire jókedvű, mint a hétfő délután begördülő nosztalgia vonat utasai, akik Hunyadi címeres zászlóval, felöltőkkel és vakolókanalakkal felszerelve érkeztek magas Déva várának aljába, azzal az elszántsággal, hogy újraépítik a falakat. 

A vonaton már ki is sorsolták a 12 kőművest és közülük Kelement, akinek felesége meglepő vidámsággal készült a befalazásra.

A szokatlan esemény hátteréről Szendrei András csoportvezető, a MÁV Nosztalgia Kft. ügyvezetője mesélt: – Magyarország különlegesen szép városainak bejárása után külföldre is szeretnénk elröpíteni nosztalgiavonatunkkal a vállalkozó kedvű turistákat. Jártunk már Bécsben, Kassán, Szlovéniában, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen és a csíksomlyói búcsúra is sokan jönnek velünk. Igyekszünk interaktív módon megismertetni a magyarországi turistákkal a Kárpát-medence különböző vidékeit. Ezúttal Dévára és Vajdahunyadra jöttünk és a dévai várban eljátsszuk Kőműves Kelemen balladáját, majd egy helyi különlegességekben bővelkedő vacsorán fogunk részt venni – ismerteti jövetelük célját Szendrei András.

A közel kétszáz utas azonban nem idegenként érkezett Dévára. A nosztalgia vonat étkezdéjében, sörözőjében, játszóházában bőven volt alkalom az ismerkedésre, barátkozásra. – Utasaink Magyarország különböző településeiről jöttek, de mindig igyekszünk igazi csapatszellemet kialakítani. Vonatainkon nem divat a bóbiskolás. Senki sem kérdi, hogy Ott vagyunk már? Szól a zene, ösztönözzük a társalgást és hát a 12 kőműves kisorsolása is eléggé összerázta a csapatot – meséli a vezető.

Az utasok közül többen jártak már Erdélyben, külön kisautóval, de egyrészt az autópálya hiánya másrészt a társaság miatt úgy vélik így vonaton, közösségben, aktívan egészen más élmény megélni ezt. Sokan már törzsutasai lettek a nosztalgiavonatnak, rendszeresen bejelentkeznek a meghirdetett kirándulásokra és még soha nem bánták meg. Egész jó baráti társaságok alakultak ki, akik néha maguk tesznek javaslatot az utazást szervezőknek egy-egy célpontra. Erdély pedig különleges népszerűségnek örvend. Itt mindig csodálatos szeretettel fogadnak – mondja a Nógrád megyéből érkező Juhász Béla és társai lelkes beszólásokkal erősítik meg állítását. 

A vendégszeretetből, gondoskodásból most sem volt hiány. A csernakeresztúri Nisztor István minden követ elgörgetett a szervezők útjából, még az évek óta lezárt dévai várudvart is megnyittatta, hogy a vendégek méltó helyen játszhassák el a balladai történéseket.

Az első csodálatos élmény azonban még a várlátogatás előtt érte a nosztalgia-vonat utasait. A Szent Ferenc Alapítvány növendékei ugyanis nagyszerű átéléssel adták elő Kőműves Kelemenné balladáját. Jakab Ádámné szinte könnyezve mesélte, mennyire mélyen érintette lelkét a Böjte Csaba atya szeretetotthonában megtapasztalt élmény.

A fő attrakció persze a várudvaron történő befalazás volt. Az áldozatra kiszemelt König Eszter és barátja Kajári József, egész vígan élték át a drámai pillanatot. Bár a vonaton kisorsolt Kelemenné asszony a biztonság kedvéért egy lapátot is befalaztatott magának, hogy szükség esetén kiáshassa magát a falak szorításából. A tizenkét kőműves azonban elég laza falat épített, amolyan szocialista brigád stílusban dolgozva: ketten rakták, tízen nézték. De azért mindenki feltett legalább egy téglát. Vajda Zoltán kicsit bele is szédült a falazásba, de mint mondta így is csodálatos élmény volt. – Három drága kislányunk vár otthon, és bár ők még nem tanulták e balladát, mikor a tananyagukban sorra kerül majd, büszkén mondhatják, hogy a papa is ott volt a falazásnál – tréfálkozott a háromgyermekes apuka, akit felesége, Frankó Ágnes születésnapi ajándékként lepett meg az erdélyi utazással.

Egyszóval a hangulat nagyszerűre sikeredett, amit csak fokozott az esti gazdag vacsora és hát a borozgatással, élménymegosztással töltött hazafele út. S minden bizonnyal még hosszú hetekig, talán évekig lesz miről nosztalgiázni a kőműveseknek és szurkoló csapatuknak.