Önkéntesnek lenni jó... és immár hasznos is!

Önkéntes Kisokos címmel jelentetett meg nemrégiben útmutató kiadványt az RMDSZ az új román önkéntességi törvény gyakorlati alkalmazásáról. A kötet szerzői között szerepel Széll Lőrinc, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője, aki 2010–2011-ben államtitkár-helyettesként aktív szerepet vállalt az új önkéntességi törvény megszerkesztésében. Ő ismertette röviden a kötetet, valamint a 2014-ben elfogadott jogszabály nyújtotta lehetőségeket.

 

– Az említett időszakban két éven keresztül dolgoztunk az önkénteseket foglalkoztató civilszervezeteket képviselő Volum föderációval, illetve az országos ifjúsági szervezetekkel, hogy megszerkesszük az új törvényt. Egy ilyenfajta jogszabály már korábban is létezett, de igen tág keretekkel, amit nehéz volt gyakorlatba ültetni. Az általunk kidolgozott javaslat azonban 2012-ben süllyesztőbe került. Két évvel később, amikor Mihai Struzu PSD-s képviselő napirendre tűzte a törvény megújítását, az ifjúsági szervezetek és a Volum szövetség nyomására újra elővették az általunk kidolgozott tervezetet és kevés módosítással el is fogadta a parlament.

– Mi újdonságot hozott e jogszabály a hazai önkéntesség terén?

– A leglényegesebb módosítás, hogy az új törvény szerint az igazolt önkéntes munka szakmai tapasztalatnak számít. Ez nagyon fontos, hiszen az egyetemet végzett fiatalok gyakran ott állnak friss diplomájukkal a kezükben és nem tudnak elhelyezkedni a szakmájukban, mert a legtöbb helyen az alkalmazást szakmai tapasztalat meglétéhez kötik. És hát egy frissen végzett fiatal ritkán rendelkezik ilyennel. Most azonban lehetőség nyílik arra, hogy a diákévek alatt végzett önkéntes munka szakmai tapasztalatnak minősüljön, természetesen ha az illető szakterületen vállal munkát a fiatal. A diákok már 14 éves kortól vállalhatnak önkéntes munkát akár civilszervezeteknél, akár állami intézményeknél és a ledolgozott időszak végén bizonylatot kapnak arról, hogy pontosan milyen tevékenységekben vettek részt, milyen kompetenciákat sajátítottak el. És ezt a magán- és az állami cégek egyaránt kötelező módon szakmai gyakorlatként kell elismerjék. Ezt a módosítást a hazai magyar ifjúsági szervezetek, a MIÉRT javaslatára vittem be a tervezetbe és nagyon örülök, hogy sikerült beépíteni az új jogszabályba.

– Említette, hogy gyakorlatiasabbá is vált az önkéntességi törvény.

– Igen. Most már pontos kerete van az önkéntesek foglalkoztatásának, a törvényben le vannak szögezve a munkát vállaló és a önkéntest fogadó szervezet, cég, intézmény jogai és kötelezettségei. Például az, hogy az önkéntes-szerződést írásban kell megkötni. Eddig ez nem volt. Most azonban pontosan le kell szögezni a szerződésben, hogy mikor, milyen munkát végez az önkéntes. Ez nagyon fontos, mert így kizárható, hogy akár a civil, akár az állami vagy a magánszféra a fizetett munkaerőt helyettesítse önkéntesekkel. Erre sajnos bőven volt példa, főleg a nagy magáncégek esetében. Most már ez nem lehetséges. Továbbá a törvény előírja, hogy a befogadó szervezetnek (az említett három szféra mindegyikében) kötelezően rendelkeznie kell egy olyan szakemberrel, aki az önkéntes munka koordinálásával foglalkozik. Az önkéntességnek szerepelnie kell a belső szabályzatban is. Pontos munkaköri leírást kell készíteni. Úgyszintén a munkavédelmi szabályokat is ismertetni kell az önkéntesekkel. És arra is lehetőség van, hogy szükség esetén a befogadó cég, intézmény vagy szervezet szakmai képzést biztosítson az önkénteseinek.

– Ez azért elég sok odafigyelést igényel a befogadó intézmények részéről. Mennyire van nyitottság pillanatnyilag Romániában az önkéntesség felé? Gyakorlatilag hol tudnak önkéntes munkát vállalni az érdeklődők?

– Legnagyobb nyitottság a civilszervezetek részéről tapasztalható. De a multinacionális cégek is rájöttek, hogy jó dolog önkéntesekkel dolgozni, főleg mikor karitatív vagy közösségi tevékenységeket szerveznek. És sajnos, a leglassabban az állami intézmények mozdulnak e téren, főleg az említett bürokratikus intézkedésekre hivatkozva. Pedig számos intézménynél igen hasznos munkát végezhetnének az önkéntesek. És ami még fontosabb lenne, hogy közelebb kerülnének az intézményekhez, belelátnának a működésükbe. Ha hetente csak pár órát tevékenykedik egy fiatal egy intézményben, akkor is megszűnik az általánosan tapasztalható idegenkedés. Mi például az ifjúsági és sportrendezvények megszervezésében nagyon gyakran vesszük igénybe az önkéntesek segítségét, és érezzük a kölcsönös nyitást. Ez különben világszerte így van. Az ifjúsági és sportrendezvényeken, kezdve a helyi jellegűektől egészen az olimpiáig, mindig nagyon sok az önkéntes. Ennek további haszna, hogy amikor a szervezést lebonyolító intézmények alkalmazni kívánnak valakit, lehetőségük van azon fiatalok közül választani állandó munkatársat, akikkel már együtt dolgoztak, akiknek van bizonyos tapasztalatuk az illető területen.

– Egy erdélyi magyar fiatalnak pillanatnyilag hol van lehetősége önkénteskedni?

– Az említett Kisokos kiadványban bemutatásra kerül néhány konkrét terület: mint például a Romániai Magyar Cserkészszövetség, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Máltai Szeretetszolgálat, a Caritas, diákszövetségek vagy kultúrintézmények – rendezvények, mint a Kolozsvári Állami Magyar Opera, illetve Magyar Napok stb. Emellett bemutatásra kerül a külföldi önkéntesség vállalásának lehetősége is az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) keretében. Romániában még nem jelent meg a bizonylatok típusnyomtatványa, de a modell már létezik, és eszerint önkéntességet lehet vállalni a kultúra, sport, oktatás, környezetvédelem, szociális, egyházi, humanitárius, közösségfejlesztési, emberjogi stb. szakterületeken. A lényeg, hogy a befogadó szervezet, intézmény, cég hivatalosan meg kell hirdesse, hogy önkénteseket szándékszik foglalkoztatni. Ezt követően a jelentkezőkkel meg kell kötni az említett írásos szerződést. Ez nem egyszeri alkalomra vonatkozik, szóval ha valaki egy délután segédkezik pár órát valahol, még nem igényelhet szerződést, illetve önkéntességi bizonylatot. Ellenben egy hetes szerződést már lehet kötni, vagy ennél hosszabb távút is. Az időszak lejártával a befogadó entitás bizonylatot állít ki az említett szakterületek valamelyikének megjelölésével, illetve egy melléklet csatolásával, melyen bejelölik, hogy az európai szinten elfogadott kompetenciák közül mit sajátított el az önkéntes.

– Az Önkéntes Kisokosban megjelent adatok szerint Romániában az aktív lakosságnak 20 százaléka vállalt már valaha valamilyen formában önkéntes munkát. Az európai önkéntességi átlag 40 százaléknál mozog, a csúcsot Norvégia jelenti, ahol az önkéntes munkát vállaló személyek aránya 80%. Visszatérve a romániai 20%-ra, ebből milyen arányt képvisel a hivatalos önkénteskedés, azaz a szerződéssel, bizonylattal igazolható munka?

– Erről sajnos nincs statisztikai adat. Mivel az új törvényt csak tavaly fogadták el és alkalmazásának bizonyos elemei, mint említettem, csak mostanában jelennek meg, nem valószínű, hogy nagy arányban fordulna elő a szerződéses önkéntesség Romániában. De reményeink szerint ez az arány a közeljövőben eltolódik pozitív irányba, hiszen az önkénteseknek most már lehetőségük van a bizonylat megszerzésére és mindenképp érdekükben áll, hogy ezt meg is tegyék. Amúgy az említett százalékok kapcsán: szerintem még a romániai önkéntességet leíró 20% is enyhe túlzás, hiszen világszerte az a tapasztalat, hogy az emberek akkor kezdenek önkénteskedni, amikor elértek egy bizonyos szintű jólétet és már figyelni tudnak a mellettük élőre is. Természetesen kis mértékben, de előfordul az is, hogy családban, közösségben úgy nőnek fel a gyermekek, fiatalok, hogy tudják: kötelességeik is vannak. Ha azt akarják, hogy a közösség, melyben élnek, jól éljen, akkor ők is taroznak a közösségnek, nem csak a közösség nekik. Sajnos, ez a szemlélet eléggé elenyésző mértékben van jelen a hazai társadalomban. Az önkéntességre késztető jólét pedig szintén csak egy sovány társadalmi rétegre jellemző mifelénk. Európában, főleg Norvégiában viszont mindkét jelenség általánosabb: mind az anyagi jólét, mind az egészséges szemlélet, miszerint nemcsak jogaink vannak a társadalomban, a közösségben, hanem kötelességeink is. Ha elvárjuk, hogy segítsenek rajtunk, nekünk is segíteni kell – lehetőségeink szerint: szabadidőnkkel, pénzzel, tudással.

– A számbeli különbségek mellett az is feltűnő, hogy míg mifelénk inkább a fiatalok vállalnak önkéntességet, addig Nyugat-Európában a középkorúak, sőt az idősek körében is gyakori az önkéntes. 

Igen, sajnos nálunk még gyerekcipőben jár az önkéntesség és természetes, hogy elsősorban a fiatalok ismerik fel az ebben rejlő lehetőségeket. Illetve az is tény, hogy az életkoruknak megfelelő közösségi élet is magával hozza az önkéntességi lehetőséget: ifjúsági csoportokban, diáktanácsban stb. Az idősebb korosztály nagyrészt kimarad ebből, pedig mint a nyugati példák bizonyítják, önkéntesség szempontjából óriási potenciál rejlik a nyugdíjasokban. Ez az a korosztály, melynek tagjai jelentős szakmai- és élettapasztalattal rendelkeznek, ráadásul az idejük is megengedi, hogy önkéntes munkát vállaljanak. Sajnos, ezt nagyon kis mértékben használja ki a hazai társadalom, pedig az előnyök itt is kölcsönösek lennének. Ebben a korban talán teljesen háttérbe szorul az önkéntességi bizonylat megszerzése, ellenben az idősek megéreznék, hogy szükség van rájuk, a közösségek pedig, ahol önkéntességet vállalnak – legyen az civilszervezet, egyház, oktatási intézmény – nagy hasznát vennék tudásuknak, tapasztalatuknak.