A Gellért-hegy Dunára néző oldalában egy kiszélesített barlangnyílás ad ma otthont a Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplomnak.
A hagyomány szerint Szent Iván remete a hegy lábánál feltörő meleg forrásvizekkel gyógyította a hozzájáró betegeket. A századok során a termálforrások jótékony melege csábította ide a sehonnanból érkező, védelmező fedelet kereső hontalan családokat.
A Sziklatemplom építésének gondolata 1924-ben vetődött fel, amikor egy magyar zarándokcsoport Lourdesban járt, hogy a kegyhelyen a Szent Szűzhöz a „megalázott és szétszaggatott hazája sorsának jobbrafordulásáért” könyörögjön. A lourdes-i grotta mintájára építendő engesztelő szentélynek az ötlete és a pálosok Magyarországra való visszatelepítése Pfeiffer Gyula miniszteri főtanácsosnak köszönhető: „kegyhelyet kell állítsunk az elfelejtett Magyar Patrónának, csonka hazánk szívében, hogy onnan induljon ki és terjedjen szét a Boldogasszony tisztelete.” A nemzeti engesztelő szentély építése hatalmas visszhangra talált: önkéntesek ezrei ajánlották fel munkájukat a sziklatemplom és az átvezető alagút megépítésére.
1926-ban a külső barlangban volt a főoltár, a hívek padsorai pedig a barlang előtti sziklateraszon, a szabad ég alatt volt elhelyezve. 1930-ra a templom már szűknek bizonyult arra, hogy befogadhassa a magyar szentek új oltárait, s a visszatérő magyar pálosoknak méltó, tágas templomot lehessen majd átadni.
Az átvezető alagút a pontos kitűzések és ismételt felülvizsgálatok ellenére többször irányt tévesztett, aminek köszönhetően kis kápolnák sora alakulhatott ki. A robbanásokat követően a sziklatömbök akaratlanul, csodásan úgy váltak le, hogy templomszerű, boltozatos helységek keletkeztek. Néhol keményebb kőzetbe ütköztek, amelyet nem sikerült robbantással eltávolítani, így az eredeti elképzeléseket ezekhez, a mai oszlopokhoz kellett igazítani. 1931 pünkösdjén több mint 20 000 hívő jelenlétében a felső és a benti, alsó templomban egyszerre folyó szentmisén szentelték fel a mai templom főhajóját.
A 150 éves száműzetésből hazatelepülő szerzetesek számára Weichinger Károly tervei alapján épülő kolostort 1934-ben, a pálosok hazatértére fejezték be. „Másfélszázados távollét után Budán vannak a pálosok. A legmagyarabb szerzetesrend visszatérése nemcsak örömünnepe minden igaz magyarnak, de szimbólum is, mint ahogy szimbólum az őrzésükre bízott Sziklatemplom, amelynél szilárdabb háza alig van az Úrnak. Ilyen sziklaszilárd az Istenbe, s a magyarság jövőjébe vetett hit.” (Budai Napló, 1934. május 16.)
A háború alatt a pálos atyák az imádkozás mellett a civil lakosság védelmével is foglalkoztak. A menekülteket pálos szerzetesnek öltöztették és a kegyhelyen biztosítottak nekik védelmet. 1944 decemberében Vezér Ferenc atya az óvóhelyre menekült nők védelmében szembeszállt egy szovjet katonával. A dulakodás közben a katona fegyvere halálosan megsebesítette tulajdonosát. Az atyát fegyveres összeesküvés és szovjetellenes csoport szervezése vádjával halálra ítélik.
1948. május 13-án a közel 100 000 hívővel megtartott ájtatosságot a kommunista rendőrség brutális kegyetlenséggel szétverte, Mindszenty hercegprímást pedig letartoztatta.
1950-ben a kommunista rendszer Magyarországon eltörölte a szerzetesrendeket. 1951. március 26-án, húsvéthétfő éjjelén az ÁVO emberei betörték a kolostor ajtaját, és az atyákat elhurcolták. Ezzel kezdetét vette a pálosok újabb keresztútja és a Sziklatemplom pusztulása. Vandál kezek összetörtek mindent, ami törhető: oltárokat, szobrokat, templomi berendezési tárgyakat. A fosztogatók az ezüst kegytárgyak egy részét is magukkal vitték. A hatvanas évek elején a bejáratot két méter vastag betonfallal zárták el. A templom helyén karsztvíz-megfigyelő állomást létesítettek, azonban a Gellért Szálló vendégeit lehallgató titkos központ üzemelt valójában. Végérvényesnek látszott a pusztulás, mely a templomot és a szerzet zsenge, új hajtását érte. Mégis, 1989-ben a rendszerváltás során - mint annyiszor a történelmünkben - újból talpra állt a Rend, mintegy igazolva a XVII. században élt magyar bíboros, Pázmány Péter próféciáját: „Ó, édes Magyar Hazám, te a pálosokkal együtt csökkensz, és a pálosakkal együtt gyarapodsz.”
Az Európai Közösség pénzügyi támogatásával 1990-ben megtörtént a világörökség részeként számon tartott Szent Iván barlang rehabilitációja és rekonstrukciója, októberben pápai nuncius szentelte fel a templom főoltárát. Az időközben visszakapott kolostorba újra hazatérhettek a szerzetesek.
1991 végén megkezdődött a betonfal lebontása, melynek egy darabját az örök újrakezdés mementójaként a barlang bejáratának jobb oldalán helyezték el. 2008. dec. 8-án a pálos rend pápai jóváhagyásának 700. évfordulója alkalmából Erdő Péter bíboros ünnepélyesen átruházta a pálos rendre a kegyhely használati jogát, amelyet addig az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye gyakorolt.
Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. november 24-én, pénteken 17 órakor a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartja a Pálos évszázadok ismeretterjesztő előadássorozat harmadik részét Mátyás királytól, II. Józsefig címmel, amely keretében bemutatásra kerül a rend virágkora és hatalmi megszüntetése.
Meghívott előadó: Aradi Lajos neves piliskutató.
Az est házigazdája: Murvai Miklós.
Társszervező: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Sok szeretettel várunk minden népünk múltja és jelene iránt érdeklődőt!
Hozzászólások