Kedves osztályom elballagott a múlt héten. Most lázasan tanulnak, hogy az előttük álló megmérettetésen helyt tudjanak állni. Izgalmas, örömteli, ugyanakkor az elválás keserűségével átitatott pillanatokat éltünk át. Az Erdőhegyi Iskolától hat szép szál legény és hat gyönyörű leányzó vett búcsút.
Büszke voltam rájuk, hiszen a sok együtt töltött idő alatt úgy a „kezem alá idomultak”, hogy már nemcsak félszavakból, hanem fél pillantásokból is értettük egymást. Hiányozni fog a mosolyuk, a vidám cserfességük, a csengő hangjuk, az egyszerre mozduló lábak és az egyszerre nyíló ajkak. Mindig megtalálták a hangot, nemcsak az éneklésben, hanem abban is, ahogyan hozzám szóltak.
A hajót választották a tablójukra, hiszen ősztől új vizekre kormányoznak. Készen állnak az útra, mi, tanárok pedig vigasztalódjunk Kassák Lajos szavaival: „Aki elment, az elment, de aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen”. Kívánom, hogy sikeresen vizsgázzanak, az új iskoláikban jó barátokra és megértő tanárokra találjanak.
A vagány csapat tagjai, akiket visszavárunk: Balaj Angela, Buburuzan Katalin, Cseke Ibolyka, Demeter Réka, Kiss Erik, Leteg Ladislau, Mihaiescu Krisztián, Milák Beatrice, Pálfi Csaba, Purcel Adelina, Rădulescu Avram, Rădulescu Flórián.
Pusztai Matild osztályfőnök
Erdőhegyi Általános Iskola
Hozzászólások