Ötvenéves találkozó Simonyifalván

Hetek óta tartó készülődés után eljött a várva-várt nap, június 23., szombat, amikor délelőtt 11 órakor megszólalt a csengő a Simonyifalvi Általános Iskolában. A véndiákok állva fogadták tanáraikat. A tanári karból hárman tudtak eljönni, öten egészségi állapotuk, családi események, illetve más osztálytalálkozó miatt nem lehettek jelen.

Az egykori osztályfelelős a megszokott jelentésben elmondta: az osztály létszáma 16, jelen van 11, hárman hiányoznak (egyikük igazoltan), ketten pedig már az égi osztályteremből figyelik a jubileumi osztályfőnöki órát. Szeretettel üdvözölte a két osztályfőnököt, Grünwald Ilonát és Zetocha-Drahoš Albinát (s annak férjét, Zetocha Andrei nagylaki ny. tanárt), valamint Szívós Helén tanítónőt, aki, bár nem tanította az osztályt, de meghatározó személyisége volt a simonyifalvi oktatásnak és kulturális életnek. Grünwald Ilona tanítónő, aki V. osztályban volt osztályfőnök, megható beszédben köszöntötte a véndiákokat, visszaidézve az 55-58 évvel ezelőtti eseményeket, végül egyperces néma csendre szólított, az időközben elhunyt öt tanárra és két osztálytársra emlékezve. A névsorolvasás közben a megjelent véndiákok röviden beszámoltak, mi történt velük az elmúlt évtizedekben.

Drahoš Albina kezdő pedagógusként érkezett a faluba, román nyelvet tanított és a VI. osztálynak lett az osztályfőnöke. Nagyon meghatotta, hogy ennyi idő után itt emlékeznek rá. Elmondta, hogy sokat megértett a magyarul elmondott beszámolókból, és mindenkinek az élete egy regény, egy átélt regény. Örömmel emlékezett vissza az együtt eltöltött évre.

Szívós Helén tanítónő örömét fejezte ki, hogy az ötven évvel ezelőtti végzősök tartják egymással a kapcsolatot, és szükségét érezték annak, hogy jubileumi találkozót szervezzenek.

Az osztályfelelős megkérte a jelenlévő pedagógusokat, hogy ők is mondják el, mi minden történt velük az elmúlt fél évszázad során.

A temetőben virágcsokrokat és mécseseket helyeztek el az elhunyt tanáraik és osztálytársuk sírjánál, a távoliaknak pedig a nagy keresztnél.

A kultúrotthon kistermében megterített asztalnál ebéd után sokáig beszélgettek és népdalokat, nótákat énekeltek az esti órákig. Kellemesen telt az idő, örömteli, értékes nap volt.

Kép és szöveg, Brittich Erzsébet