Post festum? (I.)

Remélem nem késtem el. Ez az írás, talán még belefér.

Méltó emlékezés, köszöntés, ünneplés koronázta be Aradon Thália papnőinek és papjainak kétévszázadnyi varázslatait.

Nem értékelésre készülök. Merszem sincs ehhez. Csak azt írom le, mit éreztem a közönség soraiban fészkelődve, izgulva.

Máskor is hangoztattam, a „tett” a fontos s csak aztán a munkálkodók.  Kölcsey nevéhez kötve számos nagy érték született Aradon a múltban és a jelenben is. Nem provinciális, nem is csak regionális – össznemzeti, mondhatnám egyetemes!

Ösztönösen vagy tudatosan, az „Őrzők” Arad magyarságának – sajnos csak egy részének – a visszapolgárosodásán munkálkodnak.

Megadják a módját. A „dolgok” tartalmában és külsőségeiben is.

Ha kell „in medias res” – a dolgok közepébe vágnak.

Kapnak segítséget.

Jár nekünk. Méricskélek. Többet kapunk vagy kevesebbet annál, ami nekünk dukál? Tudjuk, harccal, ügyeskedéssel sikerül csak megszerezni „részünket”, a szerényen méltányosnak gondoltat is. Nem osztogatják könnyen.

Mindezt köszönjük előjáróinknak.

Megadjuk mi is a „császárnak”, ami az övé.

Sok olyan ismerős és kedves arc bukkant fel a színházban (Körhinta),akiket hétköznapibb rendezvényeinken nem igen látunk. Ha máskor is jönnének, ha könyvet vásárolnának, ha a magyar napilap előfizetői lennének… Ők és azok is, akik csak hallottak az aradi magyar színjátszás 200 évéről…

 „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!”

És a színházat… a könyveket… a kimondott és a leírt magyar szót.

Érdemes-, szabad-, kell hangsúlyozni azt, hogy egyetlen aradi magyar színház?

Két aradi „színházféléről” tudunk. Magam színháznak tekintem mindkettőt: tisztelettel gondolok az intézményes-re, de inkább a másikba járok. Nagyon jó, hogy vannak. Lehetne még jobban is.

*

Nincs hiányérzetem a rendezvények nyomán, azt sem éreztem, hogy jelentőségénél magasabban értékelték volna az eltelt két évszázadot. „Elegáns” külsőségek, felemelő hangulat, siker és taps… Több volt „három deszkánál”, „két színésznél” és jól érződött a „közös szenvedély”.