Réthy Emese

Életének 61. évében Réthy Emese az örökkévalóságba távozott. Ha van ilyen. Nem tudom, mit gondolt, hitt erről, noha egy ideig munkatársak voltunk, ilyen témákról, emlékezetem szerint, soha nem beszélgettünk. Nem voltunk barátok, talán nem is igazán kedveltük emberként egymást.

Újságíróként azonban nagyon tudtam becsülni.

Valamikor 1990 legelején került az aradi magyar újsághoz, akkor, amikor a Jelen – 1989. december 22-én az aradi városháza előtt a forradalmi tömeg szavazta meg az új nevét – a szárnyát bontogatta, soha nem látott nagyságú példányszámban jelent meg, s mindjárt egy olyan kezdő, de indulástól eredeti, mondhatni született tehetségű újságírót is foglalkoztatott, mint (akkori nevén) Porzsolt Emese. Zenész férje révén véletlenül került Aradra (1989 decemberét még Temesváron élte át), és nagy lendülettel, hittel (később kiderült: naivan, mint mindannyian akkoriban) vetette be magát egy új, más, jobbnak remélt világ kialakításába. Velünk együtt az első nagy pofont 1990 márciusában, Marosvásárhelyen kapta (véletlenül éppen ott járt), s ha addig nevére Aradon netán nem figyeltek volna fel, akkor, helyszíni tudósításai révén, bizonyosan megjegyezték.

Aradi újságírói pályafutása, sajnos, rövid ideig tartott, pedig neve ott szerepelhetne a helybeli legjobbaké között.

Magyarországra távozása után jó ideig szem elől tévesztettük, csak az utóbbi időkben jelentkezett okos, profi módon megírt, a kis történésekben is a nagy és lényeges dolgokat felmutató írásaival.

Mostanáig.