Az érettségi felmérők első szakasza a szóbeli. Ezeken a vizsgákon nem lehet megbukni, és a végleges átlag kiszámításánál sem veszik figyelembe. Lényegében tehát fölösleges, de meg kell jelenni rajta. A rendszer működésének ez csak az egyik hibája, sok van még. Az érettségizők hozzáállásán is látszik ezek „fontossága”.
Nem mondható, hogy már nem izgulnak a szóbelik miatt, mert soha nem is volt számukra kihívás. Kérésükre nevek nélkül, beszélgetés formájában nyilatkoztak tapasztalataikról, melyek alig tértek el egymástól: könnyű volt. Ennek a kifejezésnek több szinonimáját is használták a szóbelik minőségének és mivoltának leírásakor.
Az elemzendő szövegrészletek sem bizonyultak nehéznek. A tételek könnyűek voltak, mondták, senki sem kapott kezdő vagy közepes minősítést közülük, mindenki haladó vagy tapasztalt beszélőnek lett nyilvánítva. Páran még háborogtak, hogy milyen fölösleges időpazarlás ez az egész, amikor valaki megjegyezte: mindezek ellenére a szervezés és a lefolyás rendben volt.
Mindenkinek megmondták, hogy hánykor hívják be, és előtte egy órával kellett ott lennie. Így történhetett meg az, hogy akit tízre hívtak, már fél tízkor bement a terembe. Ez sem volt kihívás, és a továbbiakban sem számítanak különösebb nehézségre a fiatalok.
Hozzászólások