Szebbé tenni egymás életét

Nemzetünk, ezen belül a bánsági magyar közösség megmaradásáért és gyarapodásáért, értékeink és kultúránk megőrzéséért fohászkodtak a Mindenhatóhoz a protestáns egyházak helyi vezetői június 4-én a belvárosi református templomban megtartott ökumenikus áhítat keretében. A testvéregyházak képviselőit, az anyaországi és németországi vendégeket, Tamás Pétert, Magyarország tb. konzulját, Molnár Zsolt parlamenti képviselőt, Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnököt és v. Erdei József előadóművészt a házigazda Fazakas Csaba református esperes köszöntötte.

Igét hirdetett Koppándi Zoltán dévai unitárius lelkipásztor, aki Jézus szavait (Mt. 5, 14–16) idézte: „Ti vagytok a világ világossága. /.../ Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Az unitárius lelkipásztor örömmel nyugtázta: annak ellenére, hogy „Trianon a magyarság számára a XX. sz. legnagyobb tragédiája, nem a búsulást, az önmagunkba való roskadást tűztük ki magunk elé hanem a pozitív szemléletet, az előre nézést. /…/ Nekünk nem szabad szégyenkeznünk azért, hogy mások vagyunk, hogy más értékeket képviselünk, hanem arra kell törekedjünk, hogy szebbé tegyük egymás és a közösségünk életét” – hangsúlyozta Koppándi Zoltán.

Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor Ima a Nemzetért című fohászában köszönte meg a Mindenhatónak, hogy nemzetünk nehéz napjaiban sem vonta meg a segítségét, „Így maradhattunk meg sok nehézség közepette is magyarnak, keresztyénnek, így őrizhettük meg nemzeti önazonosságunkat, önállóságunkat értékeinket és kultúránkat itt a bánsági szórványban vagy bárhol a világon. Oltalmadban bízunk most is, kelj néped védelmére!” – fohászkodott az evangélikus lelkipásztor.

Az ökumenikus áhítat végén, a Himnusz eléneklése után Tamás Péter tiszteletbeli konzul és Molnár Zsolt parlamenti képviselő mondtak ünnepi beszédet. Tamás Péter a Nemzeti Összetartozás Napján az összefogás szükségességére hívta fel az egybegyűltek figyelmét. „Központi kérdéseinkben céljainkban együtt kell lépjünk, együtt kell gondolkodjunk, ideológiától, politikai hovatartozástól függetlenül. Gondolok itt a kisebbségi jogi kérdésekre, nyelvünket, szokásainkat ápolnunk kell, esélyegyenlőségünket ki kell harcolni a helyi társadalommal szemben, illetve azt, hogy történelmi emlékhelyeinket megtiszteljék, önrendelkezési jogaink legyenek” – mondta Tamás Péter, aki szerint a Trianoni sebhelyek gyógyítása nem sírással, hanem tettekkel, összefogással kell hogy megvalósuljon éppen az olyan szórványvidéken mint Temesvár.

Molnár Zsolt, az RMDSZ parlamenti képviselője ünnepi beszéde során arra a kérdésre kereste a választ, hogy itt a bánsági szórványban mit jelent számunkra a magyar nemzet, mit jelent magyarnak lenni. „Úgy vélem, hogy azért vagyunk itt, ebben a közösségben, mert valamilyen szinten hasonlóan gondoljuk azt, hogy mit jelent magyarnak lenni. Szerencsére megvan a lehetőségünk rá, hogy találkozzunk, összejöjjünk a közösségben. Mindenki éljen ezzel a lehetőséggel, menjen el a saját közösségébe, a családba és mondja el, hogy a számára mit jelent magyarnak lenni. Tudjuk meg, hogy az emberek mit gondolnak erről a kérdésről, hol tudunk találkozni, egymáshoz kapcsolódni. A magyar nemzet az emberek közötti kapcsolatokat, a hidakat, a pilléreket jelenti, amelyeket ki tudunk építeni határoktól függetlenül. Az összetartozás napja ezeket a kötelékeket kell megerősítse” – mondta befejezésül Molnár Zsolt.

Vitéz Erdei József előadóművész versekkel reagált az ünnepség során feltett kérdésekre: Mit jelent magyarnak lenni? Mit jelent a magyar nemzet? Mit jelent a magyarság számára Trianon? Az előadó Sajó Sándor, Reményik Sándor, Kosztolányi Dezső, Dsida Jenő, Wass Albert és Juhász Gyula versein keresztül idézte fel a Trianon okozta sokkot a magyar költészetben. „Nevezhetjük az Összetartozás napjának, 1920. június 4-e akkor is a nemzet gyásznapja marad” – mondta az előadóművész, aki Juhász Gyula Trianon című versével zárta ünnepi előadását.