Jarco Simion az öröklétbe költözött. Vasárnap nagy részvét mellett el is temették.
Utolsó útján elkísérte sok aradi szerb nemzettársa – hosszú ideig a megyei szerb szövetség elnöke volt –, néhány egykori tanácsostársa (megyei tanácsosi tisztséget is betöltött), és tanítványa, hisz szinte egész életében tanárként rengeteg diák útját egyengette a sport irányába.
A magyarok aradi majálisán minden alkalommal jelen volt, többek közt röplabda-bíróként. A szerbbel, románnal, magyarral egyaránt annak anyanyelvén beszélt.
Egyik régebbi szerbiai útjáról egy doboz Jelen pivót („Szarvas” sört) hozott ajándékba, és tréfásan megjegyezte: „büszke lehetsz az újságotokra, mit szólsz hozzá, ott is ismernek benneteket”.
Szerettem. Ha nem éppen rohanás közben találkoztunk, úgy tíz percet beszélgettünk. Nálam sokkal tájékozottabbnak bizonyult sok kérdésben., rengeteg embert ismert.
Döbbentem hallom most, halála után, hogy 81. évében járt. Sose gondoltam volna. Hiába, sportember volt, Nyugodjon békében.
Hozzászólások