Templombúcsú Tornyán

Az idősebb tornyai lakosok sem igen emlékeznek rá, mikor voltak ennyien legutóbb egy szentmisén, mint most, szombaton, a Szentkereszt felmagasztalására felszentelt helybeli templom búcsúján. 

Igaz, az alkalom is rendkívüli volt: ft. Király Árpád plébános, marosi főesperes éppen tíz esztendeje szolgálja az egykor jóval népesebb, de hosszú ideje egyre fogyó gyülekezetet, amely már „önerőből” nem tudja megtölteni a XIX. század közepén emelt templomot. Most viszont a hívek egy része nemhogy ülőhelyet nem kapott, de az előteret is megtöltötte, így szerencsére nem kellett a hol elinduló, hol elálló szemerkélő esőben részese lenni az ünnepnek. S ha nem jelentik be, sokan biztosan csodálkoztak volna, hogy a mise végén, ugyancsak szemerkélő esőben megtartott, a templomot megkerülő körmenetben annyi fehérbe öltözött Mária-lány halad a menet élén, amelyben a helybelieken kívül gombosi (Vajdaság, Szerbia) Mária-lányok is vonultak. De ott volt néhány helybeli, ma már idős egykori Mária-lány, a ministránsok között, az idén elsőáldozók mellett több, már deres halántékú férfi. A celebráló papok között két tornyai származású, ma Magyarországon szolgáló plébánost láthattunk (a papjukat elkísérő gyomaendrődik majdnem negyvenen voltak), és elég sok környékbeli – Tornyáról elszármazott, vagy a búcsúra érkezett aradi, pécskai, nagyiratosi stb. hívő is volt, köztük románok.

A szentmise főcelebránsa, Sándor Tivadar arad-gáji plébános köszöntötte a tíz éve Tornyán szolgáló Király Árpád marosi főesperest, ismertette a Szentkereszt felmagasztalása történetét, és arra is kitért, hogy Ferencz Béla, páter Ervin ferences szerzetes, egykori tornyai plébános rubinmiséjét szeretné a számára oly kedves faluban megtartani. Ehhez hasonló esemény még soha nem volt a határ menti Tornyán, tesszük hozzá, maga egy ilyen alkalom sem mindennapi. Az ezüstmisét – a papi felszentelés 25. évfordulója vagy az aranymisét (50 év) – sokan megünnepelhetik, a gyémánt- (60 év), a vas (65 év), a rubin- (70 év) vagy a platinamise (75 év) már egyre kevesebbek számára adódik meg.

A szentmisét követő szeretetvendégségnek a távolabbról érkezettek is részesei lehettek.

Délután szokatlanul gazdag művészi műsor várta a templombúcsú résztvevőit, a kimondottan kedvezőtlen idő – hideg, végig szemerkélő eső – miatt azonban a várhatónál kevesebben nézték meg a szép műsort, amelyet románul és magyarul Takács Kinga műsorvezető konferált. Sorra jelentette be a Pécskai Búzavirág (betanító Engi Márta, koreográfus Makra András), a Pécskai Păstrătorii tradiţiei (koreográfus, betanító Vasile Peri), a Nagyvarjasi Királyliliom (oktatók: Pintér András, Csillag Aranka) és Freshcolor (oktató Kiss Ildikó), a Kisiratosi Gyöngyvirág táncosait, a battonyai, citerával kísért Harangvirág női dalcsoportot, a gombosi (Vajdaság) fiatalok lányokból álló dalcsoportját, majd tánccsoportját, majd a helybeliek Jaksity Florentina, az egész ünnepség főszervezője vezette női dalcsoportját, amely katonanótákat adott elő, és a tornyai fiatalok moderntánc-együttesét. A búcsú alkalmával szervezett műsorban szereplő utcabál a kedvezőtlen idő miatt kútba esett.

***

A szombat délutáni műsor két meglepetését számomra a nagyvarjasi két tánccsoport és természetesen a vajdaságiak fellépése szolgáltatta.

Nem is emlékszem, hogy Nagyvarjason, ebben a kicsi faluban mikor volt utoljára „színpadképes” tánccsoport. Pintér András, a csoport vezetője szerint 2005-ben, de akkor is rövid ideig. (A köztudatba mindenesetre nem vonult be.) Most egyszerre két, de talán mondhatnánk, három csoporttal álltak ki: a magyar néptáncokat előbb öt pár (kettőben volt fiú is), majd kilenc lány járta, a moderntáncot, saját koreográfiájára, három lány adta elő. Talán nem versenyszinten, de a csoportok létrejötte, a kevés fiatallal való törődés rendkívül dicséretes.

A gombosiak (Vajdaság, Szerbia) jelenléte már önmagában is kuriózum, hiszen ez egy vadonatúj kapcsolat Tornya számára. Létrejöttének történetét a tornyai Jaksity Florentinával (Tina) és Klenanc Józseffel (Gombos, az Arany János Művelődési Egyesület alelnöke) folytatott beszélgetésből szűrtük le.

Eszerint a népviseleteket gyűjtő Tina (Tornyán így ismerik) az interneten vette fel a kapcsolatot a gombosiakkal egy ottani, pompás és különleges népviselet megvásárlása ügyében. Júniusban tartották a Vajdaság nagy magyar néptánctalálkozó 50. évfordulóját, amelyre 3200 (!) táncost hívott meg a másfélezer lelkes falu. Jaksity Tina is ott volt, akkor hívta meg a gombosiakat a tornyai búcsúra. „Horvátországban és az anyaországban már többfelé felléptünk – meséli Klenanc József –, és szerettük volna látni, megtudni, milyenek az itteni magyarok, hogyan élnek. Nagyon kellemes élményben volt részünk, rájöttünk, hogy itt is magyarul dobog a szívük, mint otthon. Hiszem, hogy lesz folytatása, talán egy lazább, de folytonos kapcsolat – erről szól a határon túli magyarok összefogása.”