Vadvirágok mentették meg az idei méztermést

Érdekesen alakult az idei méztermés. Bár a gyenge akácvirágzás nyomán 2014-hez hasonló szerencsétlen évjáratot vetítettek elő a méhészek, a későbbiekben a bőséges csapadék mellett is megteltek a kaptárok. Hogyan értékelik az idei méztermést Hunyad megyében? – kérdeztem a bő egy évtizede méhészkedő vajdahunyadi Márton családot.

– 12 éve foglalkozunk méhészettel, családi körben. Az idei év furcsán alakult. Különösen a nyár elején voltak komoly gondok. Az akác szinte mind lefagyott, a virágok, amik mégis kinyíltak, annyira satnyák voltak, hogy nem mézeltek. A méhek nagyon legyengültek, amikor a hárs nyílt, épp csak annyira volt elég, hogy a családok felerősödjenek, nem nagyon tudtunk elvenni a hársmézből sem. Szépen nőttek viszont az idei esős időben a vadvirágok. A nyár jelentős részét Muncsel környékén töltötték a méheink, egy legelőn, ahol nagyon gazdag és változatos növényzet volt, rengeteg gyógynövénnyel. Amit ott sikerült begyűjteniük, az nagyon finom, értékes méz lett. Ebből elég sokat vissza kell majd fordítani a méhek teleltetésére, de azért az idei vegyesméz-termés jónak  mondható – véli Márton Enikő.

– Hány méhcsaláddal gazdálkodnak? Pusztult-e el idén belőlük?

– 48 családunk van. Nem volt tömeges pusztulás. A nyár elején talán egy-két családdal apadt az állomány. De szerencsére többségük szépen felerősödött.

– Mennyi mézre lehet számítani egy nyáron családonként?

– Hát ez nagyon változó. Jó években, hárs- vagy napraforgó-szezonban egy-egy kaptárba naponta több kiló méz is gyűl. Rosszabb időszakokban az is előfordul, hogy szinte semmi. Az időjárástól is függ, meg főleg attól, hogy mennyit hordozzuk őket. Elvileg az akácszezont is hosszan ki lehet nyújtani, ha hordozzuk a méheket, akár három rend virágzást is kifogunk, itthon, a Bánságban, a Deltában. De a szállításuk borzasztóan drága.  Pusztakalántól Vecelig 400 lejbe került leszállítani őket, pedig ez alig pár tíz kilométer. És akkor még jön a terület bérlése. Ami úgy működik, hogy a kiszemelt telekről meg kell érdeklődni a polgármesteri hivatalnál, hogy ki a tulajdonosa, aztán egyezkedni kell vele: pénzben vagy termékben fizetünk azért, hogy bizonyos ideig ott lehessenek a méhek. Voltunk már olyan legelőn is, ahol a mező minden sarkát más méhész bérelte. De ha bőven nyílnak a virágok, akkor sok méhcsalád el tud lenni egy területen.

– A méz mellett mi a legkeresettebb méhészeti termék?

– A pollen és a propolisz. Utóbbit mi is szoktuk forgalmazni, alkoholos kivonatban. Sokféle betegség kivédésére alkalmazható. Úgyszintén a virágpor, ami valójában egy zamatos vitaminbomba.

– A mézek közül melyik a legkeresettebb?

– Azt hiszem, a vegyes és az akác. De valójában mindenki mást szeret. Volt év, amikor napraforgómézünk is volt. Az is nagyon keresett. Az akácnak az az előnye, hogy későn kristályosodik, általában csak két évnyi tárolása után. Ezért sokan kedvelik. De egészség szempontjából a vegyes méz a legértékesebb, amiben mindenféle vitamin és számos gyógynövény-hatóanyag megtalálható. Említettem, hogy idén nekünk is nagyon ízes lett a vegyes mézünk. Először voltunk hegyvidéken a méheinkkel. A vegyes méz cukrosodik a leghamarább, de ez semmit sem csökkent az értékén.

– A méhészek szövetségének Hunyad megyei elnöke nemrégiben említette, hogy a gyenge termés ellenére idén cseppet sem emelkedett a méz ára.

– Ez igaz, és a magam részéről kettős okát látom a piaci ár stagnálásának. Egyrészt tavaly nagyon-nagyon jó volt a méztermés. Sokan még most is a tavalyi mézet árulják. Főleg az akácot. Tehát nincs belőle hiány a piacon. A másik, valóban aggasztó ok, hogy a nagyáruházak polcait olcsó importmézekkel árasztják el, melyeknek minősége igencsak kétségbe vonható. A jókora árkülönbség miatt azonban a fogyasztók jelentős százaléka részesíti előnyben a bolti mézeket.

– Önöknek sikerül-e értékesíteni a méztermést?

– Mi nem vagyunk nagy termelők. Egy családdal kezdtük és lassan gyarapodtunk a 48 családig. Amit termeltünk, mindig el tudtuk adni otthonról, ismerősök, barátok igénylik a mézet, mert tudják, hogy tiszta és jó minőségű. Nagy gondot fordítunk arra, hogy télen se kelljen cukorral etetni a méheket. Nagybani értékesítéssel nem próbálkoztunk, bár a tavalyi jó termés kapcsán érdeklődtünk ilyen irányban. Ahol leadhattuk volna, alig 9-11 lejt ajánlottak kilójáért és a pénzt csak hónapok múltán fizették volna ki. Ez így nagyon nem érné meg nekünk.

– Érdemes-e így egyáltalán méhészkedni?

– Annak, aki szeretettel csinálja, érdemes. A méhészkedés nem a máról holnapra való meggazdagodásról szól. Minőségi mézet csak az odafigyeléssel, szeretettel gondozott méhektől lehet remélni. És az én férjem így gondozza őket. Ő ennek él. És akkor megéri – összegez Márton Enikő.