Valósággá a dédelgetett álmot

A fazekasvarsándi származású Rákóczi Lajos lószeretetéről, a lóneveléssel, -betanítással kapcsolatos gazdag ismereteiről igen sok szépet hallottam Varga Roland fogathajtótól. 

Zsűrielnöki minőségében a kisiratosi fogathajtó versenyen valósággal brillírozott a lóval, lószerszámmal, fogattal kapcsolatos szép magyar kifejezésekkel előadott tudnivalókkal.

A szünetben elbeszélgettünk a neves szakemberrel.

– Honnan örökölte ezt a rendkívüli szakértelmet, a ló szeretetét?

– A ló-szakértelmet túlzásnak tartom, a szeretet viszont stimmel. Érdekes módon ez egy tiltott szerelem eredménye, ugyanis gyerekkoromban, Fazekasvarsándon csak a lótól tiltottak. Apám mindig azt mondta: „a technika századát éljük, mindenki fut a lótól, te viszont lószagú akarsz lenni?” Ennek ellenére, én mindig kiszöktem a téesz istállóihoz, ahol nagy szeretettel simogattam a lovakat. Természetesen a szagomról mindig megtudták, hol jártam. Szerintem a lószeretet egy vírus, amitől az ember már kicsi korában megfertőződik, vagy talán már vele is születik. Hasonlóképpen volt a legkisebb gyermekemmel is, aki szintén kicsi korától él-hal a lóért. Erre talán nincs is magyarázat.

– A verseny alatt valósággal elbűvölt, mennyi lóval kapcsolatos, ízes magyar kifejezést ismer, használ. Többek között azt is állította, hogy anyanyelvünkben csak a ló színének a megállapítására 64 kifejezés létezik…

– Valóban, de azt is tudni kell, hogy a magyarban összesen nincs annyi, más állattal kapcsolatos közmondás, szólás, mint a lóval. Én legalább 300-at ismerek, amelyekben szerepel a ló. Ezen kívül, valóban 64 kifejezés létezik a ló színének meghatározására. Csak a sárga színnek közel 20 árnyalata használatos: töksárga, májsárga, aranysárga, izabella-fakó, és még sorolhatnám. Mindez azt bizonyítja: bennünk, a vérükben van a lovas-kultúra.

– Nagyon érdekes dolgokat mondott a nóniusz fajta itthoni tenyésztéséről, a hadsereg igényeihez történt alakításáról. Honnan tudja?

– Amivel foglalkozom, annak szeretek alaposan utána nézni. Ebben a szakmában ugyanis nagyon sok kontár megfordul, ezért gyakran zavar, ha a valóságtól eltérő dolgokat állítanak a lóról. Mindig vigyázok, nehogy olyat mondjak, aminek nincs dokumentált alapja.

– Ló-ügyben hol lehet dokumentálódni, talán a világhálón?

– A ló sokkal előbb volt a világhálónál, ezért igen régóta írnak szakkönyveket is e témakörben. Van mód a dokumentálódásra. Meg aztán mindig jó kapcsolatban voltam az élvonalbeli, anyaországi lovasokkal, akiktől nagyon sokat tanultam.

– Ezek szerint, lóval kapcsolatos hivatást választott?

– Nem fogja elhinni, magyar nyelv és irodalomtanár vagyok a Bihar megyei Érköbölkúton, de néhány évig versenyeztem, dolgoztam a médiában is, politikában is érdekelt voltam. Emellett 60 éves koromban elvégeztem az állattenyésztő mérnöki egyetemet, ahol lótenyésztésből szeretnék doktorálni.

– Hol vannak erős lovas klubok a környéken?

– A Bánságban és a Partium déli részén nincsenek, az északi részen sem voltak tizenöt évvel ezelőtt. Jó tíz éve kezdődött el a fejlődésük, ami oda jutott, hogy példának okáért, Érköbölkúton két erős lovas klub működik. 2009-ben két országos bajnok került ki innen: fogathajtásban Rákóczi Gergő, díjugratásban Jakab Áron. A tény, hogy Bihar megyében jelenleg 6 lovas klub létezik, már sokat elárul a fejlődésről. Arad megyében is próbálkoztunk, Fazekasvarsándon is szerveztem egyszer egy lovasversenyt, de sajnos, nagyon kevés olyan ember található, akik időben és anyagilag megengedhetik maguknak áldozni a lovas-sportra.

– Aradon létezik a Romsilva csődöristállója. Lát-e komoly lehetőséget, hogy szakképzett edzők jó versenylovakat neveljenek ki?

– Azzal együtt, hogy Romániának kitűnő lóállománya van, komoly gondok is léteznek. Az országban 5 évvel ezelőtt még 1 millió ló élt, manapság a számuk 600-800 ezer között mozog. Csak összehasonlításképp mondom, Szlovákiában 7 ezer ló van, kevesebb, mint Bihar megyében. Magyarországon 300-400 ezer lovat tarnak, de jóval több a minőségi. A román lovakkal a Lázár-testvérek világbajnokságokat nyertek. Volt olyan időszak, amikor az élmezőnybe tartozó magyar lovaknak a 60%-a Romániából származott. Legnagyobb gondunk azonban a szakemberhiány. Szerintem az országban előbb a szakemberképzésnek kellene beindulnia.

– Hol, hogyan lehet ilyen szakembereket képezni?

– Nekem van egy nagy álmom: létre szeretnék hozni egy lovas iskolát, ahol az alapszinttől az átlagos szinten át az akadémiai szintig képeznénk lovas szakembereket. Hasonlót szeretnék a Magyarországon működő Kaposvári Lovas Iskolához, de Németországban is sok hasonló intézmény működik. Romániában azonban még nem lehet alap-, közép- vagy felsőfokon lovaglást, lótenyésztést tanulni.

– Talán a pénz hiányzik hozzá?

– A társadalom még nem fogékony iránta. Nálunk a lovas kultúra annyira háttérbe volt szorítva, hogy sokan nem tudnak róla semmit. A Kárpátokon túl nem ismerik a fogathajtást, ott csak lóugratással foglalkoznak, de abban is hátul vagyunk a szakemberhiány miatt. A román gazdaság még nem engedheti meg magának, hogy jelentős alapot kiszakítsanak belőle a lovas kultúrára. A marosvásárhelyi Kelemen Attilának nagyon sokat köszönhet a hazai lovassport, ő volt az, aki a ’80-as években, amikor visszajött Amerikából, újraszervezte a román lovassportot. Ő valóban alapember ebben a sportágban, csakhogy szinte egyedül van. Hála Istennek, most már Hargita és Kovászna megyék tanácsai közösen létrehoztak egy lovasprogramot. Valószínűleg arra lenne szükség, hogy bánsági, partiumi szinten is a megyei tanácsok álljanak össze, hozzanak létre egy alappal rendelkező programot a lovassport felfuttatására. Ehhez azonban elsősorban e sport iránti érzékenységre lenne szükség. Jelenleg az országban csupán 17 leigazolt fogathajtó működik, miközben Magyarországon 300, míg Németországban 6000. Nekünk a 17 emberből kell kiállítanunk a román válogatottat, amelyik a világbajnokságon a IX., míg a svájci Európa-bajnokságon III. lett. Szerencsére vannak olyan lelkes fiatalok, mint az én fiam vagy Varga Roland és a Páll fiúk, akik talán majd továbbviszik a lovassportot.

– Azt nem látja-e életképes ötletnek, hogy néhány magyar település – amelyeken amúgy is élnek lovas gazdák – összefogva hozna létre lovas klubot?

– Igen, csakhogy azok mind igáslovak, noha gyakran mondom a lovas gazdáknak: csak minőségi lovat kell tartani, mert az olcsó ló is ugyanannyit eszik, ugyanannyi dolog van vele, mint a minőségivel, az értéke viszont többszörösen alacsonyabb. A kérdésre válaszolva, ha minden magyar érdekeltségű településen egy-két olyan fiú lenne, mint Varga Roland, továbbá az önkormányzatoknak olyan vezetősége, mint Kisiratosnak, jó eséllyel lehetne lovas klubokat szervezni. A kisiratosi versenyen megmozdult valami, láthatóan hozzáértés, lószeretet, nézőközönség is létezik – a marosvásárhelyi országos versenyre kevesebb néző kíváncsi –, illetve egy olyan lelkes vállalkozói réteg, amelyik az ügy mellé áll. Ha a hármas összefogást meg tudják tartani, Kisiratosnak a lovas sportban nagy jövőt jósolok.

– Köszönöm a beszélgetést, reméljük, igaza lesz.